A Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete (a továbbiakban: MAE)[1] tudományos üléssel egybekötött rendes, egyben tisztújító közgyűlést tartott 2017. december 8-án, pénteken 14:30 órai kezdettel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Alkotmányjogi Tanszékén.
Kukorelli István, a MAE elnöke köszöntötte a jelenlévő tagokat, majd ezt követően - a közgyűlés tudományos ülés részében - az emberi jogok napja[2] előtt tisztelegve két szakmai előadást hallgattak meg a jelenlévők.[3] A két előadás összefoglaló jellegű írott változatát az alábbiakban ismertetjük:
Pozsár-Szentmiklósy Zoltán
Politikai jogaink 69 évvel az EJENY elfogadása után: van-e okunk elégedettségre?
Közismert, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 21. cikke a tisztességes választás követelményét rögzíti, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikke pedig a valódi és rendszeres, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választás követelményére tér ki. Adja magát az elsődleges megállapítás, hogy a komoly történelmi múltú nemzetközi dokumentumok már nem tartalmaznak újdonságot, előírásaik jó ideje megvalósultak az alkotmányos demokráciákban, így azokat nem időszerű számon kérni. Továbbá megjegyzendő, hogy a politikai jogok kiterjesztése látszólag sikertörténet: a különböző cenzusok eltörlése egy vissza nem fordítható folyamatot eredményez, csökken a választójogból való kizárások száma, és sok esetben - a technikai fejlődés következményeként - könnyebbé vált a választáshoz való hozzáférés.
Az előadás tézise szerint ahhoz, hogy valóban pontos képet kapjunk a politikai jogok helyzetéről egy adott alkotmányos rendszerben, nem elegendő a választójog gyakorlására, a választásokra és a közvetlen demokrácia eszközeinek
- 163/164 -
alkalmazására szorítkozni: komplex megközelítésre van szükség, amely kitér a politikai jogok gyakorlásának kontextusára is.
A tézist alátámasztó első megállapítás szerint a politikai jogok szabad gyakorlását napjainkban világszerte számos körülmény kompromittálja. Ezek közül kiemelhetők azon kihívások, melyek a választójogosultság, az információszabadság, a véleményszabadság és az egyesülési jog kapcsán merülnek fel. A választójog egyik aktuális kihívása a gyermekek politikai képviseletének alkotmányosan megválaszolhatatlannak tűnő kérdése, amelyhez az életkori határ leszállításának (könnyebben megválaszolhatónak ígérkező) problematikája is társul. Az információszabadság kihívásai közül a közérdekű adatokhoz való hozzáférés nehézsége, az álhírek terjedése, valamint a közösségi médiaszolgáltatók által szűrt és személyre szabott hírek emelhetők ki. A véleményszabadság aktuális kihívásai között említhető az információs asszimetria a kormányok és a tartalomszolgáltatók javára, a média függetlenségének korlátozottsága és a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiánya, a közbeszéd tematikáját torzító, populista kormányzati kampányok, valamint az "önjelölt újságírók" tevékenysége, akiket nem köt a szerkesztői felelősség és az újságírói etika. Az egyesülési jog kihívásai között említhető a pártok alapításának és működésének adminisztratív úton történő nehezítése, a civil szervezetek megbélyegzése és tevékenységük folytatásának ellehetetlenítése, valamint a tényleges érdekvédelmi vagy önszervező tevékenységet nem végző, de meghatározott (adott esetben kormányon lévő) politikai csoportokat támogató kvázi-civil szervezetek működése.
A tézist alátámasztó második megállapítás szerint a politikai jogok gyakorlása Magyarországon az utóbbi években számos vonatkozásban válságtüneteket mutat. Ennek okai a következők: az új parlamenti választási rendszerrel kapcsolatos vitákat nem sikerült megnyugtatóan rendezni, a kisebbségi közvetlen demokrácia jelentős mértékben visszaszorult, az alkotmányos intézmények egy része olyan gyakorlatot folytat, amely a politikai jogok gyakorlásának szabadságát korlátozza, a politikai kommunikációs tér pedig jelentős mértékben torzult. A parlamenti választási rendszerrel kapcsolatban fennmaradt viták közül - az alapvető, legitimációs vita mellett - kiemelhető a választókerületi beosztással, a győzteskompenzációval, a lakóhelyhez kapcsolódóan a választójog egyenlőségével, valamint a szavazáshoz való hozzáféréssel összefüggő vita. A kisebbségi közvetlen demokrácia visszaszorulása az Alaptörvény szabályaiból következik, amelyek - a korábbi alkotmányos szabályozással ellentétben - nem ismerik a megerősítő és a véleménynyilvánító népszavazást, valamint a népi kezdeményezést. Az alkotmányos intézmények politikai jogok gyakorlásának szabadságát korlátozó gyakorlata körében fontos kitérni az egyes pártok vonatkozásában az Állami Számvevőszék kiegyensúlyozottságát és a fair eljárást megkérdőjelező, jogorvoslat nélküli ellenőrzési gyakorlatát, továbbá a választott képviseleti szervek azon döntéseit, amelyekkel adott ügyekben a közvetlen demokrácia gyakorlását akadályozták meg, okafogyottá téve a kezdeményezéseket. A torz kommunikációs tér keretében megemlíthető a sajtó állapotának egyensúlytalansága, a jogi, pénzügyi és tartalmi korlátok nélkül folytatott
- 164/165 -
kormányzati kommunikáció, valamint a deliberatív vitát támogató kommunikációs terek szűkülése.
A tézis elfogadása esetén a kontextus nemzetközi és magyar elemeinek áttekintése után válaszolható meg az előadás címében feltett kérdés. Az előadó értékelése szerint elégedettségre nincs okunk, sok vonatkozásban pedig a korábban felmerült elégedettséghez képest is jóval szerényebbnek kell lennünk.
Lápossy Attila
Gyermekeinké a jelen: mire jó a Gyermekjogi Egyezmény és hogyan reagálhat az alkotmányos gyermekjogvédelem a ma kihívásaira?
Az emberi jogok napján érdemes beszélni a nemzetközi emberi jogi fejlődés egyik fontos állomásáról, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény, azaz az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének az elfogadásáról és annak hatásáról. December 10. mellett november 20.-a is igazi egyetemes emberi jogi ünnepnap, amikor az egyik legsikeresebb és egyben a legelfogadottabb nemzetközi egyezményt méltathatjuk. A 28 éves Gyermekjogi Egyezmény szerepét pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, ugyanis nem csak a részes államok jogrendszerét, jogi gyakorlatát alakította, formálta és építette. Valódi hatásáról akkor tudunk meggyőződni, amikor a közgondolkodásban eredményezett változásra tekintünk, arra, hogy hogyan gondolkodunk a gyermekekről, a gyermekek megfelelő neveléséről, szükségleteiről, és nem utolsó sorban a gyermekek jogairól. Világossá vált, hogy a gyermek legjobb érdekének védelme nem csupán magán- vagy családi ügy, hanem az egyes államok aktív cselekvésére, a gyermekeket védő, segítő, a róluk gondoskodó intézményrendszer kialakítására és működtetésére is szükség van. Az Egyezmény egy kegyelmi pillanatban született kulcsdokumentum, azonban az elfogadása nem volt előzmény nélküli; az előképeit már az 1923-as Genfi Nyilatkozatban, illetve az 1959-es Gyermekjogi Nyilatkozatban is láthatjuk, a minőségi garanciát és időtállóságot pedig az a hosszú, tízéves előkészítő munka jelentette, amely 1979 és 1989 között zajlott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
