A bizalmi vagyonkezelés magyar jogba való bevezetése egyúttal szakítást is jelentett a kontinentális jogok trusttal szembeni - halványulóban lévő - tartózkodásával, amely - többek között - éppen annak vélt vagyonjogi dogmatikai rendszeridegenségén alapult. E félelmek ellenére a bizalmi vagyonkezelés kötelmi jogi sajátosságai pusztán kitágították a létező kötelmi jogi jogintézmények eddig általánosan ismert határait, azzal, hogy az 1959-es Ptk. alapján csak elméletileg levezethető bizalmi vagyonkezelési ügylet nevesítésével, részletszabályai kimondásával azt a joggyakorlat számára is elérhetővé tették. A jogintézmény kötelmi jogi szabályai - miközben nyilvánvalóan a trust modern formájának is meg kellett felelniük - nem léptek ki a kötelmi jog rendszeréből, nem hoztak olyan mértékű újdonságot, amely alapján a jogintézményt a rendszeridegenség vádja illethetné.
A két- vagy többoldalú jogviszonyból fakadó bizalmi vagyonkezelés egyes kötelmi sajátosságai, illetve e kötelemre vonatkozó sajátosan - ha nem is egyedien - érvényesülő, Ptk.-beli, és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.) kötelmi jogi rendelkezései számos új kérdést vetnek fel.
A jogi személyek vonatkozásában a létesítő okirat kötelező tartalmi eleme a jogi személy célja vagy fő tevékenysége [Ptk. 3:5. § c) pont]. A bizalmi vagyonkezelés legközelebbi helyettesítőjének is nevezhető alapítvány vonatkozásában is az alapítvány célja központi jelentőséggel bír [pl.: Ptk. 3:379. § (2) bek., 3:384. § 3:386. §]. Ezzel szemben a bizalmi vagyonkezelési szerződésnek nem nyilvánvalóan lényeges tartalmi eleme a Ptk. 6:310. § (1) bekezdése alapján a bizalmi vagyonkezelés célja, azaz a vagyonrendelő vagyonkezelési jogviszony létrehozásával szolgálni kívánt célja. Arról ugyanis utóbbi rendelkezés hallgat. Ezen értelmezéssel szemben hozható fel azon érv, hogy a megbízási szerződés mögöttes szabálya (Ptk. 6:272. §) szerint a megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles. A vagyonkezelőre bízott feladat a vagyonkezelés, a feladat és annak ellátásához kapcsolódó megbízói cél[1] azonban nem mosható össze. Ezen alpontban csak utalok az alább részletesebben kifejtésre kerülő bizalmi vagyonkezelő vállalkozást terhelő, vagyonrendelői cél tisztázási előkötelezettségre. Az alapítványra vonatkozó szabályok is nyilvánvalóvá teszik, hogy a vagyonkezelés eszközcselekmény, annak az alapítvány célját kell szolgálnia [Ptk. 3:384. § (1) bek.]. Azt fontos azonban kihangsúlyozni, hogy annak a bizalmi vagyonkezelési
- 100/101 -
szerződésbeli nevesítési kötelezettség hiánya nem jelenti azt, hogy a vagyonrendelőnek ne lenne szerződéssel szolgálni kívánt célja, érdeke, a megbízási szerződés általános szabályai - és a józan ész - szerint.
A Uniform Trust Code (a továbbiakban: UTC) szerint[2] a nem közhasznú (charitable) trust létrehozásának nem nyilvánvaló feltétele a cél megjelölése, azonban bizonyos kedvezmények csak az alapítói cél megjelölése esetén vehetőek igénybe. A magyar jogalkotó a közhasznú szervezetekhez hasonló kedvezményeket nem biztosított a közhasznú célokra rendelt bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok vonatkozásában, még akkor sem, ha azok megfelelően teljesítenék a közhasznú szervezetekkel szembeni jogalkotói elvárásokat. E megfontolásból nevezhető a bizalmi vagyonkezeléssel szolgálható célok között a közhasznú cél - támogatás, vagy tiltás hiányában - megtűrtnek. Azzal, hogy az ilyen bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra is vonatkozik, hogy a kedvezményezetti körnek legalább meghatározhatónak kell lennie.
A UTC[3] a trust céljáról általában - többek között - a Ptk. jogi személy céljára vonatkozó általános tilalommal [3:1. § (4) bek.] egyezően azt mondja ki, hogy a trust jogszerű, közérdekbe nem ütköző és elérhető célra alapítható. A magyar jogban ez levezethető a szerződési jog általános szabályaiból is (pl.: Ptk. 6:95-96. §-ok).
A bizalmi vagyonkezelés létrehozásának célját és a bizalmi vagyonkezelő által közvetlenül végezhető tevékenységek körét - itt terjedelmi okokból nem részletezhető módon - jelentősen korlátozzák egyes pénzügyi tevékenységet szabályozó törvények.[4] A Bvktv. ugyanis bár jelentős korlátok közé szorította a professzionálisan eljáró bizalmi vagyonkezelőket, e korlátok azonban általában kevésbé szigorúak, illetve tartalmilag eltérőek a hivatkozott ágazati pénzügyi tevékenységeket szabályozó törvényekben szereplő feltételeknél, s, ha el is érnék azok szigorát, a Bvktv. [3. § (2) bek.] előírja, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás főtevékenységként csak bizalmi vagyonkezelést végezhet, melléktevékenységként pedig a bizalmi vagyonkezelési kötelezettség teljesítéséhez szükséges, azzal közvetlenül összefüggő tevékenységet végezhet. Azaz hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, befektetési vállalkozások bizalmi vagyonkezelési tevékenységet közvetlenül nem végezhetnek, utóbbiak teljesítési segédjeként vehetnek részt ilyen ügyletekben, míg a bizalmi vagyonkezelők nem jogosultak a pénzügyi szervezetek számára fenntartott tevékenységek közvetlen végzésére.[5] Hitelintézeti tevékenység esetén mindez nem is tűnik kifogásolhatónak, a befektetési tevékenység esetén azonban már korán sem egyértelmű e döntés indoka, illetve értelmezési kérdéseket vet fel, hogy az pusztán az idegen vagyon kezelése, mint feltétel[6] hiánya miatt valóban nem korlátozza-e a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás befektetési vállalkozással egyező tartalmú tevékenységét arra tekintettel, hogy előbbi tulajdonosa a hozzá került pénzügyi eszközöknek.
E közvetettség várhatóan jelentős többletköltséget fog generálni a bizalmi vagyonkezelési ügyletek körében.
A bizalmi vagyonkezelés - mivel a vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti jogviszony megjelölése nem lényegi eleme a szerződésnek így az tulajdonképpen bármilyen - a vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti Ptk. szerződési jogi részében nevesített vagy egyéb, nevesítetlen szerződés, vagy egyéb kötelem alapján fennálló, általános szabályok által ki nem zárt, vagy tiltott[7] jogcímű - szolgáltatás teljesítésére felhasználható. Mindez pedig a bírósági vagy közjegyzői letéttel a Ptk. 6:57. §-ában egy fejezet, de külön cím alatt szabályozott harmadik személy részéről történő teljesítés esetének feleltet-
- 101/102 -
hető meg. E körben a harmadik személy tehát a bizalmi vagyonkezelő és nem a kedvezményezett, hiszen e különleges teljesítési típus a vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti jogviszonyra összpontosít. Ennek szabályai szerint a jogosult kedvezményezett a harmadik személy bizalmi vagyonkezelő részéről felajánlott teljesítést törvény alapján köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett vagyonrendelő hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhez kötve és nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a vagyonkezelő nem rendelkezik. A kötelezett vagyonrendelő hozzájárulása sem szükséges, ha a harmadik személynek - a bizalmi vagyonkezelő szerződési kötelezettségének fennállása miatt - lényeges jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta, vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud (fog) teljesíteni. Ugyanakkor, ha a kötelezett és a harmadik személy kifejezetten saját tartozásának harmadik személy általi teljesítésében állapodik meg, az egyszerre harmadik személy javára szóló szerződés (ahol a harmadik személy a kedvezményezett), harmadik személy részéről történő teljesítés (ahol a harmadik személy a vagyonkezelő) és teljesítési bizomány is (ahol a harmadik személy a saját nevében, de a kötelezett javára jár el a kötelezettet terhelő teljesítés során). Általában, ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben. A bizalmi vagyonkezelőt azonban nem fogja megilletni megtérítési igény, mert a kedvezményezett felé közvetve a vagyonkezelési szerződés alapján fennálló kötelezettségét teljesítette, mégpedig az erre rendelt elkülönített, hitelezőitől mentes, kezelt vagyonból és nem a saját személyes vagyonából. Ez tehát nem egyezik meg az angol jogban a meghatározott kifizetés teljesítésére rendelt pénz eltérő felhasználása esetén a pénzt rendelkezésre bocsájtó javára a pénzből, mint trust vagyonból létrejövő trusttal, amelyet a House of Lords 1970-es döntésében - a peres fél, Quistclose Investment Ltd. után - Quistclose trust-nak nevezett el, amely tehát egyes vélemények szerint nem is valódi (illusory) trust.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
