A bíró esküjéhez híven a törvényeket betartva, elfogultság nélkül, kimondatlanul is az anyagi igazságosságra törekedve jár el.[1] A polgári peres bíró szolgálatot teljesít, amikor két egyenrangú fél jogvitáját eldönti. Feladata hivatalos megnevezésében is benne rejlik ez: igazságot szolgáltat. Meggyőződésem, hogy tevékenysége egyúttal "jószolgálat" abban az értelemben, hogy jót tesz, hiszen segít megoldani az ellenérdekű felek kisebb vagy nagyobb problémáját, a számukra megoldhatatlan élethelyzetet.
Éppen ezen meggyőződésem miatt döbbentem meg, amikor a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pertípussal a gyakorlatban találkoztam. A keresetlevelekből kitűnően a felperesek alapügyében csupa hanyag, az anyagi és eljárási szabályokat nem ismerő, legalábbis azokat nem alkalmazó, az alapjogokat tiszteletben nem tartó, elfogult és esetenként szándékosan kárt okozó bíró járt el. A rendszerint sokoldalas keresetlevelek hosszasan részletezik a felperesek Alaptörvényben, nemzetközi egyezményekben és a hazai jogszabályokban rögzített, de a bíróság által megsértett jogait.
Jelenleg két Polgári Törvénykönyvünk van egyidejűleg: az 1960. május 1-jétől hatályos 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) és a 2014. március 15-től hatályos 2013. évi V. törvény (új Ptk.). A 2014. március 15-től keletkező jogviszonyokban az új Ptk. alkalmazandó, azonban a korábban keletkezett jogviszonyokra a régi szabályok irányadók.[2]
Az 1959. évi IV. törvény "Az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselő és megbízott károkozása" címszó alatt rendelkezik a jogintézményről a 348-349. §-okban, míg a 2013. évi V. törvény a bírósági jogkörben okozott kárt a "Felelősség közhatalom gyakorlásával okozott kárért" cím alá sorolja a 6:548-549. §-okban.
Lényegét tekintve a jogintézmény nem változott, csupán pontosításra került a korábbi gyakorlattal egyezően. Továbbra is a munkáltatói felelősség különös eseteként szabályozza a törvény a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti felelősséget, amelyre a közigazgatási jogkörben okozott kár felelősségi szabályait kell alkalmazni.
Sokáig bizonytalan volt a joggyakorlat abban a kérdésben, hogy mi tekinthető bírósági jogkörnek. E kérdés megválaszolása azért fontos, mert a jogintézmény alkalmazásához a jogellenes magatartást bírósági jogkörben kell tanúsítani. Az új Ptk. a kialakult bírói gyakorlatot pontosította, és beépítette a jogszabály szövegébe, amikor a bírósági jogkörben okozott kár szabályaival azonos szakaszban rögzítette, hogy a közjegyzői és a végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni.
A jelen tanulmányban a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősséget szűk értelemben használom. Bírósági jogkör alatt olyan magatartást értek, amelyet a bíróság, illetve a bírósággal szolgálati viszonyban álló személy - bíró, titkár, fogalmazó, más igazságügyi alkalmazott, végrehajtási ügyintéző, törvényszéki végrehajtó és végrehajtó-helyettes - közhatalmi tevékenység során tanúsít. A bírósági jogkörön belül pedig kifejezetten a polgári eljárásokra koncentrálok.
A felperes személye egyértelmű: aki valamely sérelmet szenvedett egy korábbi bírósági eljárásban - akár anyagi, akár eljárási szabály be nem tartása következtében.
Ki legyen az alperes? A jogintézmény rendszertani elhelyezéséből következően logikus lenne, ha a Magyar Államot kellene perelni a bírái által okozott kárért. Hiszen mind a közigazgatás, mind a bíróság az állam közhatalmi jogosítványaival felruházott intézménye, amely állami feladatot teljesít, az állam nevében jár el[3] , az állam működteti a bíróságokat, és a fenntartó is maga az állam, így végső soron munkáltatónak az állam tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez készített észrevételei között leszögezte, hogy a pártatlan elbírálás látszatának fenntartása érdekében kívánatos lenne, hogy ne kelljen a bíróságnak más bírósággal, mint alperessel szembeni igényt elbírálnia. Ezért javasolta a törvény szövegében rögzíteni: "A bírósági jogkörben okozott kártérítésre irányuló pereket a Magyar Állam alperes ellen kell megindítani."[4]
- 161/162 -
Magam is osztom azt az álláspontot, miszerint egyenesen jogszabálysértő, a Pp. 13. §-ban írt kizárási szabályokkal ellentétes, amikor a legfőbb bírói fórum - jelenlegi elnevezéssel Kúria - is peres fél alperesként, és a felperes felülvizsgálati kérelmét bíróságként ugyanő, a perben félként résztvevő Kúria bírálja el. Éppen ezért nem véletlen, hogy az uniós tagállamokban a bíróságok elleni kártérítési pereket a bíróságokat fenntartó állam ellen kell indítani.[5] Az is megoldás lenne a problémára, ha egyszerűen kizárná a jogszabály, hogy bírósági jogkörben okozott kár miatt a Kúria perelhető legyen - mint ahogy a Kúria határozata ellen felülvizsgálatnak sincs helye.[6]
Nem értek egyet viszont azzal a jogirodalomban felvetődött nézettel, hogy a pártatlanságot és az egész jogintézmény működését kizárólag az biztosítaná, ha a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pereket nem is a rendes bíróságok, hanem egy bírósági szervezettől különálló, erre a célra létrehozott szerv bírálná el.[7] Az Alaptörvény 25. cikkének (1) bekezdése és a Bszi. 16. §-a értelmében Magyarországon az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. Egy külön szerv létrehozása a bíróságok tevékenységének érdemi és szakmai ellenőrzésére és szankcionálására a bírák/bíróságok függetlenségét törölné el. Mellékesen felvetem, hogy a külön szerv tevékenysége során okozott károkat ki bírálja el, egy újabb külön szerv? A pártatlanság érdekében azonban magam is szükségesnek tartanám e perekben a Magyar Állam alperesi pozícióját a bíróságok helyett.
Mindezen érvek ellenére az elfogadott, hatályos normaszöveg értelmében továbbra is azt a bíróságot kell perelni alperesként, amelynek a kötelékében dolgozik a sérelmezett határozatot hozó, kifogásolt magatartást tanúsító bíró. Ha ez a bíróság nem jogi személy, akkor az a jogi személyiséggel felruházott bíróság az alperes, amelynek a szervezeti egysége. Ebből következően a jogi személyiséggel nem rendelkező járásbíróság, valamint közigazgatási és munkaügyi bíróság eredménnyel nem perelhető, csak a jogi személyiséggel rendelkező törvényszékek, ítélőtáblák és a Kúria.[8] Az új Ptk. változást hozott abban, hogy törvényi szinten rögzíti, ki perelhető ebben e perkategóriában.
Felhívom a figyelmet egy lényeges változásra: 2013. június 1-jétől, ha a bírót perlik személyesen bírósági jogkörben okozott kárért, azzal érdemben már nem kell foglalkozni, a keresetlevelet el kell utasítani idézés kibocsátása nélkül.[9] Ezt a körülményt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert az esetek jelentős részében az elégedetlen ügyfelek előszeretettel nevezik meg alperesként a korábbi ügyükben eljárt bírót - ezzel méltatlan helyzetbe hozva az egyébként hivatását gyakorló bírót. Annál is inkább üdvözlendő a bírák, mint természetes személyek hivatali tevékenység miatti perlése lehetőségének kiiktatása, mert e szankció visszaható hatásként az apparátust bizonytalanná, túl óvatossá teheti, amely éppen a perek elhúzódásához vezethet - ahogy azt a közhatalmat gyakorló szervek felelőssége kérdésében a régi Ptk.-hoz fűzött miniszteri indokolás is kifejtette. A módosítást már régóta szorgalmazták az érintettek, ezért mindenképpen jelentős előrelépésnek tekinthető a változtatás.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
