A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályozása mind a biztosítottak, mind a károsultak védelme szempontjából rendkívül fontos. Kiemelt jelentősége van továbbá a biztosítótársaságok számára, tekintve, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fontos részét képezi a biztosítási piacnak. A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: első irányelv) elfogadása óta eltelt időszakban az uniós jogalkotó több irányelvet is elfogadott a gépjármű-felelősségbiztosítás belső piacának megerősítése és egységesítése, ezáltal a személyek és járművek szabad mozgásának biztosítása érdekében.[1] Az 1972 óta elfogadott gépjármű-felelősségbiztosítási irányelvek rendelkezéseit a 2009. október 27-én hatályba lépett, a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: kodifikált irányelv) foglalta egységes szerkezetbe. Valamennyi, e szabályozási körben alkotott irányelvnek kiemelt célja a gépjárműbalesetek károsultjainak a káresemény határokon átnyúló összefüggéseitől független védelme.
E célkitűzések hatékonyabb megvalósítása érdekében folyamatban van a kodifikált irányelv módosítása. Ennek előkészítése kapcsán az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogforrások eredményességének, hatékonyságának és koherenciájának értékelése érdekében hatásvizsgálatot végzett, amelyhez nyilvános konzultáció kapcsolódott.[2] Ezt követően a Bizottság 2018. május 24-én előterjesztette a kodifikált irányelv módosításáról szóló európai és parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatát [COM (2018) 336 final, a továbbiakban: Bizottsági Javaslat].[3] Az Európai Parlament a 2019. február 13-án tartott plenáris ülésen fogadta el a Bizottsági Javaslatot érintő jogalkotási állásfoglalás-tervezetét, és döntött arról, hogy a javaslatot intézményközi tárgyalások céljából visszautalja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsághoz.[4]
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az első irányelv elfogadása óta számos ítéletében értelmezte a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályainak közelítése tárgyában alkotott irányelveket, ezen belül a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással összefüggésben. A jelen tanulmány célja a Bíróság e tárgykörrel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának bemutatása, különös figyelemmel a C-648/17. számú BTA Baltic Insurance Company ügyben 2018. november 15-én hozott ítéletre. A tanulmány kitér továbbá annak vizsgálatára is, hogy milyen hatással lehet a Bíróság ez utóbbi ítélete a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény értelmezésére a magyar bíróságok gyakorlatában. A kérdés kiemelt jelentőségére utal, hogy az említett Bizottsági Javaslat a jogbiztonság és egyértelműség érdekében kodifikálni kívánja a Bíróságnak a "gépjárművek forgalomban való részvétele" fogalma tárgyában kialakult ítélkezési gyakorlatát.
Ahogyan a Bevezetésben utaltam rá, a Bíróság számos esetben értelmezte az első irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, illetve a jelenleg hatályos, kodifikált irányelv 3. cikke (1) bekezdése szerinti, a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás tárgyi hatályával összefüggésben. Ezen döntések közül a mai napig a legjelentősebbek a Vnuk-, Andrade-, Torreiro- és BTA Baltic Insurance Company-ügyekben hozott ítéletek.[5]
Figyelmesen olvasva akár az első, akár a kodifikált irányelvet, különösen azok 3. cikke (1) bekezdését, felmerülhet a kérdés, hogy milyen módon értelmezhette a Bíróság a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmát úgy, hogy ez a fogalom a hivatkozott két irányelvben látszólag nem szerepel. A magyarázat mind az első, mind a kodifikált irányelv különböző nyelvi változatai között az irányelvek címében és szövegében fennálló eltérésben
- 25/26 -
keresendő, amelyre a Bíróság az első irányelv értelmezése kapcsán, a Vnuk-ítéletben hívta fel a figyelmet.[6] Az első irányelv magyar nyelvi változatának 3. cikke (1) bekezdése szerint "minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a saját területén nyilvántartásba vett gépjárművek rendelkeznek gépjármű-felelősségbiztosítással." A német nyelvi változat hasonló megfogalmazást tartalmaz.[7] Ezzel összefüggésben a Bíróság a Vnuk-ítéletben rámutatott, hogy az első irányelv 3. cikke (1) bekezdésének német, magyar, dán, litván, román és svéd nyelvi változata általánosan hivatkozik a gépjárművekre történő felelősségbiztosítás megkötésére irányuló kötelezettségre, és a gépjárművek használatából vagy működtetéséből fakadó gépjármű-felelősségbiztosításra irányuló kötelezettséget - úgy tűnik - attól függetlenül írja elő, hogy ez a használat vagy működtetés közúti közlekedési helyzetben következik-e be.[8] Ettől eltérően az első irányelv francia - továbbá spanyol, görög, olasz, holland, lengyel és portugál - nyelvi változatának 3. cikke (1) bekezdése a gépjárművek "forgalomban való részvételéből" fakadó gépjármű-felelősségbiztosításra irányuló kötelezettségre hivatkozik.[9] A Bíróság szerint ezek a nyelvi változatok ilyen módon utalnak arra, hogy e biztosítási kötelezettség csak a közúti forgalomban bekövetkezett baleseteket szabályozza.[10] Az első irányelv 3. cikke (1) bekezdésének angol - valamint bolgár, cseh, észt, lett, máltai, szlovák, szlovén és finn - nyelvi változata ugyanakkor a gépjármű "használatára" hivatkozik anélkül, hogy tovább pontosítaná azt.[11] A Bíróság azonban a Vnuk-ítéletben emlékeztetett arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog valamely több nyelven elérhető szövege esetén a szöveg egy vagy több nyelvi változatának tisztán szó szerinti értelmezése - a többi nyelvi változat kizárásával - nem élvezhet elsőbbséget. Az uniós jogi rendelkezések egységes alkalmazása megköveteli, hogy azokat valamennyi nyelvi változat figyelembevételével értelmezzék és alkalmazzák. Ezen túlmenően az uniós szövegek nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi.[12]
Az alábbiakban a Bíróság legjelentősebb ítéletein keresztül azt kívánom bemutatni, hogy hogyan pontosította a Bíróság a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás tárgyi hatályát, ezen belül a gépjármű forgalomban való részvétele fogalmát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
