Az 1947-es GATT keretében 1986-ban az uruguayi Punta del Este-be összehívott 8. forduló során került kidolgozásra a Világkereskedelmi Szervezet alapját adó 1994 április 15.-én aláírt Marrakesh-i Egyezmény[1] és annak mellékletei,[2] mely a "rules-oriented approach" miatt a nemzetközi gazdasági jog alkotmányaként is felfoghatóan[3] legfőbb céljaként tekint a világkereskedelem megkezdett liberalizációjának folytatására.
A szabadkereskedelem hatékonyságát fokozandóan megalkotott GATT[4] központi eleme a kereskedelmi akadályok, ezen belül is elsősorban a mennyiségi korlátozások leépítése - megszüntetése, illetve tarifálása (átlátható és a kereskedelemre kevésbé hátrányos vámokká illetve egyéb járulékokká történő átalakítása) - és a GATT 1994[5] I. és III. valamint a XI. cikkeiben konkrét formát öltő diszkrimináció tilalma. Az I. cikkely, az általános legnagyobb kedvezmény elvét ("most favoured nation principle") fogalmazza meg, mely szerint a GATT 1994 különböző tagállamaival szemben azonos bánásmódot kell tanúsítani, ami azzal is együtt jár, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet lehetőség szerint azonos feltételek mellett kell működtetni. Ez azt jelenti, hogy minden előnyt, kedvezményt, előjogot vagy mentességet, amelyet bármelyik szerződő fél megad a valamely más országból származó vagy valamely más országba irányuló termékekre azonnal és feltétel nélkül meg kell adni valamennyi többi szerződő fél területéről származó vagy oda irányuló hasonló termékre.[6] A III. cikk az egyenlő elbánást írja elő ("national treatment clause"), mely alapján az importált terméket nem lehet hátrányosabb helyzetbe hozni a hasonló ("like products") belföldi termékkel szemben.[7] E cikk (2) bekezdése megköveteli a tagállamoktól, hogy az importált termékre ne vessenek ki magasabb belföldi adót vagy bármilyen más belföldi illetéket, mint amelyet a hasonló belföldi termékre közvetlenül vagy közvetve alkalmaznak.
A nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezmény elvei a nemzeti
- 617/618 -
piacokra lépés azonos esélyeit hivatottak biztosítani, ami egyben a nemzeti jogok szempontjából egy gazdasági alkotmányjogi funkciót is betölt ("domestic policy functions"),[8] mégpedig azt, hogy a politikai küzdőtérről a jog világába terelt kereskedelempolitika és szabályozott vitarendezési fórum[9] a nemzetközi kereskedelem átláthatósága mellett[10] nyomást gyakorol a nemzeti (közösségi)[11] (kül)gazda-ságpolitika protekcionista, versenygátló és általában nem hatékony eszközeivel szemben.[12]
Az államok azonban nem pusztán gazdaságszervező entitások, és számos olyan célt is megvalósulni kell segíteniük, melyek ütköznek illetve ütközhetnek a gazdasági hatékonyságot zászlójára tűző és emellett általában ésszerűen és meggyőzően érvelni tudó gazdasági liberalizációs célokkal. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy sokszor nem gazdasági hanem más jellegű, pl. politikai, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi - vélt vagy valós - érdekek kielégítésére hivatott intézkedések valójában protekcionista gazdaságpolitikát takarnak. Így nem teljesen lényegtelen annak a kérdése, milyen módon épül fel a kivételek rendszere a WTO szabályai keretén belül. Itt elsősorban a GATT 1994-re koncentrálunk, aminek az az egyszerű oka, hogy e szerződés - mind a jogirodalmat, mind a gyakorlatot figyelembe véve - tekinthető a legkiérleltebbnek.
A GATT 1994 XX. cikke rendezi a GATT követelményei alóli kivételek általános rendszerét, mely szerint a GATT nem fosztja meg a szerződő feleket[13] attól hogy az e cikk a)-j) pontjaiban felvett nem gazdasági jellegű célok elérése érdekében intézkedéseket fogadjanak el illetve, hogy ezeket kikényszerítsék, amennyiben az nem vezet önkényes vagy igazolatlan megkülönböztetéshez, illetve a nemzetközi kereskedelem rejtett korlátozásához (ez az ún. chapeau).[14]
A chapeau és a legitim korlátozási célok viszonya nem volt teljesen egyértelműen tisztázott, és ez már a WTO fellebbezési fóruma - az Appellate Body - először előterjesztett ügyben az US- Gasoline esetben is vizsgálatra szorult. A Venezuela és Brazília által megindított eljárás alapjául az Egyesült Államokban 1990-ben elfogadott Clean Air Act és az átültetésére hivatott rendelet (gasoline rule) szolgált, melyek a nagy népességű területek légszennyezését igyekezett orvosolni az által, hogy itt nem volt lehetséges konvencionális, csak bizonyos szempontok szerint módosított üzemanyagot forgalomba hozni. Azt, hogy ennek egy adott üzemanyag megfelel-e, vagy sem, másképp, más módszerrel kellett megítélni attól függően, hogy belföldi, vagy importált üzemanyagról volt szól, amiben a GATT III. cikk 4. bekezdése sérelmét vélte Venezuela és Brazília felfedezni, mely megtiltja, hogy a behozott termékeket a hazaikkal szemben kedvezőtlenebbül módon bírálják el, amennyiben ez hatással van az eladásukra, forgalmazásukra, használatukra stb.[15]
Az Appellatte Body megállapítása szerint pusztán az a tény, hogy valamely intézkedés a GATT XX. cikk a)-j) pontjai alá esik, nem jelenti egyben azt is, hogy az intézkedés már összeegyeztethető a GATT követelményeivel: ez csak akkor áll fenn, ha egyben teljesülnek a chapeau elvárásai is. Az elemzés tehát kettős ("two-tired"): először meg kell vizsgálni, hogy azt fedi e valamelyik tételesen felsorolt igazolási ok, másodszor pedig,
- 618/619 -
hogy ez összeegyeztethető-e a XX. cikk általános követelményeivel.[16]
a) Az egyes legitim célok - az arányossági teszt első lépcsője
A GATT XX. cikke által elismert célok[17] a következők: (a) közerkölcs,[18] (b) emberi, állati, növényi élet vagy egészség védelme,[19] (c) arany vagy ezüst behozatala illetve kivitele,[20] (d) olyan törvények vagy szabályok betartatását szolgálják, melyek nem összeegyeztethetetlenek a GATT előírásaival,[21] (e) rabmunka termékei,[22] (f) nemzeti művészeti, történeti illetve archeológiai értékek védelmét szolgálják,[23] (g) kimerülő természeti források védelmére hivatottak,[24] (h) nemzetközi áruegyezmények[25] végrehajtásának keretében fogadtak el,[26] (i) nemzeti stabilizációs program keretében elfogadott bizonyos exportkorlátozások[27] valamint (j) ellátási nehézségek esetén egyes termékek beszerzése illetve elosztása érdekében szükségesek.[28]
Az egyes célokat illetően a GATT XX. cikke különböző erősségű kifejezéseket használ: egyes célokat illetően az elfogadott intézkedésnek szükségesnek kell lennie a cél megvalósítása érdekében, mások esetén az akár alapvetőnek kell lennie, megint mások esetén azonban elegendő az is, hogy ez egyszerűen összefüggésben legyen az elérendő céllal, annak védelmét szolgálja, illetve, hogy azzal összhangban álljon.[29] Ez a szövegbeli különbség még akkor is feltűnő, és jelentőséggel bíró kell legyen, ha a chapeau követelményei - a nemzetközi kereskedelem burkolt korlátozásának és a többi szerződő fél jogai csorbításának tilalma[30] - ennek élét valamelyest tompítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
