Bolognában, 2000. október 8. és 11. között kerül megrendezésre a Rolandino Passaggeri tiszteletére rendezett megemlékezés, halálának 700. évfordulója alkalmából.
Bologna, Emília tartomány fővárosa jelentős város, kulturális, művészeti és szellemi hatása miatt, a XI. században alapított egyeteme pedig a legrégebbi európai egyetem, mely korunkig hegemóniát és szellemi predominanciát biztosított a városnak.
A RIN (Nemzetközi Közjegyzői Szaklap) két, közjegyző által készített dolgozatot tesz közzé, hozzájárulva ezzel a Rolandino Passaggeri tiszteletére rendezett emlékünnephez, ebből készítettünk rövid összefoglalót a Közjegyzők Közlönye olvasói számára.
Hét század telt el Rolandino Passaggeri születése és halála óta.
Bologna első Közjegyzői Iskoláját 1228-ban Raniere de Perugia alapította, aki már nagyon korán felkarolta a jogot és a közjegyzői gyakorlatot. Perugiában született, ahol egész életében tanított, Bolognában pedig azáltal vált ismertté a neve, hogy közjegyzőket oktatott és hogy megjelent műve a Summa Artis Notarie.
Anélkül, hogy belemerülnénk ezen század kisebb és nagyobb jelentőségű mesterségeibe, a népesség azon részében, akik céhekbe tömörülnek és azon hét szabad művészet részét képezik, amelyekben a társadalom legmagasabb posztjain és pozíciójában lévő emberek vannak, és a hét legfőbb kategóriát alkotják: ezek között a bírák és a közjegyzők is szerepelnek. Később a bankok és a kancelláriák szintén részt vettek ebben a csoportban, mivel ez volt az a történelmi pillanat, amikor a Nemzetközi Bankszakma fejlődésnek indult.
Ebben a korszakban a gibellinek és a guelfek (a császári és az egyházi párt) között kiéleződött az ellentét. Nem elemezzük részletesen a két csoport közötti küzdelmet, de úgy tudjuk, hogy Rolandino nyíltan guelfe, Salvatiel pedig gibellin párti volt, és a történészek szerint ez közöttük félreértéshez is vezetett.
Azt tartják, hogy Rolandino valószínűleg 1207. és 1217. között született, Rodolfino Albergatore fiaként, akit gyakorolt mestersége alapján szintén Rodolfino Passaggerinek hívtak. A fia azonban a Rolandino keresztnéven lett népszerű.
Néhány szerző szerint Rolandino Ranere de Perugia tanítványa volt. Rolandino kiemelkedett filozófiai, irodalmi és a jogi tanulmányaival, kimagasló volt görög és latin nyelvből a teológiai tanulmányai során; és nagyon tehetséges volt fogalmazásban és szépírásban is. Ezen túl, közjegyzői tanulmányai és műveltsége folytán tagja volt a kancelláriai tagok testületének, mivel ő volt az a közjegyző, aki a legnagyobb presztízzsel és bölcsességgel bírt. 1245-től tagja lett a Bankárok Tanácsának, mint tanácsnok, később pedig állami feladatokban is részt vett, amelyek lassacskán a politikához láncoltak; ő szervezte újjá a Bolognai Közjegyzői Kamarát, és a kamara székhelyéül szolgáló épület megépítése is az ő hatására indult el. Ettől a korszaktól kezdve, de korábban is, Itália és Spanyolország más városaiban is olyan intézményekben egyesültek a közjegyzők, mint például azon iskolák, amelyek a gyengülő császári uralom idején születtek
Rolandino közjegyző-professzorként kezdett oktatni, már idősebb korában, de művei sokkal elterjedtebbek voltak, mint Raniere és Salvatiel művei. Rolandino írta a Summa Ars Notarie, a Flos Testamentorum és a Flos ultimarum Voluntatum, a Tractus Notularum, az Aurora stb. műveket. Az elsőként említett mű négy részre tagolódik: 1) Szerződések, 2) A végakaratra vonatkozó rendelkezések, 3) Minden, ami az ítélkezésre vonatkozik 4) A közjegyzői iratok másolatai és reprodukálása. Azt mondják, Rolandino volt "minden idők első számú közjegyzője, aki nagy figyelmet szentelt annak, hogy a közjegyzői iratokat másolatok formájában megőrizzék, mivel azokat nem papiruszra vagy pergamenre fogalmazta, hanem a sokkal olcsóbb papírra.
Az Auróra című művet az V. fejezet végéig Rolandino írta, amikor is utolérte a halál, ezután azt tanítványa Pedro Unzola egészítette ki egészen a VII. fejezetig.
A kibernetika és az informatika világának fejlődése ellenére, a néhány országban már bevezetett elektronikus okiratokra vonatkozó szabályozással együtt, a XX. század egyetlen közjegyzője sem felejtheti el Rolandino alakját, azon tanítását és autentikusságát, hogy a közjegyzői okiratnak mit kell tartalmaznia.
Hivatásunk e sorokon keresztül tiszteletét fejezi ki a Közjegyzők Fejedelmének és a bolognai iskolának, amely bevezette azt a latin-germán típusú rendszert, amelyet csaknem egész Európában és Amerika egy részén is elfogadtak; olyan rendszert, amely a Latin Közjegyzőségek Nemzetközi Uniója és a tagországok részvételének 50 éve alatt mindvégig érvényben volt, és napjainkban is egyre inkább specializálódik. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Nyilas Margit közjegyzőhelyettes, Püspökladány
Visszaugrás
