A házasság elsősorban abból az elsődleges emberi tulajdonságból fakad, hogy az ember társas lény, és mint ilyen, igényli az intimebb, az átlagosnál közvetlenebb kapcsolódást egy másik személyhez.[1] A házasság monogám kapcsolat, azaz egy férfi és egy nő természetes és jogi kapcsolata, amelyet az államnak nem csak támogatnia, hanem egyben védenie is kell. A házasság térben és időben is változó fogalom, hiszen a házasságot alkotó társadalmi, kulturális és jogi felfogások a különböző társadalmakban, jogrendszerekben és földrészeken változhatnak, így a fogalom egyáltalán nem egységes.[2] A kérdés akként merül fel, hogy ezt a kapcsolatot milyen formában van lehetősége a házasságot kötni szándékozó férfinak és nőnek létrehoznia. A jogilag releváns házasságkötéshez szükséges alaki szabályokat és anyagi jogi feltételeket is az úgynevezett házassági rendszerek biztosítják az egyes államokban, így természetesnek tekinthető, hogy ezek az adott állam kultúrájától, vallási, politikai és sokszor gazdasági viszonyaitól függően eltérhetnek, illetve keveredhetnek is. Kutatásomban szeretném a három fő házasságkötési rendszert bemutatni, emellett pedig a fakultatív polgári házassági rendszer szempontjaira és működésére részletesebben is kitérek, bemutatva e rendszer előnyeit és hátrányait is.
A házassági rendszerek csoportosításának és összehasonlításának kérdése ugyanolyan nehézségeket vet fel, mint a jogrendszerek összehasonlítása. A házassági rendszerek ugyanis magukon hordozzák az őket kiérlelő jogi környezet tulajdonságait, sőt vegyülhetnek is egy-egy jogrendszeren belül. Az alábbiakban a csoportosítást az azt alkalmazó, életre hívó főhatalom általi legitimációhoz kapcsolom. Ezen azt értem, hogy a csoportosításnak azt kell figyelembe vennie, hogy az adott házassági rendszert az állami (vagy esetleg valamely egyházi) hatalom milyen mértékben tartja legitimnek.
A házassági rendszerek csoportosítása szempontjából Åke Malmströmnek, az uppsalai egyetem professzorának rendszerét vettem figyelembe, aki jogrendszercsoportokról és ezeken belül jogcsaládokról beszél.[3] A házassági jogi rendszerek csoportosítása kapcsán ennek analógiájára rendszercsoportról és alrendszerről beszélhetünk.[4] Tehát így megkülönböztethető három nagy rendszercsoport: a tiszta, a vegyes és a semleges rendszer. A tiszta rendszerek általában egyetlen főhatalomtól függenek, ez lehet állami vagy egyházi, a vegyes rendszerekben e két főhatalom legitimáló funkciója keveredik, a semleges rendszerek pedig nem függenek sem állami, sem egyházi főhatóságtól. A három rendszercsoporton belül több alrendszert lehet felismerni. A tiszta rendszerek csoportjában a tisztán polgári házasság rendszerét és a tisztán egyházi házasság rendszerét; a vegyes rendszercsoportban a fakultatív rendszert, a "szükségbeni" rendszert, valamint a protestáns rendszert, a semleges csoportban pedig az állami és egyházi szabályozástól független, vagy azoktól kismértékben függő csoportokat. Egyes államokban lehetséges, hogy ezektől eltérő, különleges rendszereket is fenntart az állam, mint például a megbízotton keresztül kötött házasság, illetve a különleges helyzetben kötött házasság rendszerét, de ezek a főbb rendszerekhez képest elenyésző számú házasságkötést jelentenek és jellemzően a tiszta vagy a vegyes rendszercsoporthoz (esetlegesen mindkettőhöz) kapcsolódhatnak. Egyes államok jogrendjében azonban legitim a tiszta és a vegyes házassági rendszerek szabályai szerinti házasságkötés is, ez pedig tovább bonyolítja a kérdést.
A vegyes rendszerekben az alapvető jogdogmatikai kérdés mindig az volt, hogy - ahol az irányítást nem feltétlenül az állami főhatalom gyakorolja -, hogyan biztosítható a házasság polgári jogi érvényességének elérése. Ennek a kérdésnek a megoldására több ún. jógyakorlat
- 44/45 -
fejlődött ki egyes vegyes rendszert is alkalmazó államok jogrendjében. A tisztán polgári házasság rendszerének alkalmazását a kontinentális jogrendű államokban általában mindenki számára biztosítania kell a főhatalomnak, ám kérdés, hogy ezt konjunktív vagy diszpozitív módon teszi-e. A common law jogrendszerű államokban ez szinte az adott állam egyéni döntésétől függ, nem fedezhető fel rendszerszerűség.[5] A tisztán egyházi házasságok megkötését is általában az egyes egyházak és felekezetek - a saját közösségükhöz tartozóak számára - biztosítják, itt azonban az állam részről figyelhető meg csak diszpozitivitás,[6] míg az egyházak belső jogai szinte kizárólag kógensek, azaz csak saját házasságkötési szabályaikat tekintik érvényesnek.
A fakultatív rendszert egyes államok olyan módon alkalmazzák, hogy a polgári és az egyházi házasság jogi szempontból egyenértékű, bármelyik választása esetében elérik a felek a polgári jogi joghatást, tehát itt is diszpozitív vonások figyelhetőek meg, a kógens szabályok a házasság előkészítése kapcsán merülnek fel.
A semleges csoportba alapvetően két nagy vallási jogrendszer tartozik: az iszlám és a zsidó, mégpedig azért, mert az iszlám jogban és részben a zsidó jogban is a házasság szerződéses jogviszony, amely magánszemélyek között jön létre, és az állami főhatalomnak, illetve az egyházi felsőbbségnek elméletileg nincs beavatkozási lehetősége és nem is szabályozhatja azt. Így egységes állami házasságjog sem létezik ezekben az államokban.[7] Az iszlám jog tekintetében még ünnepélyes formája sincsen a házasságnak, a zsidó jogban ez az elem megvan. Ezenkívül ide helyeztem a buddhista, kínai, japán/sintó és hindu állami/vallási jogrendszereket is, ahol a polgári házasságkötésnek szintén nincsen az állam által preferált, kialakított formája.
A tisztán polgári rendszercsoportba tartoznak a tisztán polgári házasság és annak különleges formái. A tisztán egyházi házasság rendszercsoportjába a keresztény egyházak által szabályozott egyházi házasság, ezen belül a római, a görögkatolikus és az ortodox tartoznak. A tiszta rendszercsoport legfőbb jellemzője a kizárólagossága, tehát nem enged eltérést egy másik rendszercsoport felé. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tiszta polgári rendszert alkalmazó államokban a tisztán egyházi rendszernek, a vegyes rendszercsoportnak és a semleges rendszercsoportnak nincsen jogi relevanciája, mert az állam ezeknek a rendszereknek nem biztosít jogi legitimációt, a tiszta polgári házasság rendszerén kívül kötött házasságot általában nem létezőnek tekinti.[8]
Egy házasság akkor lehet nem létező, ha súlyos hibában szenved, azaz a házasságkötéshez szükséges, törvényben meghatározott érdemi feltétel hiányzik. A tisztán polgári házasságot alkalmazó országok jogrendjében ez a forma kötelező jellegű. Az egyházi házasságot a polgári házasságtól függetlenül, állami joghatály nélkül alkalmazhatják a felek, vallásos meggyőződésüknek megfelelően.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
