A jogorvoslati eljáráshoz hasonlóan a végrehajtási eljárás sem szükségképpeni szakasza a közigazgatási hatósági eljárásnak; önkéntes jogkövetés esetén, valamint ha az ügyfél elfogadja a hatóság döntését, a hatósági eljárás az alapeljárás szakaszával lezárul.
A végrehajtási eljárást az alapeljárástól eltérő rendeltetése és módszere különbözteti meg. A közigazgatási végrehajtás mind a jogalkalmazás útján érvényesülő anyagi jog, mind a jogrendszer egészének működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, mert egyfelől végső garanciája a közigazgatási anyagi jogban kifejeződő közérdek érvényre juttatásának, másfelől a gyors, következetes és eredményes végrehajtás preventív hatással bír, előmozdítja nem csupán az egyedileg megállapított kötelezettség önkéntes teljesítését, hanem általánosságban is jogkövetésre ösztönöz. (A közigazgatási eljárási törvény kommentárja, Complex kiadó, 2009.)
A hatósági eljárás a határozat meghozatalával általában még nem érte el a célját; szükség van arra is, hogy a határozatban foglalt rendelkezés érvényre jusson. Ezt szolgálja a végrehajtási eljárás, amelyre akkor kerül sor, ha a kötelezett önként nem tesz eleget a végrehajtható döntésben foglaltaknak. A végrehajtási jogszabályok azon végrehajtási cselekményeket szabályozzák, amelyekkel a döntés végrehajtása kikényszeríthető.
Elöljáróban szükséges összefoglalni, hogy mely jogszabályok tartalmazzák a végrehajtásra vonatkozó szabályokat:
• az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.),
• az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.), valamint
• a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.).
A 2018. január 1. napján hatályba lépett Ákr. a végrehajtás foganatosítására általános hatáskörrel rendelkező szervként az állami adóhatóságot, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (a továbbiakban: NAV) jelöli ki, melytől eltérést enged az ágazati jogszabályokban, ezért bizonyos ügyekben megmaradhat az első fokon eljáró szerv, önkormányzati rendelet felhatalmazása alapján pedig a jegyző végrehajtási feladatköre Ákr.-en alapuló végrehajtás esetén is.
Az Avt. szabályait kell alkalmazni az állami és az önkormányzati adóhatóságok hatáskörébe tartozó fizetési kötelezettségek, valamint az adók módjára behajtandó köztartozások és az Ákr. alapján a NAV által foganatosított végrehatási eljárásokban. A Vht. szabályait az Avt. mögöttes szabályaként, azzal összhangban, eltérő rendelkezés hiányában kell az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásban alkalmazni.
A végrehajtást mint kényszerintézkedést, csak akkor kell igénybe venni, ha a kötelezett felszólítás ellenére sem teljesíti a döntésben foglalt rendelkezéseket. Az önkéntes teljesítés előmozdítása érdekében az eljáró hatóságnak döntése rendelkező részében pontosan, kellő részletességgel kell rögzíteni a teljesítés módját, határidejét, a nem teljesítés jogkövetkezményeit, és a végrehajtás során a hatóság részéről igénybe vehető intézkedéseket. Az Ákr. - a Ket.-től eltérően - kifejezetten nem írja elő mindezt a döntés tartalmi elemeként, azonban az Ákr. alapelvi rendelkezéséből, miszerint: a hatóság biztosítja az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, levezethető, hogy ugyanúgy kell a rendelkező részben ezekre kitérni, ahogy eddig.
Az Ákr. értelmében végrehajtható a döntés, ha a kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésének nem tett eleget. A végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a hatóság megbizonyosodott a teljesítés elmulasztásáról, melyet hatósági ellenőrzés keretei között tud megtenni. Az Ákr. VI. fejezete a hatóság feladatává teszi, hogy hatáskörének keretei között ellenőrizze a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.
A végrehajtás elrendelése a döntést hozó hatóság feladata, melyről a döntéshozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság végzéssel dönt, hivatalból, vagy a jogosult kérelmére, a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül.
Az Avt. meghatározza, hogy az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárások során mi minősül végrehajtható okiratnak.
- 24/25 -
A végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat - többek között -
• a fizetési kötelezettséget tartalmazó, véglegessé vált hatósági döntés;
• az Ákr.-en alapuló végrehajtás esetén a behajtást kérő hatóság megkeresésének mellékletét képező, annak alapjául szolgáló döntés, ideértve a meghatározott cselekmény végrehajtását is;
• az adók módjára behajtandó köztartozás esetén a behajtást kérő megkeresése.
Az Ákr. alapján küldött megkereséshez csatolni kell azt a döntést is, melynek a végrehajtását elrendelte a hatóság. A végrehajtást elrendelő végzés csatolása nem kötelező, de átadása segíti a NAV munkáját.
Az Ákr. alapján átadott fizetési kötelezettségek esetén az Avt. 53. alcímébe foglalt adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a 106. §-ban írt megkeresési határidőre és összeghatárra vonatkozó előírás alkalmazásának az Ákr.-en alapuló végrehajtások esetében nincs helye, a megkeresés tehát bármilyen összeg tekintetében benyújtható.
A behajtási megkeresésben az Avt. 106. § (4) bekezdése alapján a behajtást kérőnek fel kell tüntetnie az alábbiakat:
a) a behajtást kérő azonosításához szükséges adatokat, a pénzforgalmi számlaszámát;
b) a fizetésre kötelezett nevét és adóazonosító számát, adóazonosító szám hiányában a természetes személy természetes személyazonosító adatait és lakcímét; jogi személy nyilvántartási számát és székhelyét;
c) a tartozás jogcímét;
d) a fizetési kötelezettséget elrendelő döntés számát, jogerőre emelkedésének napját, nem döntésen alapuló fizetési kötelezettséget meghatározó jogszabályhelyet;
e) a teljesítési határidőt;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
