Megrendelés
Családi Jog

Fizessen elő a Családi Jogra!

Előfizetés

Ferge Zsigmond: A gyermek uniós polgár tartásáról gondoskodó, büntetett előéletű szülők esete a spanyol és a brit hatóságokkal (CSJ, 2017/3., 49-55. o.)

Az Európai Bíróság ítélete az EUMSZ 20. cikk értelmezéséről az Alfredo Rendón Marín és a CS ügyek kapcsán

I. Bevezetés

Az Európai Unióról szóló Szerződés szerint az Unió saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek célja az Unió értékeinek érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása, az Unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének, eredményességének és folyamatosságának a biztosítása. Az uniós polgárság célja az, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen.

Az Európai Bíróság (a továbbiakban: Bíróság, EuB) a Zambrano-ügyben[1] hozott ítéletében elismerte az olyan uniós polgár harmadik országbeli állampolgár családtagjainak tartózkodási jogát, aki a szabad mozgáshoz való jogát soha nem gyakorolta. Az EuB Zambrano-ügyben hozott ítélete megállapításaival az EuB "jelentős" ítéletei sorába tartozik.

Az Alfredo Rendón Marín kontra Administración del Estado[2] és a Secretary of State for the Home Department kontra CS[3] ügyek olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkoznak, akiket a tartózkodási engedélyük megtagadásáról, vagy az általuk eltartott uniós polgár kiskorú gyermekeik állampolgársága és tartózkodási helye szerinti tagállamból történő kiutasító határozatról értesítettek. Ezek a határozatok azzal a veszéllyel járnak, hogy az érintett gyermekeket megfosztják az uniós polgárként meglévő jogállásuk révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától. A veszély a harmadik országbeli állampolgár szülőkkel szemben a büntetett előéletük miatt hozott nemzeti intézkedésekből eredt.

A címben megjelölt ügyekben, esetünkben az Európai Bíróság (Bíróság, EuB) jogértelmező, jogfejlesztő tevékenységéből három ítélet a Zhu és Chen ítélet[4], a Rottmann ítélet[5] és a Ruiz Zambrano ítélet bír különös relevanciával.

A Zhu és Chen ítéletben a szabad mozgással és tartózkodási joggal összefüggésben, az EuB megállapította, hogy olyan helyzetben, amelyben az uniós polgársággal rendelkező gyermek soha nem hagyta el az Egyesült Királyság területét, ez a gyermek a szülei jelenléte és támogatása nélkül nem tudja az uniós polgárként meglévő jogait teljes mértékben és hatékonyan gyakorolni.

A Rottmann ítéletben az EuB kifejtette, hogy az uniós jog alkalmazhatóságának nem feltétele a határokon átnyúló elem megléte[6].

Az EuB az uniós polgárság védelmének a Rottmann-ítéletében megállapított tartalmát a Ruiz Zambrano-ítélet pontosította, továbbfejlesztette. Az ítélet szerint megállapított feltételt - az EUMSZ 20. cikkel ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgári jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától - az EuB a későbbi ítéleteiben is megerősítette[7]. A Tribunal Supremo spanyol legfelsőbb bíróság, és az Upper Tribunal londoni fellebbviteli bíróság előterjesztett két előzetes döntéshozatal iránti kérelme az EUMSZ 20. cikk értelmezésére, valamint e rendelkezésnek a Zhu és Chen ítélet és a Ruiz Zambrano ítélet alapján értelmezett hatályára vonatkozik, azzal a sajátossággal, hogy a felperesek büntetett előéletűek.

Ennek kapcsán felmerült a kérdés, vajon úgy kell-e tekinteni, hogy a jogviták feleinek büntetett előélete megkérdőjelezi-e a származékos tartózkodási jog azon elismerését, amelyet a gyermekeik "uniós polgárként meglévő jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától való megfosztás" következményére vonatkozó feltételre alapítanak?

Mivel mindkét tényállásbeli élethelyzet az uniós jog hatálya alá tartozik, az EuB feladata annak meghatározása volt, hogy a büntetett előélet milyen hatást gyakorol az Európai Parlament és Tanács az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvre (a továbbiakban: 2004/38 irányelv) alapított származékos tartózkodási jogra. Ennek során

- 49/50 -

a felmerült jogvitákban tisztázta a "közrend", illetve a "közbiztonság" fogalmának terjedelmét.[8]

II. A tényállások

II.1. Az Alfredo Rendón Marín kontra Administración del Estado ügy tényállása

A. Rendón Marín kolumbiai állampolgár, aki Malagában (Spanyolország) született, két kiskorú gyermek, egy spanyol állampolgárságú fiúgyermek és egy lengyel állampolgárságú lánygyermek apja, a Tribunal de Málaga (malagai elsőfokú bíróság, Spanyolország) határozatával megkapta a gyermekei feletti kizárólagos felügyeleti jogot. A gyermekek mindig Spanyolországban tartózkodtak, lengyel állampolgárságú édesanyjuk lakóhelye ismeretlen. A két gyermek megfelelő ellátásban és iskolai nevelésben részesült.

A. Rendón Marínt Spanyolországban kilenc hónap szabadságvesztés büntetésre ítélték mely büntetést 2009. február 13-tól kezdődően két évre ideiglenesen felfüggesztettek. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat időpontjában, 2014. március 20-án, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmének elbírálása még folyamatban volt.

2010. február 18-án A. Rendón Marín a munka- és bevándorlásügyi minisztériumhoz kivételes körülmények miatti ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő, mely kérelmét büntetett előélete miatt 2010. július 13-án elutasítottak. Miután A. Rendón Ma­rín keresetét az Audiencia Nacional (központi bíróság, Spanyolország) 2012. március 21-i ítéletével elutasította, az ítélet ellen a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) fellebbezést nyújtott be, melyet egyrészt a Zhu és Chen ítélet valamint a Ruiz Zambrano ítélet téves értelmezésére, másrészt pedig a 4/2000 törvény 31. cikke (3) és (7) bekezdésének megsértésére alapított.

A kérdést előterjesztő spanyol legfelsőbb bíróságnak kétségei merültek fel hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetett előélet esetén az eltérés bármilyen lehetősége nélkül megtiltja a tartózkodási engedély megadását, összeegyeztethető-e az, EUMSZ 20. cikk értelmezésére vonatkozó, hivatkozott uniós ítélkezési gyakorlattal. Ezért felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatalra kérdést terjesztett az EuB elé.

II.2. A Secretary of State for the Home Department kontra CS ügy tényállása

CS harmadik állam polgára, egy brit állampolgárral 2002-ben házasságot kötött. 2003 szeptemberében vízumot adtak ki számára a házassága alapján, és jogszerűen lépett be az Egyesült Királyság területére az ottani tartózkodásra jogosító, 2005. augusztus 20-ig érvényes engedéllyel. 2005. október 31-én számára határozatlan idejű tartózkodási engedélyt állítottak ki. 2011-ben e házasságából született, brit állampolgárságú gyermek felügyeletét ténylegesen egyetlen személyként CS látta el.

2012. március 21-én CS bűncselekmény elkövetésében való bűnösségét állapították meg és 2012. május 4-én tizenkét hónap szabadságvesztés-büntetésre ítélték, továbbá tájékoztatták, hogy büntetőjogi felelősségének megállapítása miatt az Egyesült Királyságból kiutasíthatják. 2012. augusztus 30-án CS menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő, kérelmet a belügyminiszter vizsgálta meg.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére