Observations on the notion of 'Catholic' in the Code of Canon Law (with regard to canons 11 and 96)
The author examines the significance of the substantive 'Catholic' in the CIC. With regard to the preceding terminology of the 1917 CIC and the documents of Vatican II. The paper analyses the canons that use the term 'Catholic" in the Code in force. Except of a few canons (e. g. canon 1059) this word means those who were baptized in the Catholic Church, as well as those, who were received into it, without regard to the question if they are in full communion with the Church at the present moment. These persons are the subjects of merely ecclesiastical laws in the sense of canon 11. Canon 11 is a general interpretation canon, consequently the 'Christian faithful' mentioned in many canons equals with the term 'Catholics' in this sense. At some places, however, the text supposes the full communion with the Catholic Church as an element that has influence on the legal standing of Christians.
For these reasons the 'Catholic' in the sense of canon 11 is the true protagonist of the canonical legislation. The legislator could exempt those 'Catholics' from the obligations based on merely ecclesiastical laws (or at least from most of them) who have left the full communion with the Church. However, such an amendment, under the given historical and social circumstances and the legal uncertainty rising from it, would seem little appropriate for the effectiveness of the sacramental sign and of the visible Church.
* * *
Art. 8 der ungarischen Verfassung enthält eine feierliche Deklaration, nach der die Republik Ungarn sich zu den unverletzlichen und unveräußerlichen Menschenrechten bekennt. Diese Bestimmung ist dann mit der Wesensgehaltgarantie und dem
- 197/198 -
Vorbehalt der gesetzlichen Regelung der Grundrechte ergänzt. Eine solche allgemeine Regel über die Menschenrechte erschien im ungarischen Recht erstes Mal in der neuen, demokratischen Verfassung von 1989. In Ermangelung einer geschriebenen Verfassung blieben Regelung und Schutz der Menschenrechte bis 1949 fragmentarisch. Die sozialistische Verfassung von 1949 vermochte aus ideologischen und strukturellen Gründen die Menschenrechte weder anzuerkennen, noch zu sichern.
Das moderne Verfassungsrecht Ungarns kann auf die Gesetze der Revolution von 1848 zurückgeführt werden, die die Rechtsgleichheit, und daneben einige Freiheitsrechte - die Religions-, Lehr- und Pressefreiheit - deklarierten. Da es keine geschriebene Verfassung gab, erschienen auch nachfolgend nur zerstreute Bestimmungen über Freiheitsrechte nach Bedarf und in den verschiedensten Rechtsquellen. Die Menschenrechte galten also nur insoweit und in dem Umfang, als sie gegebenenfalls normiert worden waren. Andererseits konnten sie nach dieser Maßgabe seit 1883 vor den Verwaltungsgerichten erzwungen werden. Die Literatur leitete die Freiheitsrechte aus der Staatsbürgerschaft ab; auch dies bekräftigte, dass der Staat ihre Geltung frei bestimmen kann. Trotz dieser positivrechtlichen Lage bezeugt die Literatur der liberalen Epoche einhellig, dass "die bürgerlichen und politischen Rechte existieren", und "durch die ständige Praxis, sowie durch die allgemeine Richtung des Staatslebens" gesichert sind.
Eine allgemeine Bestimmung über die Menschenrechte enthielt erstes Mal das Präambel des Gesetzes I. von 1946, das die Republik verkündete, und inhaltlich einer Verfassung gleich war. Die Motiven machten aber klar, dass es um eine Deklaration ohne normative Geltung geht; es fehlten der Rechtsweg und auch die Einzelbestimmungen über die Freiheiten. Die erste geschriebene Verfassung Ungarns wurde 1949 von der kommunistischen Einparteidiktatur erlassen. Sie knüpfte an die liberale Tradition an, jedoch ohne das Wesen des liberalen Zeitgeistes, der die Rechte damals doch sicherte. So wirkte die Vorgeschichte nun nur negativ. Das sozialistische Staatsrecht verwarf die Idee der Menschenrechte; erkannte nur staatsbürgerliche Rechte an; auch diese galten ausschließlich nach Maßgabe der einzelnen Rechtsbestimmungen (meistens nicht auf Gesetzesebene). Die Rechte wären durch das sozialistische System selbst gesichert; deswegen erübrigte sich jeder individueller Rechtsschutz. Dies traf insoweit zu, dass unter den staatsbürgerlichen Rechten vor allem wirtschaftliche und soziale Rechte verstanden waren. Alle Rechte - besonders die politischen - waren "im Einklang mit den Interessen der sozialistischen Gesellschaft" auszuüben. Die Verfassungsrevision 1972 nahm eine allgemeine Anerkennung der Menschenrechte in die Verfassung auf, da Ungarn 1969 den Internationalen Pakt über bürgerliche und politische Rechte unterzeichnete; das Recht und die Lehre blieben jedoch unberührt.
Erst die Wende von 1989/90 brachte eine wesentliche Veränderung mit sich. Die - praktisch verfassungsgebende - Rundtisch-Verhandlungen formulierten im Geist und Sprache des damals revolutionär wirkenden Naturrechts die Deklaration über die Anerkennung der unveräußerlichen Menschenrechte. Man wollte dieser Deklaration zwar normative Kraft, jedoch keine technische Funktion geben. Die Opposition wollte auch keine allgemeine Regel über die Beschränkung der Menschenrechte zulassen; Umfang und Schranken jedes Rechts sollten separat bestimmt werden. Aus den Dokumenten ist
- 198/199 -
nicht herauszufinden, wie die heutige Klausel über die Wesensgehaltsgarantie in den Text geriet. Die Opposition am Runden Tisch hat sie sich aber zweifelsohne zu Eigen gemacht. Das Parlament, das die Verfassung 1989 formal verabschiedete, hat diesen Vorschlag durch eine Aufzählung der zulässigen Beschränkungen nach dem Muster des UN Paktes abgelöst. Nach den freien Wahlen 1990 wurde jedoch die am Rundtisch vereinbarte Wesensgehaltsklausel wiederhergestellt. Die allgemeine Deklaration der Menschenrechte wurde von der Geschichte der ergänzenden Garantien nicht berührt.
* * *
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogosan mondhatja magát az 1635-ben Pázmány Péter bíboros által Nagyszombatban megalapított egyetem egyik jogutódjának. Érdekes adalékkal szolgál a Pázmány Péter egyetem ügye a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság előtt az egyetem történetéhez. A trianoni békeszerződés a Csehszlovákia területén fekvő valamennyi korábbi állami tulajdont a csehszlovák államra ruházta. Erre hivatkozva Csehszlovákia államosította a Pázmány Péter egyetem csehszlovákiai birtokait. Magyarország a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság előtt bizonyította az egyetem katolikus magánalapítványi eredetét, ezen státusznak a történelem folyamán fejlődve való megőrzését és ezáltal 1935-ben megnyerte a pert. Bár a teológiai kart 1950-ben leválasztották az egyetem többi részéről és 1992-ig Pázmány Péter Hittudományi Akadémiaként folytatta működését, megőrizte a jogfolytonosság egy szeletét, amely élesztőjévé vált az egyetem újjáalapításának, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának köszönhetünk. A cikk egyben tisztelgés Erdő Péter bíboros úr, Magyarország prímása előtt, aki az egyetem második reneszánszában kulcsszerepet játszott és ezért joggal nevezhetjük korunk Pázmány Péterének.
* * *
Die Studie untersucht einige aktuelle Fragen des strafrechtlichen Schutzes des Geheimnisses, indem Sie den Gebrauch und die Praxis der Verletzung des staatlichen, geshaftlichen und Bankgeheimnisses analysiert. Sie weisst auf die Wichtigkeit der eingehend beschriebenen inhaltlichen und formellen Erfordernisse hin, die unter rechtsstaatlichen Verhaltnissen die unentbahrlichen Vorausetzungen der Gehemniserklarung darstellen. Die Bedeutung der begründeten Geheimnisschutzes betonend hebt der Verfasser auch hervor, dass die strafrechtlichen Mittel denjenigen nicht zustehen, die sich auf das Geheimnishalten im Interresse der Verhüllung von rechtswidrigen Handlungen berufen.
- 199/200 -
Készségként a jogban csak technikák vannak. Egyik technikával megkísérelhető ugyan egy másik technika gyakorlati használatának valamelyes korlátozása, mégis: a technikák valóságos korlátai nem magukban a technikákban rejlenek, hanem a jog egészét fenntartó és működtető kultúrában - elsődlegesen s közvetlenül a jogászság szakmai kultúrájában, másodlagosan és végső soron a társadalom általános kultúrájában. Azért semlegesek önmagukban, mert eltérő értékek szolgálatában egyaránt felhasználhatók. Ugyanúgy, ahogyan a jog sem elvont szabályok megkövült hierarchiájú rendszere, hanem jelentések és üzenetek mindenkor így vagy úgy konkretizálódó élő egysége, a jogtechnikák mögött sem egyszerűen értékek hierarchikus lépcsős építménye áll, hanem értékvonatkozások s értékszempontok érzékeny együttese. Mert a szabálykövetés formalizmusának látszata a jogban éppen felelős és személyes döntést, értékek közötti mérlegelést és kiegyenlítést takar. Hiszen miközben döntésünk hivatalos indoklásában logikai levezetéssel szabály alá foglalunk vagy ridegen elutasítunk, valójában értékek közt úgy egyensúlyozunk, hogy azt a jog szabályaiból úgymond következőként majd indokolni is tudjuk. Jogállamiság, emberi jogok, alkotmányosság, parlamentarizmus, demokrácia: mindez évezredek egymásra rakódó törekvéseinek folyvást alakuló terméke, ami fontosságát nem önmagában, hanem az általa közvetíthető értékek halmazában hordozza. Keresztény kultúránkban előfeltételezi, hogy (1) emberi rend a társadalomban valamiféle autoritás megállapodott gyakorlata nélkül el nem képzelhető, s ennek közösen megélt tapasztalatokra és fenntartott hagyományokra, közös jövőképre (s ebben közös erkölcsi világképre) kell épülnie; (2) a társadalom bármiféle életformájának a személy méltósága elidegeníthetetlen teljességéből fakadó értékekre kell épülnie, s ezért maga a demokrácia sem testesíthet meg értéket megvalósítandóként elismert valós értékek híján, tehát erkölcsi közömbösség, teljes értékrelativizmus talaján; következésképpen (3) méltóság és felelősség elválaszthatatlan egymástól, hiszen előbbi a személy autonómiájából, utóbbi az ember szabadságából fakad, s ezért a társadalmi gondoskodás, a nagylelkű jogbiztosítás semmiféle formája sem csökkentheti a személynek cselekvéseiért, döntéseiért, a lehetőségeivel élésért visszavonhatatlanul viselendő felelősségét; (4) az emberi személyiség sérthetetlen méltóságából és visszavonhatatlan felelősségéből adódóan jogosultság és kötelezettség párban állanak egymással, különben kölcsönösség s kiegyenlítődés sem lenne képzelhető, sőt maga az egész societas is elemeire esnék szét; végső soron ezért (5) társadalmi vívmányaink - márpedig több évszázada megfogalmazott tudásunk szerint maga az emberi szabadság is, amennyiben egyáltalán értékes, úgy történelmi vívmány, és nem pusztán elvont jogkinyilatkoztatás egyszerű terméke - éppen nem puszta tetszés, élv vagy pillanatnyi szeszély véletlen formálta homokjára épülnek, hanem a teremtett világ megismerhetősége s benne egy értelmes rend kialakíthatósága tudatában, aminek alapja az ember elhivatottsága a benne szunnyadó értékek felismerésére és arra, hogy környezetében valóra is váltsa ezeket.
- 200/201 -
It is a question of conscience for catholic people to take part in public affairs, to form and express opinions in certain issues. The freedom of religion does not only mean that one can attend religious rituals and can pray to any God he/she accepts. It also means that one can participate in public life and have the opportunity to act as a religious person, respecting, protecting and even trying to spread the fundamentals of the given religion in question.
The main principle of the Constitutional Court was to unfold the laconic text of the Constitution, to give it a real and useable meaning. The Court defined the right to freedom of religion in many of its resolutions.
The starting point was that the state by no means has the power to form an obligatory opinion in transcendent issues. Its role - concerning this fundamental right - is to allow and protect the practicing of any religion. If a given church takes a task over from the state (operates a kindergarten, school, hospital etc.), it could vindicate the right for financial support provided by the state - especially if the church suffered great property losses during the preceding regime and has no own assets.
An other aspect of the freedom of religion is that it is not only an individual right but a right that can only be practiced as a part of a community. The community can stand out for its rights as a group, which means more than just a certain number of individuals. It means that all these people have the right to free religion but their community also has the right to take part in public life.
After the decades of communism, catholic people have to find their place in society again. The recognition of their inexpertness and lacking skills and abilities to influence and form the public opinion and to participate in the public's decisions as in the past, led to the formation of the Catholic University's Faculty of Arts and Faculty of Law. The training of the future catholic intellectuals - which is the main goal and duty of these institutions - is not an easy challenge. But, according to the catholic people's faith, it is the only way to change and make the world better around us.
* * *
A cserekereskedelem, más néven barter a legrégebbi kereskedelmi forma az emberiség történetében. Jelen tanulmány célja az, hogy bemutassa ezt a 'primitív' kereskedési formát, mely az évszázadok folyamán mindvégig megőrizte jelenlétét, és bár különböző korszakokban különböző jelentéssel és tartalommal bírt, ma, megújult formájában újra virágkorát éri.
- 201/202 -
A barternak számos formáját különböztethetjük meg, a legegyszerűbb formájától (áru cseréje áruért) a legbonyolultabb, internet-alapú klíring rendszerekig. A közös a különböző barter-ügyletekben az, hogy bár különböző módon és más indítékok alapján, de a hagyományos pénzeszközök minimalizálására törekszenek.
Ennek a törekvésnek a kiváltó okai különbözőek lehetnek, visszavezethetők a harmadik világ szegénységétől kezdve, a gazdasági, illetve politikai válságokon keresztül a legújabb közgazdasági, ún. 'pénzügyi-léggömb' elméletekre is.
Míg a témáról számos, bár közel sem átfogó jellegű közgazdasági tanulmány készült, jelen cikk célkitűzése az volt, hogy a barter intézményét jogi szempontból vegye górcső alá, tekintettel annak különböző, újabb és összetettebb formáira is.
Amennyire kidolgozott a barter szükségessége a közgazdaságtan elméletében, annál több a bizonytalanság a terület jogi szabályozását illetően, és bár sokak számára a kifejezés hallatán csak a nemzetközi kereskedelem egy elavult intézménye jut eszébe, talán e tanulmánnyal sikerül némileg hozzájárulni ahhoz, hogy ez a hazánkban méltatlanul elfeledett, de a nemzetközi forgalomban reneszánszát élő, sokszínű intézmény újra a magyar jogi kutatások tárgyává váljon.
* * *
In recent years several scholarly articles and other general works on the concepts of 'validity' and 'taking effect' have been published, which study and criticize the Hungarian terminology widely used to speak about legal transactions (including testaments) or even legal acts. The aim of writing the present essay - by studying and using the ideas drawn up in these works, which works are otherwise very different from each other in the respect of point of view, length, and mainly in the final outcome - was to make an attempt (by building an own theory) to give such definitions of the above-mentioned concepts used in legal terminology, which would be the most suitable for forming a coherent legal dogmatic system and explaining the meaning of the Hungarian law. During this project not only contemporary publications were utilized but also attention was paid to the most remarkable Hungarian 19th-20th century authors such as Zlinszky, Grosschmid or Szladits. The aim of studying these works was to find out what kind of legal terms were used by these authors, what benefits and disadvantages come together with accepting one or the other terminological model, how we can group these authors in the respect of their points of view, what historical changes can be explored in the use of the different legal terms, what preceding terms can be found as almost equivalent of contemporary terminology.
Having completed this examination, the first main outcome was that in the texture of the Hungarian Civil Code and also in the turn of mind of the Hungarian lawyers, law teachers the legal term 'effective' (or 'operative' or 'coming into force', 'coming
- 202/203 -
into effect'- in Hungarian: 'hatály') does have two different meanings. One meaning is: if a legal transaction has taken effect, it is simply able to cause a change in the legal positions of the subjects some time in the future (potentiality - 'potential effect'). The other meaning is: if a legal transaction has taken effect, it causes changes in the legal positions of the subjects in the present, it institutes duty and right now (actuality - 'actual effect').
These two meanings of the same expression are not very often distinguished expressly in today's Hungarian legal bibliography, but there are some scholarly articles (using in some respects even a new approach), in which authors are attempting to survey and solve the problems of the legal terms 'validity', 'effectiveness' by emphasizing the necessity for the introduction of some new legal terms. This is the way the author tried to follow in the current essay.
The second main outcome of the examination was that it is not very useful to assume that there is a necessary relation between the validity and the effectiveness of a legal transaction, in the law, in real life and in the legal practice this relation is only typical. The author concluded that we should redefine the concept of 'validity' like this: a legal transaction is valid, if there has not been a deficiency (settled by the law as a fact of that kind) at the moment the transactions are created. The disability of an invalid contract or testament for causing changes in the legal positions of the subjects is only a usual or typical consequence of the invalidity, that's why the above-mentioned 'potential effect' (introduced as a new legal term by me considering the terminology used in the Hungarian legal bibliography) - in addition to the first defined 'validity' - is a second, independent feature of legal transactions. Of course, for drawing the character of a particular contract or testament we also need the above-mentioned concept of 'actual effect' as a third independent feature to use.
* * *
The essay deals with the different questions of the protection of the dignity of different communities. It mainly examines the Hungarian legal solutions of this problem but briefly surveys other legal systems as well.
Human dignity is one of the most comprehensive fundamental rights. It contains many different - mostly anonymous - segments, having wide overlaps with libel law. The definition itself is problematic. Its collision with the right to free expression creates many 'hard cases'.
Does it apply only to identifiable individuals, or can it belong to communities as well? The Hungarian legal system does not have a proper answer to that question. The rules that protect personality does not exclude the protection of communities, but the judicial practice limits the adaptation of the law for protecting individuals and communities that have legal personality. Others, like religious and national communities remain unprotected.
- 203/204 -
The Criminal Code makes the instigation of hatred based on race, religion and nationality punishable. But 'instigation' is very narrowly defined, so can rarely be used to stop expression that contains hatred against a community.
A practice of the Constitutional Court of Hungary is not consequent, as it forbids the wider protection of the communities themselves very strictly, but it allows to protect the national symbols - referring to the dignity of the Hungarian nation. The judges upheld the constitutionality of the law that prohibits the wearing, propagating and transmitting of the symbols of different - nazi and communist - dictatorships. According to these contradictory decisions, wearing a swastika is prohibited, but disseminating nazi propaganda (without 'instigation') is not. Abusing somebody because of being Hungarian must be tolerated, but abusing the Hungarian flag is punishable.
Many say - with good reason - that democracy also means that the vicious and injurious opinions must be tolerated as well. Depriving somebody of his freedom or even just threatening with that might not be the most effective or practical solutions to control these expressions, but the lack of any legal instruments leave people and communities unprotected. It would be worth to rethink the using of civil law's equitable compensations rule.■
Visszaugrás
