Két parlamenti ciklus (2014-2018, 2018-2022) nemzetiségi szószóló tapasztalatait követően, a 2022-es országgyűlési választás közeledtével 2022. január 31-ig volt lehetősége az Országos Roma Önkormányzatnak (ORÖ), hogy újra nemzetiségi listát állítson. A sajtó "maratoni" közgyűlésként említi a határidőt megelőző ülést, mivel 12 órán keresztül, hosszas "megbeszélés" után sem sikerült konszenzusra jutnia az Országos Roma Önkormányzatnak. A közgyűlés vitába torkollott és csak a közbelépő képviselők határozott fellépésének köszönhetően nem alakult ki komolyabb konfliktus - írja az index.[1] A törvényi határidőt túllépve a romák tehát nem szavazhattak a 2022-es választások nemzetiségi listájára (nem volt kire), és így szószólójuk sem lett a parlamentben.
Felmerül a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy az ORÖ szervezetei nem éltek a lehetőséggel? A rendszer hibája, vagy az, hogy a cigány vezetők nem alkalmasak a roma reprezentációra? Mi a következménye és milyen üzenetet hordoz magában a parlamenti nemzetiségi szószóló hiánya a jövőre nézve?
A 2011-es választási törvény megteremtette a nemzetiség parlamenti képviselet lehetőségét és ezzel egyidejűleg létrehozta a nemzetiségi, kedvezményes mandátum intézményét, valamint az előző hiányában a nemzetiségi szószóló intézmény létrehozásával képviseltethetik magukat a parlamentben a nemzetiségek.[2]
- 139/140 -
A kedvezményes mandátumot - az előírt magas szavazatszám miatt[3] - egyetlen nemzetiség, a német volt képes elérni. A 13 nemzetiség közül - a jelenlegi szabályozási rendszer értelmében - mindösszesen négy nemzetiségnek lenne lehetősége arra, hogy kedvezményes mandátumot szerezzen, mivel a többi 9 nemzetiségnek a létszáma még a húszezret is alig éri el.[4] A négy nemzetiségből kettő (a román és a szlovák) csak akkor tudna mandátumot szerezni, ha mindenki regisztrál a nemzetiségi névjegyzékbe és elmegy szavazni. A négy nemzetiség lehetősége is csak elméleti síkon valósítható meg, a gyakorlatban szinte lehetetlen. Ugyan az Alkotmánybíróság korábban az 1040/B/1999. AB határozatában kiemelte, hogy a nemzetiségek parlamenti képviseletének megteremtésének érdekében, az Országgyűlés az általánosnál kedvezőbb szabályokat alkothat, azonban egy olyan jogintézmény létrehozása, amely megkérdőjelezi a választójog egyenlőségének az elvét, nem feltétlenül megoldás a problémára. Alkotmányjogi szempontból megtámadható, emellett a nemzetiségeket politikai szempontból még inkább hátrányos helyzetbe hozza, ami nem a megoldást erősíti, hanem a már meglévő jogaik létét veszélyeztetheti.
A jelenlegi választási rendszer talán leginkább problematikusnak tűnő intézménye a nemzetiségi szószólói intézmény. Az országgyűlési választásokon nemzetiségi listát állító, azonban kedvezményes mandátumhoz szükséges szavazatszámot el nem érő nemzetiségek - függetlenül a nemzetiségi listára érkezett szavazatok számától - jogosultak szószólót juttatni a parlamentbe képviseletük érdekében. A szószólók által az Alaptörvény azon rendelkezése teljesült, amelynek értelmében a nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában biztosítani kell.[5]
Az új választási szabályokat először a 2014-es országgyűlési választásokon alkalmazták. A kedvezményes kvóta számmisztikai kudarca miatt evidensnek tűnt, hogy ez az intézmény kapja majd a leginkább hangsúlyosabb szerepet és ez lehet a megoldás a nemzetiségek "parlamenti képviseletére". Képviselő-választás helyett ők képviselik a nemzetiségeket a parlamentben. Jogállásukat tekintve a szószólói intézmény elhatárolódik a parlamenti képviselettől, mivel a "rendes" képviselői jogosítványokhoz képest kevesebb joggal rendelkeznek. Alkotmányos-
- 140/141 -
sági szempontból is felvetődött már korábban azon kérdés, hogy a jogintézmény tekinthető-e tényleges képviseletnek a parlamentben.
A jogalkotó a szószólói intézmény bevezetésével nem teremtette meg a parlamenti képviseletet, hiszen elvette tőlük a képviselet megvalósításához feltétlenül szükséges jogosultságot. Egy olyan képviseleti intézmény, amely nem rendelkezik szavazati joggal, kizárja az interpellációt az Országgyűlés ülésein, valamint csak akkor kaphat szót, ha a házbizottság megítélése szerint a napirendi pont a nemzetiségeket jogait vagy érdekeit érinti, nem nevezhető képviseletnek. Kizárólag tanácskozási joggal van felruházva az állandó bizottságok munkájában, de ebben az esetben is a házbizottság döntése alapján, amennyiben a bizottság munkája érinti a nemzetiségek jogait és/vagy érdekeit, vagy, akkor, ha a házelnök így dönt.[6]
Kállai Ernő[7] leszögezi, hogy miután nem beszélhetünk képviseletről a szószólók esetében, ezért egyértelmű, hogy nem fog a jogalkotó részükre szavazati jogot, illetve ugyanolyan jogosultságokat biztosítani. Szerinte a kizárólag tanácskozási joggal rendelkező szószólói intézmény bevezetése nemcsak visszalépést jelent a szavazati joggal járó teljes jogú képviselet korábbi ígéretéhez képest, hanem deklarációvá fokozza le a nemzetiségek alkotmányos jogként elismert államalkotó tényező státuszát.
A nemzetiségeknek be kell érniük ezzel a kisebb hatáskörrel rendelkező intézménnyel, mivel a kedvezményes mandátum egyelőre megvalósíthatatlannak látszódik. A nemzetiségeket képviselő országgyűlési bizottság tagjai, a bizottság munkájában azonban szavazati joggal vesznek részt. Az állandó bizottságok, illetve a törvényalkotási bizottság ülésein - az érintett bizottság elnökének döntése alapján vagy nemzetiségeket érintő napirendi pont tárgyalásán külön döntés nélkül - tanácskozási joggal vesznek részt.[8]
Felmerül a kérdés, hogy a szószóli képviselet megköveteli-e a szavazásban való részvételt. Amennyiben a szószóló elsődleges feladata az adott nemzetiség képiviselete a parlamentben, akkor elengedhetetlen a szavazásban való részvételük.[9] Képviselni egy nemzetiséget az Országgyűlésben, szavazati jog nélkül teljességgel nem lehet. A nemzetiségek államalkotó tényezők, amely feltételezi a kisebbségek jogegyenlőségét is. Ha a kisebbségek államalkotó tényezők, integráns részei a magyar nemzetnek, akkor nemzetiségtől függetlenül biztosítottnak kellene lennie a szavazati joguknak a parlamentben. A szavazati jog megléte ugyan nem feltétlenül a nemzetiségeket érintő komoly változásokat kívánná megoldani, hanem alkotmányjogi szempontból releváns jogegyenlőség megteremtésére irányulhatna és komoly előre lépést biztosíthatna a nemzetiségek politikai
- 141/142 -
érdekérvényesítését illetően. Az Alaptörvény elsődleges célja az volt, hogy biztosítsák a nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában. A nemzetiségi szószólói jogintézménnyel és a kedvezményes kvótarendszerrel biztosította a parlamenti munkában való részvételt, azonban a nemzetiségek tényleges képviselete megoldatlan maradt. Komoly befolyással rendelkező nemzetiségi képviselőt, képviselőket szavazati joggal felruházni nem feltétlenül kitűzött célja a politikának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
