A nemzetközi magánjogi szabályok alkalmazása a határon átnyúló rágalmazási ügyekben1 már hosszú idő óta ellentmondásos kérdés, eddig csekély nemzetközi konszenzussal. Napjainkban az ilyen esetek különös intenzitással gyarapodnak, főként amerikai alperes kiadókkal szemben megindított növekvő számú angol bírósági döntésekről beszélhetünk. Az ilyen ügyekben ugyanis az angol fórum a saját, nemzeti joghatósági és kollíziós jogi szabályait alkalmazza, ti. ezek nem esnek a Brüsszel I. rendelet2 és a Róma II. rendelet3 hatálya alá.
Melyek ezek a hazai szabályok? Elsőként, a joghatósági rendelkezések szerint az angol fórum előtt perelhető egy külföldi (Európai Unión kívüli) kiadó az Angliában megelent publikációk tekintetében, azon az alapon, hogy a belföldi kiadások magukban foglalják mindazon károkat, amelyek a fórum államában elkövetett delik-tuális cselekményből származnak. A joghatóság fennállásához szükséges, hogy a károsult belföldön hírnévvel bírjon. Amennyiben ez a két feltétel fennáll, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az alperes csak ritkán (ha egyáltalán) képes az eljárást megszüntetni arra hivatkozással, hogy egy külföldi bíróság lenne a megfelelőbb fórum.4 Másodikként, minden egyes kiadás az angol jogban egy külön kereset jogalapjaként szolgál.5 Harmadikként, az angliai kiadások tekintetében az angol kollíziós szabályok a hazai jogot rendelik alkalmazni.6 Végül, az angol rágalmazásra vonatkozó anyagi jog elsősorban inkább a felperes (akár köz-, akár magánszereplő) jóhírnévhez való jogának védelmére fókuszál, szemben az amerikai felfogással, amely az alperes szabad véleménynyilvánításhoz való jogából indul ki.
Az amerikai megoldás - az angol szabályokkal éles ellentétben - a joghatósági kérdésben a "minimális kapcsolatok" (minimum contacts) és a "következmények" (effects) tesztjére épül. A "minimális kapcsolatok" kritérium megalapozott, amennyiben a kiadványok alapvető terjesztése a fórum államában történik,7 avagy ha a fórum államában történő közzététel olyan más jelentős kapcsolatokkal társul, minthogy egy weboldal rendszerint a fórum államában lakók által látogatott, valamint egy internetes hely levelező-listájára feliratkozott felhasználók lakóhelye a fórum államában található.8 A "következmények" tesztje megkívánja, hogy a felperes azt igazolja, hogy az alperes kiadványainak a bíróság állama volt a "célterülete", más szóval, ahol a felperest megsértették.9 E kérdés elbírálásában perdöntő bizonyíték a közlés tartalma, és hogy a kiadás aránya a fórum államában mekkora részt képez az összkiadáshoz képest. Ezek az amerikai joghatósági tesztek a felperes által általában nehezebben igazolhatóak.
Ezen túlmenően, az amerikai jog nem ismeri el, hogy az egyes kiadások többes joghatóságot keletkeztetnek. A kollíziós jog pedig - ellentétben az angol joggal - az ilyen ügyekben ana az anyagi jogra vezet, amelyik a felekhez és az esethez a legszorosabban kapcsolódik.10 Végül, az amerikai anyagi jog az Alkotmány Első Kiegészítésében (First Amendment) megtalálható szólásszabadság védelme, valamint a "közszereplő" doktrínája által erősen befolyásolt. Ez utóbbit a New York Times v. Sullivan ügyben (1964) fektették le, amely szerint a közszereplő csak akkor perelhet becsülete védelmében, amennyiben a tényleges rosszhiszeműséget bizonyítani tudja.
Egészen napjainkig a nemzetközi rágalmazási ügyek nem túl gyakran merültek fel. Azonban az utóbbi tíz évben az egyes állítások interneten történő közzététele az angol bíróságok előtti rágalmazási perek elburjánzásához vezettek. Azon keresetek esetében természetesen, amelyek döntően belföldi viszonylatban merültek fel az angol eljárás nem vitatható, azonban ahol külföldi feleket (főként Amerikából, vagy a Közel-Keletről) pereltek be, joggal merülhet fel a kérdés, hogy valóban az angol bíróság-e a megfelelőbb fórum. Ahhoz, hogy ezt megértsük az angol és az amerikai döntések áttekintése, és rövid összevetése szükséges.
Ahogy fent említettük a rágalmazási ügyekben az angol bíróságok rendszerint joghatósággal rendelkeznek, ugyanis azt a felfogást követik, hogy a fórum államában a közzététel bármely cselekménye perlési lehetőséget konstituál, amennyiben a felperes igazolni tudja belföldi hírnevét. E kettő feltétel teljesülése esetében egy külföldi bíróság nem tekinthető megfelelőbb fórumnak.11 Sőt, amennyiben az angol bíróság megállapította eljárási képességét, akkor abból az következik, hogy bármely közléssel kapcsolatos belföldi aktusra kizárólag az angol jogot alkalmazza.
Angol perspektívából a rágalmazási kereset maga a felperes jóhírnévhez való jogának védelme, és ez független attól, hogy az alperes belföldi, vagy külföldi.
Valójában a jóhírnévhez való jog védelme az Emberi Jogok Európai Egyezményének (1950, továbbiakban: EJEE) 8. cikkében jelenik meg, amelyet az Egyesült Királyság az emberi jogokról szóló törvényével (Human Rights Act, 1998) ültetett át.
Továbbá, az angol-amerikai jog összevetésében az a tény is jelentős, hogy a felperesnek az amerikai jog szerint (közszereplő esetén) nem lenne lehetősége a fellépésre. Ahogy azt a Mardas v. New York Times ügyben (2008) egyértelműen kifejezésre juttatta az angol fórum, ez a különbség önmagában egy erőteljes érv ahhoz, hogy az angol bíróság a felperes számára nem csak a sérelem orvoslására irányuló jogát biztosítsa, hanem egyben az amerikai szólásszabadság globális kihatását is meggátolja. Az ügy tényállása szerint Mardas, a felperes, a The Beatles zenekar korábbi barátja volt. Az újság által közölt cikkben azt állították, hogy a felperes rosszindulatú pletykát terjesztve szerepet játszott abban, hogy a The Beatles zenekar, míg a banda Indiába látogatott, összeveszett Maharishivel, valamint ez vezetett a zenekar későbbi felbomlásához. Azon tény ellenére, hogy Angliában csak 177 darab kinyomtatott példányt terjesztettek, és az újságcikkhez 31 darab internetes találat vezetett Angliából, a fórum eljárt az ügyben, mert a bíró szerint az ügyet más tényezők is Angliához kötötték. Kiemelte, hogy Mardas, aki ugyan jelenleg Görögországban él, korábban több évig Angliában élt, a helyiek jól ismerték, valamint gyermekei még mindig itt élnek. Ennélfogva a bíróság úgy találta, hogy "ebben az országban a felperes hírnevének védelme egyáltalán nem mesterkélt", hozzáfűzve azt a lényeges megállapítást, hogy a hírnévre gyakorolt hatás vagy a közlésről való tudomás szerzés mértéke önmagában az internetes találatok száma alapján nem állapítható meg.
Az eljárás vitatható és kevésbé igazolható azonban olyan esetekben, ahol egyik félnek sincs jelentős kapcsolata a fórumhoz. Növekvően globalizált világunkban például egy Amerikai Egyesült Államokban lakó politikus, sportoló, üzletember, vagy más híresség, átszelve az Atlanti-óceánt, megkísérelheti elkerülni az amerikai Alkotmány Első Kiegészítésének szűkítéseit, korlátait, azáltal, hogy egy felperes-barátabb, pl. angol bíróság előtt indítja meg jóhírnevének megsértése miatt az eljárást. Egy ilyen személy ugyanis nyilvánvalóan "ismert" Angliában, így ott jóhírnevük is megvédhető. Ez az a helyzet, amelyet közkeletűbb nevén, mint "rágalmazás turizmus"-t (libel tourism) emlegetnek,12 és amely különös megerősítésben a Lordok Háza 2000-ben hozott döntése révén részesült, az ún. Berezovsky v. Michaels ügyben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
