...az (Ős)közösségek nehéz egzisztenciális harcot folytattak a természet ellen, a természet leigázásáért -olvassuk Mádlnál (Mádl: A deliktuális..., op. cit., p. 94.). Mára ez a küzdelem sikert aratott; túlságosan is sikerült legyőzni a természetet, olyannyira, hogy immár védenünk kell saját magunktól. Hippokratész (Kr. e. cca. 460-370) A levegőről, a vizekről és a helyekről írt munkájában részletesen kifejti, miként befolyásolja egy-egy nép fizikai küllemének fejlődését-alakulását a hidrológiai, légkörbeli, geológiai komponensek aránya és elrendezkedése. Megtaláljuk nála, miért olyanok a szkíták, amilyenek külsőleg. A meleg és hideg váltakozása, bioszférabeli jelenlétük mennyisége hogyan hat egy-egy népcsoport küllemére, habitusára, intellektusára.
A Maastricht-i Szerződés 130r(2) és a 130r(3) szakaszai értelmében az Európai Unió keretein belül a környezetvédelem alapelvét integratíven kell alkalmazni. A 130r(2) cikkely értelmében a tagállamok egy ún. biztonsági záradékot helyezhetnek az általuk alkotott irányelv vagy rendelet végére, miszerint sürgős szükség esetén környezetvédelmi intézkedések azonnali megtételére jogosultak. Erre példákat is láthatunk az EK-jogalkotásban: a 92/32 irányelvvel módosított 67/548 irányelv a veszélyes anyagok csomagolásáról, osztályozásáról, címkézéséről kimondja, hogy amennyiben a későbbiekben felmerült információ, adat arra utal, hogy az érintett anyag a vártnál nagyobb veszélyt jelent a környezetre, prompt annak piacra jutását akadályozó, az érintett anyagot átminősítő rendelkezést hozhat az érintett EU-tagállam.
A kömyezetjog és a polgári jog alapelvei több ponton rokoníthatók. Ilyen kapcsolódási pontnak tekintem a szubszidiaritás elvét, mely azt fogalmazza meg, hogy az alapvető jogi szabályozás behelyettesíthető minden olyan esetben, amikor a részletszabályozás hiátusa tapasztalható. A közérdekű kereset indításának lehetőségét a polgári alaki jog és a környezetjog egyaránt deklarálja; ez egy eljárásjogi szabály, mely tisztán manifesztálódik a fogyasztóvédelemben, a környezetvédelemben és a polgári alaki jogban egyaránt. Az emberi egészség, a környezeti életminőség védelmét, javítását, tehát konzerválását és ameliorációját egyaránt kimondja a környezetvédelmi és a polgári anyagi alkotmánytörvény. További releváns kapcsolódási pontnak tekintem az együttműködési kötelezettséget, melynek értelmében az államok, a magánszemélyek, a hivatalok a magánszemélyekkel stb. horizontális és vertikális társadalmi kooperációs jogot és kötelezettséget jelenít meg mindkét jogág. A tájékoztatási kötelem abszolút jelleggel köti a környezetvédelmi közigazgatási szerveket és a szerződő magánfeleket, jogi személyeket egyaránt. A joggal való visszaélés tilalma megjelenik itt is, ott is. Az elvárható magatartás mércéje és foka az adott helyzetben általában elvárhatóság mindkét jogágban, tekintettel arra, hogy a környezetvédelem erősen individualizált jogterület, magánjogi kötöttségű. A fichtei és kanti szubjektív elvárhatóság mércéjével szemben Hegel fogalmazta meg az egyes emberek feletti általános erkölcsiség mércéjét, mely a mai objektivizálódó felróhatósági eszmének leginkább megfelel a XIX. század jogmoráljában. A kanti Bewusstsein überhaupt (általános tudatosság) kategóriája mégis valamiféle pszichikai jellemzőkön túli általános tudatra építi az egyes ember cselekvési normáit a XVIII. században. Lábady Tamás bibliográfiában szereplő munkája 145. oldalán állást foglal a felróhatóság helyett belépő általános zsinórmérték mellett. Ez az objektiváció a felróhatóság tekintetében mind a kömyezetjog, mind a polgári jog alapelvei közt megtalálja helyét. A morál a különbségtétel jó és rossz között. A jogfejlesztő értelmezés elve mind a polgári, mind az egyéb civilisztikai jogterületeken általánosan bevett alapelv. A rendeltetésszerű joggyakorlás princípiuma pedig kimondja, hogy a jogszabályi felhatalmazással megfelelő, társadalmilag elfogadott keretek között szabad élni. A jóhiszeműség és a tisztesség elve pedig köti mind a környezetjogászt, mind a magánjogászt, A latin bona fides (mely azonos az olasz buona fede-vel, a német Treu und Glauben klauzulával és a francia la bonne foi-val) kategória a kontinentális jogban részben szubjektív elemet - személyes tévedés, igazából a tőle elvárhatóság deliktuális keretei között -, részben pedig objektív elemeket -tisztesség és jóerkölcs mint az általában elvárhatóság manifesztumai - is hordoz. Ezért tehát a kontinentális jóhiszeműség nem identifikálható a brit good faith fogalmával, mely utóbbi tisztán szubjektív kategória. (Ez szorítja a brit bírókat a ius commune Europae alkalmazásakor külön magyarázatra.) ...egy szándék, amely az én jólétemre vagy a mások jólétére irányul - s különösen ebben az esetben nevezik morális szándéknak -nem igazolhat jogtalan cselekedetet - vallja Hegel: A jogfilozófia alapvonalai c. öregkori művében (Hegel, op. cit., p. 143-144.) Kelemen László könyve a huszadik század elején szintén boncolgatta - sok más szerzővel egyetemben - a bona fides és a jószándék kérdéskörét a magánjog-filozófiában. Ami a jó hermeneutikájához tartozik: ...bonum quidem esse discimus quod bonitati participat, azaz jónak azt nevezzük, ami jóságban részesül (Hilduin Pszeudo-Dionüsziosz-fordítása 827-ből). A bonum a tökéletes és az unum, azaz az egység kontaminációja. A hegeli elvont jófoga-lom mint absztrakt kötelesség objektiválódik, és szembe helyezkedik a különösséggel mint szubjektivitással. Ugyanez a kanti etikában is kifejtésre talált, A jog és
erkölcs elválasztásának egyik oldala az, hogy létezhetnek olyan törvényes jogok és kötelezettségek, melyek erkölcsileg nem igazolhatók - olvassuk H. L. A. Hartnál jogfogalmában (Hart, op., cit., p. 309.). Ezzel szemben Ronald Dworkin azt vallja, hogy a törvényes jogokat az erkölcsi jogok egyik fajtájaként kell felfogni (In: Ronald Dworkin and Contemporary Jurisprudence, p. 260.). A kánonjog annyiban tekinthetőjónak, amennyiben az nem jelent feltétlen tökéletességet - fogalmazza meg egy furcsa antagonizmusban Csordás Eörs (Csordás, op, cit., p. 49.). A német Treu und Glauben mint objektív és a guter Glaube mint tisztán szubjektív kategóriák egyfajta, leginkább a holland (az 1992-es Burgerlijk Wetboek óta) redelijkheid en billijkheid. azaz jóhiszeműség (ésszerűség; végső soron beszéd;) és méltányosság kategóriához hasonló megoldást takar. A németben is létezik a Redlichkeit mint jóhiszeműség fogalma; éppen a Treu-jal együtt, egy szintagmában. Ez a szó a germán beszéd, ész, méltányosság, értelem jelentést takaró kifejezés deriváltja. Ezzel szemben a francia bonne foi kettős, objektív (ez leginkább a francia szerződési jog kapcsán a Code Civil 1134. cikkelyében nyilvánul meg) és szubjektív fogalomként is használatos.
A kármegelőzés elve szintén mindkét jogterületen él. A québeci klauzula a polgári jogban megfogalmazza azt, ami a környezetvédelmi jog integratív szemléletét jelenti, azaz minden más joganyagot ezek fényében kell értelmezni, vizsgálni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
