1. In medias res: kitűnő könyv jelent meg az ELTE Római Jogi tanszékének docense tollából, amely méltán tarthat igényt nemcsak a jogtudománnyal foglalkozók, hanem a gyakorlati szakemberek érdeklődésére is.
A szerző érdemei közé tartozik elsősorban az igen aktuális témaválasztás: mint ismeretes, a közeljövőben kerül az Országgyűlés elé az új Polgári Törvénykönyv tervezete, s ebben a polgári jog general clausulái, köztük is főként a jóhiszeműség és tisztesség elve alapvető, az egész törvénykönyvet átható jelentőséggel bírnak. Igaz, a könyv Cuiaciustól választott mottója kissé eltúlozza a bona fides jelentőségét, amikor arról ír, hogy "ez a jog legszentebb szabálya", ám Földi András - helyesen - helyre teszi a jóhiszeműség és tisztesség elvét, amikor azt úgy jellemzi, hogy "kiemelkedő elméleti és gyakorlati jelentőségű principium, amelynek hatóköre túlmegy a magánjog határain".
A témaválasztás azonban nemcsak magyar szempontból aktuális, hanem nemzetközileg is. Közismert, hogy a Dworkin-Hart-vita többszöri pengeváltásai - többek között - arról folytak, hogy menynyire jelentős szerepe van a jogi alapelveknek nemcsak a jog fogalma, hanem a törvényhozás és a jogalkalmazás számára is. Mint ismeretes, ebben a vitában Dworkin úgy foglalt állást, hogy a jog legjelentősebb alapelemei közé tartoznak a különböző jogelvek, amelyek egyben a jog tendenciálisan szükségszerű moralitását is megalapozzák. Ezzel szemben a jogpozitivisták ha nem is tagadják, hogy bizonyos szerepe a jog alapelveinek is van, lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a konkrét jogszabályoknak. Ezért joggal állapítható meg, hogy a jogtudományokban, elsősorban a jogfilozófiában, de nemcsak kizárólag ott, ma is vita folyik a jog alapelveinek szerepéről és jelentőségéről. Ehhez a vitához - az átmeneteket figyelmen kívül hagyva - lényegében kétfajta módon lehet hozzászólni. Az egyik egy érvekkel alátámasztott elvi álláspont, a másik pragmatikusabb, de ugyanannyira értékes, amely konkrét alapelvek történeti fejlődésén keresztül mutatja be, hogy mennyire fontos azok jelenléte a jogban. Földi András az utóbbi utat választotta, az egyik, a polgári jogban legjelentősebb general clausula történetét kíséri végig. Pontosítsunk rögtön: a könyv fő témája a jóhiszeműség és tisztesség elvének történeti elemzése, a dolgok logikájánál fogva azonban a munka nem korlátozódik egyetlen general clausula sorsára, hanem értelemszerűen kitér a rokon kategóriák és alapelvek problémájára is, megvizsgálva azt, hogy hogyan viszonyul a jóhiszeműség és tisztesség elve a hozzá közel álló general clausulákhoz.
A történeti megközelítés a könyv egyik legjelentősebb értéke. Igaz, a szerző szerényen intézménytörténeti vázlatnak nevezi a könyv alcímében művét, a valóságban azonban a könyv messze meghaladja a vázlatokkal szembeni követelményeket. A könyv a jóhiszeműség és tisztesség elvének alapos, még ha nem is teljes történeti feldolgozása. Tegyük rögtön hozzá, nem is akármilyen színvonalon elemzi a szerző az adott general clausula történetét. Természetesen nem meglepő, hogy a könyv római jogi része egy római jogi professzortól elvárható gondossággal és részletességgel készült, az viszont örvendetes, hogy a további részek nívója nem marad el a római jogiétól. Ennek vannak mennyiségi mutatói, ezek közé tartozik, hogy a nem túl nagy oldalszámú, nem egészen 8 íves könyv közel 700 (!) hivatkozást tartalmaz. (Méghozzá a témakör legjelentősebb művelőitől, de a szerző gondosságát tanúsítja, hogy a modern részben a nemzetközi összehasonlításnál nemcsak a szokásos osztrák, német, svájci, illetve kontinentálisnem kontinentális relációkat vizsgálja, hanem kitér az olasz és holland jogra is, nem beszélve a nemzetközi kereskedelmi jog, beleértve az Unidroit alapelvek és az Európai Közösség magánjogának elemzéséről, amelynek szintén helyt adott munkájában.)
2. A könyv értékeihez tartozik az is, hogy a szerző nem pozitivista módon dolgozta fel a témát - bár megjegyzendő, hogy már az is jelentős érdem lett volna, ha csak azt leírja, hogy ki mikor mit írt erről a kérdéskörről -, hanem határozottan állást foglal a vitás kérdésekben, tartalmilag értékel, s mindebből egy határozott körvonalú álláspont bontakozik ki a general clausula vitatott problémáit illetően. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy korántsem esik abba a hibába, hogy a határozott álláspontjától eltérő állásfoglalásokat eleve elutasítja és hibásnak minősíti. Értékelő módszerére az jellemző,
- 303/304 -
hogy igen árnyalt, megpróbálja megmagyarázni, hogy az adott történelmi körülmények között miért alakult ki az adott álláspont, továbbá nem egy esetben egyaránt felsorakoztat pozitívumokat és negatívumokat, beleértve az előző szocialista korszak értékelését is.
A mű érdemei közé tartozik az is, hogy a szerző a filozófiában nemcsak divatos, hanem jelentős hermeneutikai módszert alkalmazza, ez az egyik oka annak, hogy miért sikeres az a törekvése, hogy ne csak a general clausula különböző jelentéseit vizsgálja, hanem a rokon fogalmakhoz való viszonyát is, köztük olyan problémákat, hogy melyik elv melyik general clausulától vezethető le, baj-e az, hogyha a general clausulák átfedik egymást, mi a szerepük a general clausuláknak a joghézagok kitöltésében, stb.
Ugyancsak az erények közé kell sorolni azt, hogy noha a téma elvileg magasfokú jártasságot igényel a jogi szaknyelvben, a szerzőnek sikerült egy világos szerkezetű és érthető nyelvű művet létrehoznia, természetesen feltételezve bizonyos jogi alapismereteket.
3. Végül, de nem utolsósorban a pozitívumok közé sorolható az is, hogy noha a szerző római jogász és nem magánjogász, vállalta azt a feladatot is, hogy melyek az általa nagyra értékelt general clausula jelenlegi gyakorlati alkalmazásának területei, ezzel segítséget nyújt ebben a szférában is.
Ami az alapelvek gyakorlati alkalmazásának lehetőségét illeti, ezzel több vonatkozásban is foglalkozik a szerző. Egyrészt Vékás Lajos gondolatmenetére hivatkozva megállapítja, hogy a magyar jogban elsősorban egyes konkrét normák értelmezésénél lehet alkalmazni az adott general clausulát, azonban ennél többre is van lehetőség, egyrészt arra, hogy az alapelvek ún. hézagkitöltő jelentőséggel is rendelkezhetnek, amennyiben az alapelvek más megfelelő jogszabály hiányában szubszidiárius jelleggel közvetlenül is alkalmazhatók, sőt még arra is lehetőség van, hogy az alapelvek más jogszabály hiányában egyes konkrét esetekben közvetlenül egy jogvita eldöntésének alapjául szolgáljanak. Lehetséges azonban az alapelveknek egy harmadik funkciója is, kivételes esetben az alapelv alkalmas arra, hogy segítségével a bíró módosíthatja, illetve hatálytalaníthatja a szerződések, illetve jogszabályok előírásait is (103-104.)
A szerző azonban nem elégszik meg azzal, hogy megvizsgálja a general clausula magyar jogrendszerre épülő alkalmazását, hanem más jogrendszereknél is vizsgálja ezt a lehetőséget, ennek során például részletesen foglalkozik a general clausula német jogrendszerben való felhasználásával, amivel egyben felvázolja a magyar jogrendszerben való szélesebb alkalmazás lehetőségét is. Így utal arra, hogy a Treu und Glauben alapján számos szerződési mellékkötelezettség keletkezhet, alkalmazható a clausula a teljesítés módjának meghatározásánál, illetve a teljesítési kötelezettség módosításánál (növelésénél, csökkentésénél, törlésénél), sőt kivételes esetben magára az alapelvre építve kötelem is keletkezhet és emellett a meg nem engedett joggyakorlás tilalmánál is alkalmazható ez az alapelv (46-47.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
