Véleményem szerint az emberi lény életének védelméről, tiszteletéről a jelenleg is tapasztalható szinthez[1] képest fokozottabban kell gondolkodni és gondoskodni. Az emberi élet az ún. önrendelkezésnek, a szabadságnak és az egészségnek is alapja, feltétele. Az előbbi az értékhierarchia magasabb fokán áll, mint az utóbbiak. Szabályozásban és gyakorlatban az emberi életnek különböző, egyrészt például orvosi, etikai, jogi, másrészt ezeken belül is eltérő meghatározásaival találkozunk.[2] Például azért, hogy a még meg nem született emberi lény[3] jogalanyiságát, jogalanyisághoz, élethez, emberi méltósághoz való alanyi jogát, embervoltát ne ismerjék el, a művi abortuszt, illetve az egyéb, élet eleji beavatkozásokat megengedjék, az emberi életet, és magát az embert a születéstől vonatkoztatják.[4] Így kívánva éles határvonalat[5] húzni emberi lény élete és emberi lény élete közé.[6] Emögött különböző fajta (pl. bizonyos körben részben politikai) okok miatt[7] az állapotos nő(k) "szándékának", "szempontjainak"
- 46/47 -
"kompromisszumos" keretek között történő "érvényre juttatása" (is) áll, s így megjelenik az állam objektív, intézményes életvédelmi kötelességének és az állapotos nő önrendelkezési jogának az - Alkotmánybíróság szerint is "indokolási problémák"-kal[8] küszködő - "ütközése" (a még meg nem született emberi lény élete az édesanya egészségével, "szabadságával" szemben - "testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést" "elkerülendő" - "alul maradhat"). Miközben a nyolchónaposan megszületett emberi lény életére - helyesen - jogilag (is) vonatkoztatják az emberi életet, a kilenc hónaposan még meg nem született emberi lény életére nem, amely különbségtétel véleményem szerint jogilag is helytelen. Ugyanígy, ha például a hat hónaposan élve született emberi lény helyesen - az állam szerint is - jogalany, jogilag ember, a "minden ember" közé tartozik, alanyi joga van az élethez, az emberi méltósághoz, akkor a kilenc hónaposan még meg nem született élő emberi lény miért ne lenne jogalany, ember (személy), miért ne illetné meg az élethez, az emberi méltósághoz, annak tiszteletben tartásához való jog? S azért, mert - ha és amennyiben - az állam nem ismeri el e jogalanyiságot, biztos, hogy a művi abortusznak akárcsak a mai magyar állami megengedése[9] következik - alkotmányosan?
Ez a kérdéskör a vele keletkezetten fogyatékos gyermek emberi méltósága védelmével is összefügg, amely igen jelentős és aktuális.[10] Az abortuszszabályozást illetően mellőzhetetlen rámutatni a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének azon szövegrészére [lásd II. 10. pont (4) bekezdés negyedik mondat], amely az orvosok jogát sértve az Mvt. 14. §-ába is ütközik[11]; az ugyanis e kódex szerint "orvosi javallat"-nak nevezett eseteken kívül "engedi meg" a művi abortusz végzésének, illetve az abban való közreműködésnek a megtagadását; a kódex II. 10. pont (5) bekezdése szerint az ún. "orvosi javallat" körébe - szemben az Mvt. 14. §-ával - nemcsak az állapotos nő életveszélye tartozik, hanem az anya súlyos betegsége, valamint a "magzat" életképtelensége és gyógyíthatatlan betegsége is.
Az említett első kérdés vonatkozásában megemlítendő, hogy az 1Abh. és a 2Abh. szerint az Alkotmánybíróság a még meg nem született emberi lény (alkotmányjogi értelemben vett) jogalanyiságának elismerését a törvényhozó (alkotmányozó) hatáskörébe tartozónak tartotta, mert álláspontja értelmében - szemben Lábady Tamás alkotmánybíró véleményével[12] - "a magzat jogalanyiságának kérdése az Alkotmány értelmezésével nem dönthető el", "a hatályos jog szerint a magzat nem jogalany", "a magzat jogalanyiságáról való kifejezett törvényhozói döntést az emberfogalmat érintő két, ellentétes irányú változás teszi szükségessé".[13] A második kérdést illetően kiemelem, az 1Abh., illetve a 2Abh. szerint a válasz igenlő, véleményem szerint azonban nemleges.[14]
A cím szerinti összefüggés szempontjából látni kell, alkotmányossági szempontból is fennálló probléma, hogy a jelenleg is hatályos 1/2008. PJE határozat indokolásának V. 3. pontja szerint: "A szülőknek a fogyatékosan megszületett gyermek léte miatt megnehezült élete jelenti polgári jogi értelemben azt a - vagyoni és nem vagyoni - kárt, amely - pénzben kifejezve - az orvosi mulasztás folytán az egészségügyi intézményre áthárítható";[15] és az ezen álláspontot tükröző (a káron mást és mást értő) bírói gyakorlat[16] - noha a problémát mind a régi Ptk. alapján megoldhatták volna, mind az új Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek helyes értelmezésével (akár jogegységi eljárás keretében) orvosolhatnák - továbbra sem változott meg.[17] E kritika tárgyává
- 47/48 -
tett álláspont a még meg nem született fogyatékos gyermekek élete és a fogyatékos gyermekeket elfogadó szemlélet ellen is erőteljesen hat (lásd pl. abortuszgyakorlatot erősítő defenzív medicina), amely elfogadhatatlan, s ez mutatja a téma horderejét.
Az EBH 2015.P.11. számon elvi határozatként közzétett, felülvizsgálati eljárás keretében meghozott ítélet[18] szerint: "I. Az egészségügyi szolgáltató felel a szülőknek azokért a káraiért, amelyek azért következtek be, mert a magzat genetikai rendellenességét nem ismerték fel és ezáltal megfosztották az anyát az önrendelkezési joga, a szülőket a családtervezési joguk gyakorlásától. II. A vagyoni károk körében a szülők a károsodottan született gyermek teljes felnevelési költségét igényelhetik. Az egészséges létből és a fogyatékosságból eredő költségek elkülönítésének nincs jogi alapja [...]."
Ebből az EBH-ból is kitűnik, hogy a szóban forgó szülői keresetek vonatkozásában ugyancsak eltérő a bírói gyakorlat: a Kúria Pf. III. tanácsa mást ért káron, mint az alsóbb fokú bíróság(ok); e kúriai tanács szerint az alperes jogellenes és felróható magatartása miatt a szülőknek kára keletkezett, amely a súlyosan károsodott gyermek valamennyi (teljes, minden) felnevelési költsége, kiadása, más bíróságok szerint viszont - nyilvánvalóan valamelyest érzékelve a "dolog" véleményem szerinti abszurditását - a kár csupán a fogyatékossággal összefüggő többletköltség, többletkiadás[19], vagyis a bíróságok az 1/2008. PJE határozat indokolásának "A szülőknek a fogyatékosan megszületett gyermek léte miatt megnehezült élete" szövegrészét - miként a kúriai tanács utal is rá - nem egyezően értelmezik; s valóban kérdés, hogy e tekintetben az egyértelmű-e[20] az 1/2008. PJE határozat indokolása V. 3. pontjának "A szülőknek a fogyatékosan megszületett gyermek léte miatt megnehezült élete jelenti polgári jogi értelemben azt a - vagyoni és nem vagyoni - kárt, amely - pénzben kifejezve - az orvosi mulasztás folytán az egészségügyi intézményre áthárítható" szövegrésze szerint a fogyatékosan megszületett gyermek valamennyi (teljes, minden) felnevelési költségét, kiadását meg kell-e téríteni a szülők részére az egészségügyi szolgáltató által, vagy csak az egészséges gyermek felneveléséhez képest meglévő (a fogyatékossággal összefüggő) többletköltséget, többletkiadást, vagy pedig e PJE határozat indokolása nyitva hagyja ezt a kérdést?[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
