A Párizsi Divathét keretében 2011. január 23-án a kora délutáni órákban került sor a Dior ház bemutatójára. A több, mint negyven ruhakölteményt felvonultató tavaszi-nyári kollekciót nagyon várta a szakma és a közönség is: a nagy kérdés az volt, hogy az antiszemita és rasszista kijelentései miatt az úri társaságban szalonképtelenné vált főtervező, John Galliano helyét feltételesen elfoglaló Bill Gaytten ki tud-e rukkolni olyan modellekkel, melyek ismét lázba tudják hozni a divatvilágot. Fél kettő körül Lana Del Rey Video Games című dalának végtelenített változatát aláfestő zeneként használva elindult a show, ami méltó volt a várakozáshoz. Gaytenn lélegzetelállító, az ötvenes évek New Look-jának szellemében fogant, költői szépségű, könnyed, kifinomultan elegáns, és ami a haute couture világában egyáltalán nem természetes: hordható ruhái hatalmas sikert arattak.
A nagy divatmagazinok internetes portáljain már késő délután megjelentek az első beszámolók, s másnap reggel a Facebookon már hozzáférhetővé váltak az egész kollekciót bemutató képgalériák is. 24-én délelőtt a Dior hivatalos honlapján már a bemutatóról készült videofilm is feltűnt, s nem sokkal később a ház HD minőségben a Facebookra is feltette azt. Aláfestésként itt is a Lana Del Rey-dalt használták. A Facebookon azonban csak alig néhány százan láthatták - és oszthatták meg - a filmet, mert az valamikor a nap folyamán eltűnt: mint a helyén megjelenő felirat mutatja "az UMG szerzői jogi követelésére" távolították el. Mindeközben a Dior hivatalos honlapján továbbra is hozzáférhető maradt - és az ma is.
Nehezen hihető persze, hogy a Dior olyan zenét használt volna fel, aminek szerzői jogai megszerzéséről (ide értve a zenét származékosan felhasználók számára a jogtiszta felhasználás biztosítását is) korábban ne gondoskodott volna. Az sem valószínű, hogy az Universal Music Group alap nélkül kérte volna a Facebookról való az eltávolítást, miközben a hivatalos honlapon megjelent tartalom elérhetőségének megtartása ellen nem emelt kifogást. A háttérben inkább az állhat, hogy a szerzői jogi felhasználási szerződések részletező, a felhasználási körülményeket nagy pontossággal meghatározó és kiterjesztő értelmezést nem engedő sajátosságaiból adódóan a Facebookon (vagy inkább nem a Dior közvetlen ellenőrzése alatt álló tartalomszolgáltatás keretében) való közzétételére a szerződés explicit módon nem adott lehetőséget, az UMG pedig nagynevű partnerét ezzel a kicsit drasztikus intézkedéssel figyelmeztette a jogkövető magatartás fontosságára.
A kilencvenes évek elejétől a tartalomszolgáltatók, a zene- és filmalkotások jogai fölött rendelkező vállalkozások, a jogvédő szervezetek nem lankadó lelkesedéssel harcolnak az Internet ellen. Az 1996-os WIPO-szerződések, majd az USA Digital Millenium Copyright Act-ja, az EU digitális szerzői jogi irányelve mind-mind arra próbált választ találni, hogy a szerzői jogok feletti kizárólagos rendelkezés (és a vagyoni jogok védelmének) követelménye miként érvényesíthető a digitális világban, milyen jogsérelem-lehetőségek merülnek fel s ezek ellen jogi eszközökkel miként lehet védekezni. Ez a harc épp 2011 vége felé vált egészen kíméletlenné, mikor az Egyesült Államok képviselőháza elé került Lamar S. Smith texasi republikánus képviselő az Állítsuk Meg az Online Kalózkodást címet viselő törvényjavaslata (Stop Online Piracy Act, SOPA), mely immár nem csak az illegális tartalom üldözhetőségét biztosította volna (ezt a korábbi törvények is messzemenőkig megtették), de a szerzői jogok ködös védelmének érdekében minden, a jogellenesnek mondott Internetes tartalomhoz való hozzáférésben közreműködő aktort büntethetővé tett, az illegális feltöltőket pedig 5 év szabadságvesztéssel kívánta pönalizálni. Ahogy az Interneten terjedő bölcsesség rámutatott: aki egy Michael Jackson dalt az Internetre feltölt, öt év börtönt kap: ez pontosan annyi, amit arra az orvosra szabtak ki, aki megölte az énekest. A törvény az Internet sok millió felhasználója, sok tízezer érintett szolgáltatója, a civil- és polgárjogi szervezetek és a még ésszerűen gondolkodó politikusok heves ellenállása, no meg persze nem utolsó sorban az Anonymous hackercsoport január eleji határozott kibertámadásainak is köszönhetően végül visszavonásra került.
Az Internet szerzői jogi összefüggéseit tárgyalhatjuk a "klasszikus" szerzői jog irányából közelítve, de akár a jogellenes letöltéseket, hozzáférhetővé tételt elkerülhetetlen velejáróként kezelő, s a hallgatólagos belenyugvást ajánló reformelképzelések felől is. A közösségi média kialakulása, a Facebook, a közösségi hálózatok és a tartalomszolgáltatások, s különösen a - legális - file-megosztó szolgáltatásokkal való összekapcsolásának lehetősége a digitális viharban immár majd két évtizede hánykolódó szerzői jog számára újabb kihívásokat, de lehetőségeket is hozott. A tartalomszolgáltatók évtizedes harca az Internetes tartalmak jogkizárólagosságának biztosításáért (mely pl. olyan, a jogalkotással szembeni törekvésekben nyilvánult meg, mint az engedély nélküli linkelésért való polgári és büntető jogi felelősség előírása) meglepő fordulatot hozott. Ma már a legtöbb szerkesztett és írott tartalmat közzé tevő szolgáltató (portálok, újságok, magazinok on-line változatai stb.) "feltelepedett" a Facebookra: az írásokat, galériákat, filmet vagy zenét közzé tevő oldalon ott a Facebook-gomb, amivel a tartalmat lájkolni, a többi Facebook felhasználóval megosztani lehet.
A Youtube-ra technikai értelemben véve bárki bármilyen tartalmat feltelepíthet, segítségével ma már több millió zene, filmrészlet hozzáférhető. Elenyészőnek mondható százalékú kivételtől eltekintve a szerzői jog klasszikus megközelítése felől "tisztán jogellenes" magatartás: míg az FB-n a tartalomszolgáltató (az FB-gomb elhelyezésével) hozzájárul a tartalom megosztásához, a Youtube-nál az ilyen hozzájárulás (vagy épp a marketing célú tartalomkihelyezés) számít ma még kivételnek. Az is igaz viszont, hogy ezek a kivételek hozzák a Youtube nézettségének túlnyomó részét: a világsztárok video-klip újdonságait bemutató VEVO-n Lady Gaga vagy Britney Spears egy-egy új sikere nem ritkán órák alatt éri el a milliós nézőszámot. Az utóbbi VEVO-oldala több, mint egymilliárd (2012. január 30-án egészen pontosan 1.109.193.738) videómegtekintést regisztrált. A feltett tartalom megosztható, kommentálható, saját oldalba beágyazható, letölthető - még valami, aminek elfogadása fél évtizeddel ez előtt a "zeneipar" számára elfogadhatatlan lett volna. A jogok tulajdonosai dokumentum- és játékfilmeket, sőt, teljes stúdió archívumokat tesznek közzé, a napi feltöltések egy jelentős része azonban formálisan továbbra is jogellenes - a Youtube vagy a Facebook saját felhasználói feltételei szerint legalábbis biztosan az.
A Facebook általános felhasználási feltételei - amely dokumentum magyarul nem áll rendelkezésre - általános érvénnyel rögzítik, hogy aki a szolgáltatás igénybe vevője tulajdonosa mindannak a tartalomnak és információnak, melyet az FB-re feltesz, s az adatvédelemre és az alkalmazásokra vonatkozó beállításokat megismerve s azokat figyelembe véve ellenőrzést gyakorol azok megosztása felett. A szolgáltatás igénybevételével a felhasználó az általa az FB-re feltöltött, szerzői jogvédelemben részesülő minden tartalom vonatkozásában az FB-nek nem kizárólagos, átruházható, további felhasználást engedélyező, díjfizetéshez nem kötött felhasználási jogot enged, mely a szerzői jog által védett tartalom törlésével vagy (ha a tartalmat közben másokkal nem osztották meg, s ők ezt nem törölték) a felhasználó FB-fiókjának törlésével szűnik meg. A felhasználó által törölt tartalom - figyelmeztet az ÁSZF - meghatározott ideig még backup (másolati) fileokban eltárolásra kerül, az azonban mások számára már nem lesz hozzáférhető (2.1-2.2).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
