A recenzió tárgyát képező mű tanulmányozásával egy olyan könyvet vehet kezébe az olvasó, amellyel a szerzők több szempontból is egy űrt kívánnak kitölteni. Mely egyrészt a jogászi hivatást választók számára készített (szakmai) tanulmányok és a laikusoknak írt "egyszerű" adott jogterületet ismertető cikkek közötti írások hiányából, másrészről egy adott jelenséget az adott tudományok közötti (de a jogtudomány nézőpontjából történő) interdiszciplináris megközelítést alkalmazó értekezések relatíve kevés számából fakad. Hiszen könnyen beláthatjuk, hogy a világ jogi kultúráit, illetve a jogi kultúrák világát lehetetlen az adott (ahhoz kapcsolódó) történelmi háttér, társadalmi, politikai berendezkedés, filozófiai irányzat, vallás (valamint egyéb segédtudományok) ismertetése nélkül bemutatni. Ahogy a szerzők egyike (több író nézeteit összefoglalva) korábbi művében1 kifejtett álláspontjához konzisztensen ragaszkodva megállapítja: "A kultúra és a jog között állandó kölcsönhatás, sokrétű összefüggés áll fenn, melyet két alapvető tételben lehet összefoglalni: egyfelől a jog az egyik összetevője az adott társadalom kultúrájának, másfelől nincs olyan jog vagy jogrendszer sem, amelyet ne hatna át a társadalom kultúrája. A jogi kultúra éppen úgy történetileg alakult ki, mint a politikai kultúra, s ez utóbbi befolyásolja, sőt alakíthatja előbbi jellemzőit és megvalósulását."2 De a jogi kultúra nem csak a politikai kultúrával, berendezkedéssel áll kölcsönhatásban, hanem - többek között - egyéb, az adott korra jellemző filozófiai, jogelméleti irányzatokkal is. Ebből a szempontból egy interdiszciplináris elemzést vehet kezébe az olvasó, melyről azonban meg kell említeni, hogy - mivel jogtudományban jártas, azt művelő szerzők írták - elsődlegesen jogászi megközelítésben kezelik az említett (esetünkben) háttértudományokat a címben szereplő fogalmak bemutatása során. Mindezek mellett elmondhatjuk azt is - ahogy a szerzők szándéknyilatkozatából kiderül -, hogy könyvüket nem csupán gyakorló jogászoknak, joghallgatóknak szánják, hanem ennél szélesebb közönséggel kívánják megismertetni a jogi kultúrák területét. Ugyanakkor a mű nem ragad le egyetlen egy jogág mellett sem, hanem szinte az összes jogágból merített példákon keresztül mutat teljes képet a világ különböző jogi kultúráiról, illetve azok jellegzetességeiről. A fentieken kívül nem hagyható említésen kívül az sem, hogy az írók abból a szempontból is kettős szemléletet alkalmaztak a könyvük megírása során, hogy nem csupán kívülről szemlélve a világ egyes jogterületeire jellemző jogi kultúrát mutatják be, hanem mindezek mellett a különböző jogi kultúráknak - belülről személve - a jellegzetességeit is az olvasó elé tárják. Tekintettel arra, hogy a szerzők egymás között megosztották az egyes fejezetek megírását, ezért azok bemutatásánál értelemszerűen - a többes szám használatát mellőzve - az egyes szerzőre történő hivatkozással próbálom az olvasóval megismertetni az adott részt.
Az első fejezet tanulmányozása során a hazai és az európai jogi kultúrák kialakulásába és fejlődésébe, valamint a közöttük húzódó különbségekbe, látszólagos és valódi ellentétekbe nyerhet betekintést az olvasó. Először - érintve a jogi kultúrának a fogalmát - a jogállami jogi kultúra kialakulásának és fejlődésének a rendszerváltástól a napjainkig történő időszakát mutatja be a szerző a jogászi hivatás, a pereskedési kultúra és a jogtudat felvázolása által. Külön említésre méltó az alkotó azon példával alátámasztott álláspontja, mely alkalmazásával a törvényhozás, valamint kodifikáció során keletkező hiányosságokat lehetne kiküszöbölni. Ezen nézet szerint "Mindezek fényében megalapozottnak tartjuk azt a véleményünket, miszerint törvényszerkesztési biztos intézményének létrehozásával megakadályozható lenne, hogy szakmailag erősen sérült törvényjavaslatok, illetve törvények születhessenek. Abból kell kiindulnunk, hogy az ő tevékenysége természetesen nem korlátozhatja a parlament szuverén önálló munkáját." Véleményem szerint - ismerve hazánk jogalkotási anomáliáit - ezen intézmény bevezetése joggal megfontolás tárgyát képezheti. A továbbiakban ennek az új intézménynek a tényleges szervezeti felépítésével és jogosítványaival foglalkozik a szerző, mellyel kapcsolatosan érdemes ismereteinket bővíteni az ezen fejezetben leírtakból. A továbbiakban mélyrehatóan foglalkozik a magyar lakosság jogtudatával és az egyes állításokat empirikus vizsgálatok eredményeire támaszkodva statisztikai adatokkal támaszt alá. Mindezeket követően az Európai Unió jogcsaládjai és jogkörei csoportosítása során a - sajátosságaik érzékeltetésével - közöttük lévő különbségekre világít rá a szerző. Majd az uniós jogrendszerek közeledésének kérdése tárul az olvasó elé. Beláthatjuk, hogy a jogharmonizációs folyamat jelenségének említése és az adott szempontok alapján történő (esetünkben a jogi kultúra perspektívájából) elemzése nélkülözhetetlen az Európai Unió jogrendszerét taglaló írások esetében. Itt két egymással ellentétes állásfoglalást ismerhet meg a könyvet tanulmányozó: "Ezzel kapcsolatban kell kitérnünk arra a polémiára, amely az ún. konvergenciaelmélet Európa-jog területén való alkalmazhatóságáról folyik már évek óta. Az EU jogi kultúrái közötti konvergencia hívei a közös történelmi múltra, értékrendre és hagyományokra hivatkoznak… Ezzel szemben többen azt az álláspontot vallják, hogy a common law és a kontinentális jogi kultúra oly távol vannak egymástól, hogy köztük közeledésről nem lehet szó."3 A szerző a két jogi kultúra közötti hat különbség (jogi érvelés természete, rendszerezés jelentősége, szabályok jellege, tények szerepe, jogosultságok jelentése és a múlt) elemzése során a vita eldöntése szempontjából nélkülözhetetlen sarkalatos kérdésekre adott válaszok megismertetésével viszi közelebb az olvasót a megoldáshoz. Ezt követően a közösségi jog, a ius commune europeaum, vagy acquis communautaire szabályai hatékonysága követelményeinek kihangsúlyozását láthatja az olvasó. A vitában állást foglalva kijelenti a szerző, hogy "Ami a jogrendszerek közeledésének kilátását illeti, a magunk részéről a kontinentális és az angolszász modell közti konvergencia híveihez csatlakozunk. Mindkét szisztéma módosul, amennyiben az írott jog mellett jelentőssé válik a bírói jog, a case law-hoz (az esetjoghoz) képest pedig erősödik a statutory (törvényen alapuló) law."4 A fejezet végén az egyetemi hallgatók jogtudata, jogismerete válik világossá az olvasó számára számos jogi axióma, illetve konkrét jogágak intézményeivel (család, halálbüntetés, eutanázia, magántulajdon és köztulajdon) kapcsolatos kérdésekre szolgáltatott válaszok elemzése során, valamint a felmérésből levont következtetések és javaslatok által.
A második fejezetben a common law jogcsalád rejtelmeibe mélyülhet el az olvasó. Ismerté válnak a jogcsalád történelmi kialakulásának főbb állomásai, a reá ható események által kiváltott főbb fejlődési tendenciák és az egyes államok modernizációs kísérletei is. Ezt követően az angolszász jogi kultúra mélyreható vizsgálatának gyakorlati példákon, kísérleteken történő bemutatásának lehet tanúja a fejezetet tanulmányozó. Ezen belül említésre méltó a "Sunset" törvényhozás amerikai modellje, melyről előadja a szerző, hogy "A Sunset-törvényhozás a nappálya allegóriájára épít, közelebbről a napkelte és a napnyugta jelenségekkel operál. A napkelte a törvény céljának lehető legpontosabb meghatározását és az előkészítésükről szóló beszámolót tűzi ki célul; a napnyugta pedig egy törvényi szabályozás végét jelenti."5 Az amerikai törvényhozás főbb jellegzetességeinek bemutatását követően az equity helyéről és szerepéről szerezhet tudomást az olvasó. Melyet először mint a történelem során kialakult jogfilozófiai fogalmat közelít meg a fejezet írója, ezt követően az egyes alkalmazási területeket mutatja be, végezetül a főbb szabályok ismertetése után az equity jelenlegi szerepét taglalja. Itt megállapíthatjuk, hogy az író következetesen tarja magát korábbi műveiben kifejtett álláspontjához, mely szerint "Az equity-nek - amint azt maguk az angolszász szerzők is elismerik - mindmáig nem született egységes, minden vonatkozásban kielégítő és teljességre törekvő definiciója."6 Mindezek ismertetése után figyelemre méltó az angolszász empirikus vizsgálatok eredményeinek az elemzése, melyek a jogi kultúra - ezen nézőpontból - történő magyarázatát tárják az olvasó elé. Itt betekintést nyerhetünk a "chicagói vizsgálat" rejtelmeibe, valamint annak legfontosabb tanulságaiba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
