https://doi.org/10.59851/csj.24.3.6
A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara és a Magyar Pszichológiai Társaság szervezésében - újabb két év elteltével - immár harmadik alkalommal került megrendezésre Budapesten 2025. szeptember 19-20-án a III. Országos Igazságügyi Pszichológus és Pszichiáter Szakértői Konferencia. A diskurzusnak ezúttal az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának patinás épülete adott helyet, amely tovább emelte az esemény színvonalát. A konferencia megszervezésére korábban két alkalommal került sor, 2021 és 2023 szeptemberében, és ezek sikere, valamint a szakma visszajelzései arra sarkallták a szervezőket, hogy újra megrendezzék ezt a hiánypótló rendezvényt.
A tanácskozáson nagy számban vettek részt igazságügyi pszichiáter és pszichológus szakértők, továbbá más szakmák képviselői is, így például bírák és gyámhatósági szakemberek, akik kérdéseikkel és észrevételeikkel, továbbá az egymás közötti párbeszéddel színesítették a diszkussziót. A konferencia mindkét délelőttjén plenáris előadásokat hallgathattak meg a résztvevők, amelyek során a szakma iránt elkötelezett egyetemi oktatók, bírák, valamint a szakma által elismert pszichológus és pszichiáter szakértők osztották meg gondolataikat a jelenlévő plénummal. A plenáris előadásokat követően a délután folyamán négy szekcióban kiscsoportos ülések, előadások, workshopok, kerekasztal-beszélgetések keretében nyílt lehetőség egy-egy téma részletesebb megvitatására.
A konferencia megnyitását követően az első plenáris ülésen Prof. Dr. Szeibert Orsolya jogász, az ELTE Polgári Jogi Tanszékének vezetője, egyetemi tanár, az ELTE családjogi szakjogászképzésének és gyermekjogi szakjogászképzésének vezetője A családjog kapcsolata a gyermekek védelmével és jóllétével, a gyermekvédelemmel és gyermekjóléttel címmel adott elő. Hangsúlyozta a Polgári Törvénykönyv kodifikációja kapcsán felmerült azon lényeges kérdést, miszerint a családjog betagozódjék-e a polgári jogba, vagy maradjon önálló törvény, s hozzátette: a családjog polgári jogba történt beemelése hozzájárult ahhoz, hogy a jogterület eltávolodjon a gyermekvédelemtől. Az előadó utalt rá, hogy sajnálatos módon a bíróság nem tud tág értelemben vett gyermekvédelmi és gyermekjólléti kérdésekkel foglalkozni, és mindez tulajdonképpen nem is a bíróság kompetenciája. A jelenlegi gyermekvédelmi törvény sok olyan rendelkezést tartalmaz, amely korántsem csak a szakellátásban élő gyermekekre vonatkozik, hiszen a "gyermekvédelem" minden gyermeket érint, a gyermekvédelmi törvény alapvetése, hogy minden gyermek, akár saját családjában nevelkedik, akár nem, védelemre szorul és a jogszabály fő célja, hogy megelőzze és felszámolja a gyermek veszélyeztetettségét. A gyermekvédelmi törvény sok olyan alapvető jogot és szülői kötelezettséget foglal magában, amelyeknek valójában nem is szereznek érvényt. Az előadás keretében kitért a családjog magánjogiasodásával kapcsolatos egyéb negatív hatásokra is, amelyek a jogalkalmazók számára rendszeresen problémákat vetnek fel, így különösen azt a kérdést, hogy miként módosítható a felek között a gyermektartás, a szülői felügyelet vagy a kapcsolattartás tárgyában létrejött megállapodás, egyezség, gyámhatósági vagy bírósági döntés. Ezen a területen erős a magánjogi gondolkodás hatása, és bár a családjogi viszonyok olyan területet jelentenek, ahol a körülmények gyorsan változnak, a gyermekek jóllétét érintő fontos körülmények megváltozása miatt sok esetben bírósági útra terelődik a folyamat, és szigorú a szabályozása annak, hogy a döntés vagy megállapodás megváltoztatására miként kerülhet sor. A megváltoztatás feltételeit a Kúria szigorúan értelmezi: több alkalommal is kifejtette azt az álláspontját, hogy az életben felmerülő általános változások, például a gyermek komfortérzetének alakulása nem értékelhető "lényeges körülményváltozásnak". Valójában mindegy lenne, hogy a családjogot közjogi vagy magánjogi területnek tekintjük, ha azonban a családjog, a gyermekvédelem és a gyermekjóllét elszakad egymástól, az nem vezet jó irányba.
A második plenáris előadást Dr. Várai-Jeges Adrienn, a Pesti Központi Kerületi Bíróság csoportvezető bírája tartotta A gyermek értesítése és meghallgatása a családjogi perekben címmel. Hazánkban a személyállapoti perekben eljáró bíró közvetlenül vagy közvetett módon, pszichológuson keresztül is meghallgathatja a gyermeket, amely nem azonos a pszichológus szakértő által történő meghallgatással. Az előadó hiányolta, hogy az eljárás lezárását követően már nincs lehetőség az adott döntés gyermeknek történő elmagyarázására, így nem tudni, hogy miként értesül a gyermek a bíró döntéséről. A csoportvezető bíró asszony hivatkozott az EU Alapjogi Chartájára és a Brüsszel IIb rendelet fontosságára, amelyek szerint ténylegesen lehetőséget kell biztosítani
- 38/39 -
a gyermeknek arra, hogy véleményét kifejthesse. A hivatkozott rendelet 2022. augusztus 1-jén lépett hatályba és ekkor módosult a Polgári Törvénykönyv is, amely kimondja, hogy a bíróságnak az eljárása során meg kell hallgatnia mindkét szülőt, továbbá értesíteni kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket véleménye kifejtésének lehetőségéről. A jogszabály módosulása kapcsán több kérdés is felmerült, így például, hogy ki tekinthető ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek, valamint a gyermek életkorának kérdése. Az előadó bíróként tapasztalta, hogy sok esetben a bírák nem rendelkeznek elegendő információval a gyermekről. Tapasztalatai szerint változó, hogy mely bíró milyen életkorhoz köti az értesítés megküldését, jellemzően már hároméves kor körül értesítik a gyermeket. Az értesítést követő szülői visszajelzések alapján megállapítható, hogy 9-11-13 éves gyermekeknek nem adják át a szülők az értesítést, vagy éppen a szülő beszéli le a gyermeket arról, hogy elmondja a véleményét. Az előadó meglátása szerint a bírónak folyamatosan kapcsolatot kellene tartania az érintett gyermekkel, mert így maradhat meg a gyermek bizalma. Álláspontja szerint különbséget kell tenni aközött, amikor a gyermek önként kéri a meghallgatását, és aközött, amikor azért van arra szükség, mert elmérgesedett a jogvita a szülők között. Az előadó hangsúlyozta, lényeges szempont, hogy maguk a perben álló felek is tehetnek fel kérdéseket a gyermeknek, amelyeket érdemes előre elkérni a szülőktől, tekintettel arra, hogy a kérdések között szerepelhetnek olyanok is, amelyeket - amennyiben nem a gyermek érdekét szolgálják - nem tesznek fel a gyermek meghallgatása során.
A diskurzus első napján az utolsó plenáris előadást Dr. Csák Zsolt, a Kúria elnökhelyettese, a PPKE JÁK Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszékének egyetemi adjunktusa Az anyagi igazság dilemmái az eljárások gyorsításának tükrében - avagy minden esetben szükség van-e a szakértőre a büntetőeljárásban? címmel tartotta. Az előadó kiemelte a jogalkotó azon szándékát, hogy napjainkban az eljárások gyorsítása és egyszerűsítése elsődleges cél legyen, és ennek egyik eszköze a konszenzuális eljárások bővítése. Rámutatott, hogy a bizonyítás világnézeti alapvetése két kérdés megválaszolásán keresztül érhető el, egyrészt hogy létezik-e objektív valóság, objektív igazság, másrészt pedig az, hogy ez megállapítható-e. Ez utóbbi ügyekre és bizonyítékokra vetítve vizsgálható, amely elvezet az anyagi igazság kérdéséhez. A törvényi szabályozás körében a korábbi eljárási törvényhez képest a változás abban mutatkozik meg, hogy ma már egyedül a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban határoz meg a törvény konkrét bizonyítási eszközöket, azt azonban, hogy az orvosszakértői vélemény mikor kötelező, már csak általánosságban fogalmazza meg. A jogalkotó kötelező jelleggel rögzítette, hogy a 12. életévet betöltött, de 14. életévet még be nem töltött fiatalkorú személyek belátási képességének vizsgálatára haladéktalanul ki kell rendelni szakértőt, egyebekben pedig tényállásfüggő, hogy szükséges-e szakértő kirendelése, ezt az adott ügy összes körülménye alapján kell megítélni. Dr. Csák Zsolt álláspontja szerint "a bírónak joga van ahhoz, hogy a szakértőt kirendelje, de nincs joga ahhoz, hogy a szakértőt mellőzze". A szakértői vélemények elfogadhatósága kapcsán kiemelte, hogy nem köteles a bíróság elfogadni a szakértői vélemény tartalmát, azonban ez végső soron önkényes jogalkalmazást jelenthet, ugyanakkor a két egybehangzó szakértői véleményt a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül. A szakértői vélemények körében problémaként definiálta a magánszakértői véleményeket: a fegyveregyenlőséghez és a tisztességes eljáráshoz való jog megalapozza a magánszakértői vélemény felhasználhatóságát, azonban nehézséget jelent, hogy a megbízó elvárásokat fogalmaz meg a magánszakértő irányában. A jogalkotó is korlátot állított a magánszakértői vélemény figyelembevétele kapcsán, mert önmagában magánszakértői véleménnyel a hatóság által kirendelt szakértő véleménye nem vitatható, csak akkor, ha a vitatás törvényi lépcsőfokait betartják, azaz ha a felek indítványt tesznek újabb szakértő kirendelésére, és azt a bíróság elutasítja, akkor nyújtható be magánszakértői vélemény; mindemellett az a perújítási indítványhoz is felhasználható. Az előadó egy sokatmondó idézettel zárta előadását: "A bírónak kötelessége afelett őrködni, hogy mennél tökéletesebb szakértői vélemény álljon rendelkezésre, mert minél szabatosabb, az irányító erejének annál nagyobb az értéke".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
