A címben jelzett jogintézmények alkotmányjogi összefüggései áttekintésének különös aktualitást ad az a tény, hogy az Igazságügyi Minisztériumban folyamatban van az Alkotmány módosításáról és az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat előkészítése és az elképzelések szerint ez év első felében sor kerül annak Kormányhoz való beterjesztésére. A szabályozási koncepciót 1999 novemberében az Országgyűlés Alkotmányjogi Bizottsága is megtárgyalta és bár formális határozat nem született, az országgyűlési képviselőcsoportok alapjában támogatták a Kormány ezirányú törvényalkotási elképzeléseit.
A szabályozási koncepció, illetve az elkészült tervezet több szempontból is jelentős, pozitív változást ígér. Tárgyam szempontjából a legfontosabb előrelépés az, amely szerint az Alkotmány a jövőben egyértelműen deklarálná, hogy az Alkotmánybíróság feladata "... az Alkotmány egységes értelmezésének biztosítása". A koncepció és a törvénytervezet egyaránt megerősíte-né az Alkotmánybíróság azon gyakorlatát, amely a "hatályos jog kímélete érdekében" a jogszabály megsemmisítése helyett módot adna arra, hogy az Alkotmánybíróság meghatározza a norma értelmezésének azokat a kritériumait, amelyek az alaptörvénnyel való összhangot biztosítják. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény tervezete továbbá az alkotmányjogi panasszal összefüggésben beemeli a hatályos, ún. "feles" törvényben előírt garanciális súlyú rendelkezéseket, így mindenekelőtt kimondja azt, hogy "Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak helyt ad, az érintett - külön törvény szerint - az eljárás újrafelvételét kérheti".
A koncepció mindazonáltal nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy a törvényelőkészítő fontolóra kívánná-e venni az alkotmányjogi panasz alkalmazási lehetőségének kibővítését. Az elképzelések, illetve javaslatok egyeztetése során a politikai pártok részéről sem merült fel olyan igény, hogy az alkotmányjogi panasz, mint sajátos, rendkívüli jogorvoslat a bíróságok Alkotmányba ütköző törvényértelmezése esetén is megillesse a sértett felet. A jogegységi határozat és az alaptörvény közötti összhang utólagos felülvizsgálata, Alkotmánybíróság általi revíziója hasonlóképpen nem vált a koncepció részévé. (A koncepciónak ezek a fogyatékosságai "összhangban" vannak az Alkotmánybíróság és a Legfel-sőbb Bíróság között évekkel ezelőtt létrejött "megállapodásban" foglaltakkal, mely megállapodás lényegében a két intézmény közötti status quo megőrzését kívánta szolgálni.)1 Az elmúlt években az egyes, nagy visszhangot kiváltó perekben hozott bírói ítéletek - elegendő a dávodi magzatvédelmi esetre vagy a diszkriminatív álláshirdetés kapcsán hozott bírói döntésre utalni - azonban ráirányították a figyelmet az alapjogi bíráskodással és az alkotmányjogi panasz intézményével összefüggő megoldatlan kérdésekre, arra a tényre, hogy a szabályozás változatlanul hagyása komoly hátrányokkal járhat.2
Az Alkotmánybíróság tíz éves fennállása alkalmából rendezett konferencián Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke előadásában "alapvető kérdésnek" minősítette, hogy "... azokban az országokban, ahol az alkotmánybíróság csakis a jogszabályok alkotmányosságának őre, hogyan lehet biztosítani az Alkotmány egységes értelmezését az Alkotmány végrehajtásának és alkalmazásának minden területén". Megfogalmazása szerint "Alkotmányos valóság elképzelhetetlen az alkotmányos jogok bírói érvényesíthetősége nélkül. De alkotmányos valóság nem jöhet létre az Alkotmány normatív értelmezésének monopóliuma nélkül sem."3
Sólyom gondolatmenete egybecseng a Lábady Tamás által is hivatkozott 11/1992. (III. 5.) AB határozattal, amely szerint "A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. (... ) Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá."4
Álláspontom szerint a most folyamatban lévő törvényelőkészítő munka egyedülálló lehetőséget teremtett arra, hogy a Kormány, illetőleg az Országgyűlés fontolóra vegye az alkotmányjogi panasz hatóköre kiterjesztésének indokoltságát, valamint a jogegységi határozattal szembeni normakontroll törvényi előfeltételének a megteremtését. A továbbiakban megkísérlem bemutatni azokat az érveket és szabályozási mintákat, amelyek a megalapozott döntéselőkészítés érdekében szükségesek.5
A hatályos Alkotmány az alkotmányjogi panasz intézményéről kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, az alaptörvény 32/A. §-a mindössze azt rögzíti, hogy "Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat". Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (AB tv.) 48. §-ának (1) bekezdése szerint "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".
A Magyar Alkotmánybíróság hatáskörét jellemezve Sólyom annak absztrakt voltára hívta fel a figyelmet, ".. az alkotmányossági vizsgálat nem kapcsolódik egyedi ügyhöz vagy jogvitához, sem egy meghatározott személy alkotmányos jogainak megsértéséhez. Magyarországon nem létezik alkotmányossági panasz az egyéni alkotmányos jogok hatóságok cselekményei - különösen nem a rendes bíróságok - általi megsértése ellen."6
Az Alkotmánybíróság a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatban a törvényalkotó alkotmányos mulasztását állapította meg amiatt, hogy az nem tett eleget a 23/1995. (IV. 5.) AB határozatból fakadó kötelezettségének: "... a büntetőeljáráson kívüli eljárásokban nem szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történt alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit." Az Országgyűlés az 1999. évi XLV. törvény elfogadásával tett eleget az Alkotmánybíróság döntéseiben foglaltaknak, a törvény egy új XXIV. fejezettel egészítette ki a Polgári perrendtartást. A Pp. módosítás a megalapozott alkotmányjogi panasz eljárási jogkövetkezményeként kimondta, hogy "A jogerős ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság határozata alapján a XXIV. fejezetben meghatározottak szerint perújításnak van helye, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak."
Sólyom László már idézett előadásában a módosított perrendtartás hibájaként rótta fel, hogy az "... csakis a jogszabály vagy rendelkezés megsemmisítése esetére rendezi az eljárást".7 Ily módon kizárt annak a lehetősége, hogy a konkrét normakontroll alapján az Alkotmánybíróság az alkalmazott jogszabály megsemmisítése helyett az irányadó "alkotmányos értelmezési tartomány" meghatározását választhassa. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy míg az absztrakt normakontroll keretében az Alkotmánybíróság a jogrendszer "kímélete" érdekében a norma megsemmisítését mellőzve élhet az alkotmányos követelmény előírásának jogával, addig a konkrét normakontroll során a hatályos szabályok alapján nincs mód arra, hogy az Alkotmánybíróság kötelező alkotmányértelmezéssel jelölje ki a jogerős ítélet reparációjának irányát.8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
