Az európa-uniós szempontból non-komform nagymértékű, több mint 10%-os nagyságú államháztartási hiány lefaragása és a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében a kormány által elindított takarékossági intézkedések következményeként egyik évről a másikra jelentős létszámleépítések történnek a tágabb értelemben vett közszférában. Tágabb értelmű közszféra alatt a leépítéseket megvalósító állami intézményeket három csoportba lehet sorolni. Az elsőbe munkáltatóként azok a gazdasági társaságok tartoznak, amelyeknek részvényei vagy üzletrészei teljes mértékben vagy az irányítást meghatározó túlnyomó többségben állami tulajdonban vannak, míg a másodikba azok, ahol a munkáltató a központi vagy az önkormányzati költségvetésből fenntartott nem hatósági jellegű közintézmény, végül a harmadik csoportot a központi és az önkormányzati szinten működő hatóságok képezik. Az első csoportba tartozó munkáltatók által foglalkoztatottak Mt. hatálya alá tartozó munkavállalóknak minősülnek, akiknél a munkáltató részéről történő rendes felmondásra az Mt. 89-94. §-ait, míg a csoportos létszámleépítésre a 94/A-G §-ait kell alkalmazni. A közalkalmazottak jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére a Kjt. 30-33. §-ai, míg csoportos létszámleépítésükre a 38/A. § szabályai vonatkoznak. Az alkalmazó hatóságok a köztisztviselőiket a Ktv. 17. §-a alapján menthetik fel tisztségükből, míg csoportos létszámleépítésüket a 17/A. § alapján hajthatják végre, míg a fizikai állományba tartozókat az Mt. szabályai szerint küldhetik el, építhetik le.
Strukturális szempontból a magyar jogban a három csoportra vonatkozó rendes és csoportos jogviszony megszüntetés között nagy különbség nincsen. A különbségek inkább egyes részletekben nyilvánulnak meg. A rendes felmondást és a felmentést az Mt., a Kjt., és a Ktv. alapján egyaránt írásban indokolni kell, az indokolásnak okszerűnek, valóságosnak és a munka, illetve a közszolgálati (közalkalmazotti és köztisztviselői) jogviszonnyal összefüggésben kell állnia. A felmondási, illetve a felmentési idő felére mind a három típusú foglalkoztatottat fel kell menteni, a felmondási/felmentési idő azonban az utóbbi kettőnél lényegesen hosszabb, és ugyanígy a végkielégítés is nagyobb összegű, a hozzájutáshoz szükséges szolgálati idő pedig rövidebb, mint az Mt. előírásai alapján. A végkielégítésre vonatkozó szabályok a közalkalmazottak és a köztisztviselők esetében egyformák, a felmentési idő meghatározásánál azonban különbség az, hogy míg a közalkalmazottnál a közszolgálatban eltöltött idő hosszától függően 2 hónaptól 8 hónapig terjedhet, addig a köztisztviselők esetében egységesen 6 hónap. Ez a köztisztviselők többségére egyértelműen kedvezőbb, a 25 évet meghaladó közszolgálati idővel rendelkező köztisztviselők számára azonban a közalkalmazotti előírásokhoz viszonyítva méltánytalanul hátrányos. Teljesen egyezik viszont a közalkalmazottat és a köztisztviselőt érintő felmentés esetében az az előírás, hogy mielőtt a foglalkoztató közintézmény, hatóság a felmentéssel élne, - az alkalmatlanság esetének kivételével -
- 497/498 -
meg kell kísérelnie más állást felajánlania és csak ennek lehetetlensége vagy elutasítása esetén kerülhet sor a felmentésre. Ezen kívül magának a felmentésnek az alkalmazása is mindkét közszolgálat esetében korlátozott. Lényegében csak a "közszolga" munkakörének vagy az őt foglalkoztató intézménynek a megszüntetése esetében kerülhet a felmentésére sor. A jelenlegi pénzhiányból fakadó átszervezések és munkakör megszűntetések egyértelműen ilyennek számítanak.
A csoportos létszámleépítésnél mindhárom jogforrás esetében a strukturálisan szinte egyező szabályozás ellenére a Kjt. és a Ktv. esetében az Mt.-hez viszonyítva az idevonatkozó szabályok kötelező alkalmazásának kritériumai tekintetében állnak fenn az Mt.-hez viszonyítva kedvezőbb szabályok. Míg ugyanis a csoportos létszámleépítés fennállásának a 98/59 EK irányelv 2. cikkelye által alternatívan alkalmazandó két esete közül a magyar jog nem a 3 hónap alatt 20 fő leépítésének az esetét, hanem a 30 nap alatt az adott munkahelyen dolgozók létszámától függően megállapított "kontingens" elbocsátását alkalmazza, ezáltal megkönnyíti a csoportos létszámleépítés kikerülését. Ez pedig munkavállalóra, valamint közalkalmazottra és köztisztviselőre egyaránt hátrányos. A közalkalmazottak és köztisztviselők csoportos létszámleépítése esetén azonban annyiban kedvezőbb a helyzet a munkajogi csoportos létszámleépítéshez képest, hogy a 20 fő munkatársat meg nem haladó intézményből történő 5 főnek a leépítése már csoportos létszámleépítésnek minősül (Kjt. 36/A. §, Ktv. 17/B. §), ellentétben a munkajogi csoportos létszámleépítéssel [Mt. 94/A. § (1). bek.], ahol csoportos létszámleépítésről először akkor lehet beszélni csak, ha olyan munkahelyről, ahol 20 és 100 fő közötti munkavállaló dolgozik 10 vagy annál több személyt kívánnak elbocsátani. Némi különbséget jelent a közalkalmazottak és a köztisztviselők javára az őket érintő csoportos létszámleépítésnél, hogy míg az Mt. szerint lezajlónál főszabályként 15 nap a tárgyalási időszak, ami 30 napra meghosszabbítható, addig a Kjt. és a Ktv. szerint kiinduló alapként is 30 nap. Az is egy kedvezőbb helyzet a közszolgálatnál, hogy míg a közalkalmazottakat érintő csoportos létszámleépítésnél a létszámcsökkentés enyhítését célzó tárgyalásokat az ágazati (alágazati), illetve az önkormányzati érdekegyeztető tanácsban kell lefolytatni, addig a köztisztviselőket érintő csoportos felmentésnél a tárgyalásokon a szakminiszter és az ágazati szakszervezet is részt vesz. Emellett a tartalékállományba helyezett felmentett köztisztviselők esetén egy másik közszolgálati jogviszonyba történő elhelyezkedés elősegítését célozva a központi közszolgálati hatóságnak is szerepe van. Maga a maximum 6 hónap időtartamra szóló tartalékállományba helyezési lehetőség (Ktv. 20/A. §) a köztisztviselők számára egy olyan privilégium, amely nemcsak a csoportos létszámleépítésnél, hanem az alkalmatlanság kivételével valamennyi felmentésnél érvényesül.
Összehasonlítva az idevonatkozó magyar jogi szabályozást, a csoportos létszámleépítésről szóló irányelvi előírásokkal, valamint a régi EU tagállamoknak az irányelv implementációjával összefüggő nemzeti szabályozását három megállapítás tehető. Először az, hogy a csoportos létszámleépítést eredetileg rendező 75/129 EGK irányelv a 30 napon belüli létszámleépítéses alternatívánál a csoportos létszámleépítést megállapította már arra az esetre is, ha 10 és 20 fő közötti létszámmal működő üzemből a munkáltató 5 főt tervez leépíteni. Ezt a módosító 98/59 EK irányelv kihagyta. Az irányelv módosítás szigorúbb feltételeket állapít meg a globalizáció és a monetáris liberalizmus hatására, mint a szociális piacgazdaság elveire alapozott eredeti irányelv. A második megállapításunk az, hogy a régi tagállamok nemzeti joga az új irányelv hatására vagy egyáltalán nem módosította a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályait (pl. Franciaország),[1] vagy csak részben de azt is az irányelvnél kedvezőbben (pl. Németország).[2] Ezzel szemben a magyar Mt. változtatás nélkül egy az egyben az új irányelvet vette át. A jogösszehasonlítás alapján leszűrhető harmadik megállapításunk az, hogy a csoportos létszámleépítésről szóló irányelv a közszolgálatban nem gazdasági tevékenységet ellátó alkalmazottakra, vagyis a köztisztviselőkre és a magyar értelmezés szerinti közalkalmazottakra nem terjed ki.[3] Ez abból is következik, hogy az ilyen státusúak állása biztos, azaz "pragmatizált".[4] Kivétel ez alól Hollandia, ahol kivételes esetben lehetőség van arra, hogy hivatalnokokat (Ambtenari) felmentsenek munkakör megszüntetés esetén, a magyar Kjt. és a Ktv. szabályaihoz hasonló korlátozó előírások mellett (más közszolgálati munkakörbe elhelyezés felajánlása).[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
