A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) XLIII. Fejezetében 2014. március 15-i hatállyal vezeti be a bizalmi vagyonkezelési szerződés jogintézményét a magyar írott jogba. Bár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) alapján sem volt kizárt vagyonkezelési célra irányuló megbízási szerződés alapján tulajdon átruházással ilyen (bizalmi, fiduciárius, ún. Treuhand típusú) ügyletet kötni, ilyen ügyletek kötése nem terjedt el, azok a bírói gyakorlatban nem bukkantak fel. Vélhetően a pénzügyi jogi rendezettség és az ebből fakadó kockázatok, mint fő tényezők mellett a magánjogi jogkövetkezmények jogszabályi kimondásának a hiánya szintén elbátortalanító hatású lehetett az ilyen ügylet megkötését mérlegelő felek számára. A jogügylet polgári jogi joghatásait illető bizonytalanságoknak a Ptk. említett fejezete véget kívánt vetni. Erre is tekintettel e dolgozatban elsősorban röviden ismertetem az új jogintézmény polgári jogi jellegű minősítésével kapcsolatos külföldi jogirodalmi vitában képviselt álláspontok csomópontjait. Majd a bizalmi vagyonkezelés dologi jog szempontjából relevánsnak tűnő, egyes jellemzőit mutatom be, az Európai Trust Jog Elveinek, az európai Közös Hivatkozási Keret Tervezet és az amerikai Egységes Trust Kódex vonatkozó, modell szabályainak tükrében.
Tekintettel arra, hogy a jogintézmény alkotói és a jogtudományos közvélekedés szerint a bizalmi vagyonkezelés jelentős hasonlóságokat mutat az angolszász trust jogintézményéhez, elöljáróban érdemes utalni arra a jogirodalmi vitára, amely évszázadokat átívelően folyik a trust jogintézmény polgári (magán-) jogi aljogágakba, jogterületekbe[3] való besorolhatósága vonatkozásában. A vitában kifejtett álláspontok három pólus körül látszanak összpontosulni. Így (i) pl. Maitland és Langbein szerint[4] a trust jogintézmény elsődlegesen - esetleg kizárólagosan - szerződéses konstrukció, (ii) pl. Scott - Fratcher, Hansmann - Mattei, Gallanis, és Lau szerint[5] a trust dologi (tulajdon)jogi aspektusai dominánsak, végül (iii) pl. Sitkoff szerint[6] a trust jogalanyisági jellemzőket mutató szervezet (legal entity, Sitkoff frappáns szavával élve uncorporation). Terjedelmi okokból kizárólag Hansmann és Mattei egyes gondolatait ismertetem a dolgozatban felvetett kérdések vizsgálata során, míg Lau egy lényeges következtetésére itt utalok. E szerint[7] a trust legfontosabb hozzájárulása a jogrendszer jogintézményeinek kínálatához az, hogy kitágítja a tulajdon gazdálkodásszervező funkcióját, megengedi az irányítás megosztását, és a megosztott irányítás és a tulajdonlás elválasztását, valamint az alapító számára az irányítás tulajdonlás nélküli fenntartását, amellyel a tulajdon ösztönző és koordináló funkcióját növeli.
Menyhárd[8] utal arra, hogy bár idegen dologbeli (így pl. haszonélvezeti, használati, zálog) jogok fennállhatnak forgalomképes jogokon és követelésen is, tulajdonjog tárgya csak dolog lehet. E rendszeren nem változtatott a Ptk. sem. Utal arra is, hogy a jogok ilyen kialakítása nem szükségszerű, a vagyonjogi rendszereknek ugyanis - így vagy úgy - mind a dolgok, mind a forga-
- 154/155 -
lomképes jogok, követelések, szerződéses pozíciók (ezen belül a tartozások) feletti abszolút uralom (kizárólagos hasznosítási jog) védettségét, és ezek átruházhatóságát kell biztosítania. Utal arra, hogy egyes rendszerek a tulajdon fogalmát, más rendszerek a dolog fogalmát is kiterjesztik a forgalomképes jogokra, követelésekre. A dolog fogalmát a Ptk. sem határozta meg, annak rendszerében továbbra is a birtokba (tényleges hatalomba) vehető testi tárgyat jelöli.
A Ptk. 6:310. § (1) bekezdése szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a tulajdonába adott dolgokat, ráruházott jogokat és követeléseket (együtt: kezelt vagyon) kezeli. E körben érzékelhető, hogy a kezelt vagyon feletti tulajdonjogról beszélni a fentiek miatt a vagyon összetételétől függően lehet pontatlan, ezért a Ptk. [6:328. § (4) bek.] a kezelt vagyon jogosultjáról beszél. Ezen "jogosult" képezi tehát le a tulajdonjog mellett a forgalomképes jogok, követelések felett, mindenkivel szemben fennálló - használati, hasznosítási, védelmi, rendelkezési részjogokat magában foglaló - jogosultság "urainak" fogalmi közös többszörösét.
E körben fontos megjegyezni, hogy a Ptk. által létrehozott bizalmi vagyonkezelés alapján a bizalmi vagyonkezelőre szálló, bizalmi alapon korlátozott a kezelt vagyon felett abszolút hatalmat biztosító jog (az egyszerűség és érthetőség kedvéért egységesen tulajdonjognak fogom nevezni a továbbiakban) nem azonos a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.) 11. §-ában szabályozott vagyonkezelői joggal. Utóbbi önálló dologi jog és - az Nvt. 3. § (1) bekezdés 3. pontja szerint többek között forgalomképtelen vagy egyéb - nemzeti vagyonon áll fenn. Az Nvt. 3. § (1) bekezdés 19. pontja a vagyonkezelők személyi körét is korlátozza. Míg a bizalmi vagyonkezelők körére vonatkozó korlátozó szándékra a Ptk.-ból nem, a kapcsolódó jogalkotást tartalmazó tervezetekből[9] azonban lehet következtetni. A legfontosabb különbségnek azonban talán mégis az nevezhető, hogy a Ptk. által létrehozott bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő tulajdonába kerül a kezelt vagyon, míg az Nvt. szerinti vagyonkezelési szerződés alapján az Nvt.-ben meghatározott vagyonkezelői kör pusztán vagyonkezelői jogot szerez, míg az állami, önkormányzati tulajdon fennmarad az adott nemzeti vagyonba tartozó vagyontárgy felett.
A bizalmi alapon korlátozott tulajdonjog nem azonos továbbá - de ahhoz már egy fokkal közelebb áll - az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 3. §-ában szabályozott állami vagyon felett a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességének - közvetve miniszter, közvetlenül egyes szervezetek, különösen MNV Zrt., illetve MFB általi - gyakorlása sem. Ez utóbbi különösen a joggyakorlási (tulajdonképpen képviseleti) jog tartalmát, és a joggyakorló igen részletesen szabályozott[10] kötelezettségeit illetően számos vonatkozásban emlékeztet a bizalmi vagyonkezelés jogintézményére, azzal, hogy pl. az állami vagyon hasznosításával, felhasználásával kapcsolatos közérdek igen részletes, és talán több esetben kompromisszumos szabályozást tett szükségessé.
A kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyak forgalomképességét a Ptk. adottnak tekinti, legalábbis már a bizalmi vagyonkezelőre átruházott vagyontárgyakról beszél. Emiatt levonhatónak tűnik a következtetés, hogy a Menyhárd által megkülönböztetett tulajdoni tárgyak[11] közül kizárólag az ab ovo - korlátozással vagy anélkül - magántulajdonba kerülhető tulajdoni tárgyak lehetnek érvényesen közvetett tárgyai bizalmi vagyonkezelési szerződésnek. A Közös Hivatkozási Kerettervezetben szereplő trustokra vonatkozó X. Könyv (a továbbiakban: DCFR)[12] 3:102. cikke a megengedhető trust vagyontárgyak körét az átruházható dologi vagy más jogokra terjeszti ki. Az egyesült állami jogok egységesítésén fáradozó biztosok nemzeti konferenciája által elfogadott Egységes Trust Kódex (a továbbiakban: UTC)[13] szerint a trust tulajdon (property) jelent bármely dologi, kötel-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
