A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia és a robottechnológia az elmúlt néhány esztendőben robbanásszerű átalakulást hozott számos társadalmi alrendszerben. Az társadalmi változások egy jogász számára mindig jogi válaszok megfogalmazását, megtalálását sürgetik. Az elmúlt hónapokban egymástól függetlenül indult el két kutatás, amelyekben az a közös, hogy vizsgálati fókuszukban egyaránt a modern technológiák jogi, szabályozási kihívásai kerültek. Örömteli, hogy a két kutatás résztvevői munkájuk gyümölcseként egy-egy kötettel jelentkeztek, amelyek megközelítően egy időben jelentek meg. Jelen sorok szerzőjének volt szerencséje szerzőként és szerkesztőként is részt vállalni a "Technológia jog, Robotjog, Cyberjog" című kötet[1] elkészítésében, míg a másik, most bemutatott kötetet Ződi Zsolt kollégánk jegyzi.
A "Platformok, robotok és a jog" című kötet alcímében is jelzi, hogy a technológiai forradalom következtében az információs társadalomban elmúlt évtizedben megjelenő szabályozási kihívásokat kívánja feltárni és azokra megoldási javaslatot is kínálni. A téma újszerűsége és ebből fakadó kiforratlansága különösen izgalmas feladatot ad a témát elmélyülten feldolgozni és tudományos igénnyel rendszerezni kívánó kutató számára. Másfelől a technológiák és - talán a jog számára még lényegesebb, hogy - azok társadalmi hatásai napról napra változnak. A témával foglalkozó kutatók, elemzéseiket megfogalmazó szerzők gyakran találják szembe magukat a rendkívül gyors technológiai avulás problémájával. A ma még jogi, szabályozási problémaként tekintett technológia könnyen lehet, hogy holnap már egyszerűen nem létezik, technológiai értelemben meghaladottá, szabályozási tárgyként okafogyottá válik. Az ilyen rendkívül gyorsan fejlődő társadalmi jelenségek esetében a jogi elemzés és prognózisok felállítása éppen a fent jelzettek miatt különösen tiszteletre méltó vállalkozásnak tekinthető.
Ződi Zsolt könyve különös és sikeres vállalkozás. Különösen, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a fejlesztő mérnökök számára túlságosan jogiak, a jogászok számára túlságosan technológiaiak. Sikeres, mert mind a mérnököknek, mind a jogászok számára képes fogyasztható módon átadni azt a sajátos nézetrendszert, amely a további fejlesztésekhez és szabályozáshoz egyaránt szükséges.
A kötet 6 fejezetben tárgyalja a legfontosabbnak tartott társadalmi-technológiai jelenségeket. Az első fejezet egy rendkívül izgalmas elméleti fejtegetést tartalmaz arról, hogy az új technológiák hatására miként változott meg "a jog mint nyelvvel történő cselekvés" mögötti metaforák és narratívák rendszere. A nyelvi készlet feltárása és a változások megértése azért bír nagy jelentőséggel, mivel a metaforák és narratívák jelentékeny kihatással vannak a szabályozási fogalmakra. A jog sok esetben saját régi fogalmainak, metaforáinak és narratíváinak foglya, amelyek csak korlátozottan alkalmasak a megváltozott nyilvánosságszerkezetben megfigyelhető jelenségek, példának okáért a Big Data és a platformok teremtette nyilvánosság és gazdaság, valamint a testtel bíró és testetlen robotok (mesterséges intelligencia) adekvát szabályozására. A Big Data szabályozására nem alkalmas a klasszikus adatvédelmi jog, a robotok felelősségére az általános emberi cselekvésekre kidolgozott felelősségi konstrukciók, a platformokra pedig csak korlátozottan érvényesek az általános fogyasztóvédelmi, vagy az online közvetítő szolgáltatóra vonatkozó szabályok.
Az új narratíva lényeges felismerése, hogy az internetes nyilvánosság nem csupán egy második valóság, vagyis az első nyilvánosság technológiai duplikálódása. Ezért az online nyilvánosságszféra nem vizsgálható csupán az offline tükörképeként, "imitációjaként", és a korábbi jogi megközelítés sem alkalmazható feltétel nélkül, sőt a kisebb korrekciók, jogalkalmazói analógiák alkalmazása kifejezetten hibás jogi megoldásokat eredményezhetnek. A 2010-es években - jegyzi meg a szerző - nyilvánvalóvá vált, hogy a változás alapvetően minőségi jellegű, a szabályozás tárgya érdemben tér el korábbi nyilvánosságtér sajátosságaitól. Ződi Zsolt alaposan és érzékletesen tárgyalja azt az átalakulási folyamatot, amelyben a nyilvánosság szerkezete módosult, és ahol a diskurzív-deliberatív demokrácia alapjaként tételezett habermasi okoskodó (politikai) közösség elveszíti létalapját, és egyre inkább fogyasztóvá válva mond le a politika diskurzusokban való részvétel igényéről, hogy végül ez az önmagát is degradáló közösség a korlátlan hozzáférés esélyét, a bázisdemokrácia lehetőségét, az egyenlő esélyeket ígérő internetes nyilvánosságban eleinte egy kicsit magára találjon, majd szívszorítóan elveszni látszódjon a platformok által létrehozott párhuzamos mikro-nyilvánosságok százezreinek rengetegében. A szerző leíró, elemző sorait olvasva önkéntelenül juthat eszünkbe Huxley szép új világról szóló jóslata, és fokozódhat várakozásunk, hogy a Ződi Zsolt milyen megoldási javaslatokat, szabályozási irányokat vázol fel, mindannak elkerülése érdekében.
A szerző két fejezetet szentel a platformok szabályozási kérdéseinek, külön választva egymástól a horizontális és a vertikális platformokat. A horizontális platformok ismertetése során a szerző felvillantja a közösségi média sajátosságait (a közösségi hálózatokhoz kötődő metaforákat, szólásszabadság online korlátozhatóságának nehézségeit és egyes online térben terjedő devianciákat, mint a fake news és a cyberbullying), a keresőmotorok működésének jogi kihívásait, valamint az Európai Unió platformpolitikájának lényeges elemét, az online gyűlöletbeszéd elleni fellépés európai kísérletét. A vertikális platformok fejezetben azokat a technológiai struktúrákat azonosítja és elemzi a szerző, amelyeket technológiai szolgáltatás keretében egy-egy meghatározott életviszony - hagyományostól eltérő - megszervezésére hoztak létre és működtetnek. E fejezet elemzi gazdasági, versenyjogi, fogyasztóvédelmi és munkajogi problémákat, amelyeket a megosztáson alapuló gazdasági szolgáltatások (sharing economy) generálnak.
Külön fejezet szól a mesterséges intelligencia, robotok és az autonóm járművek szabályozási problémáival. A szerző a téma kapcsán felmerülő fogalmakat és narratívákat rendkívüli alapossággal elemzi, amely rámutat azokra az alapvető kulturális különbözőségekre, amelyek a különböző társadalmi berendezkedések hagyományából következnek, és amelyek a jogi szabályozás intenzitását és irányát is befolyásolják. Ebben a fejezetben különösen hangsúlyosan jelenik meg az a felismerés, hogy a jog sok esetben saját fogalmainak, dogmatikájának a foglyaként nehezen tud adekvát megoldást kínálni a felmerülő új problémákra, mint például a robotok jogalanyisá-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
