Magyarországon az elmúlt évek során többször foglalkoztak a szexuális másság kérdésével. A különböző írott és elektronikus médiumok szórakoztató műsorain túl egy-egy esemény különös hangsúlyt adott a problémának.
Teljes körű megoldás mindeddig nem született, ami érthető is, hiszen nagyon összetett és bonyolult társadalmi kérdésről van szó. A vita a magánszféra talán legintimebb területét nyitja meg a nyilvánosság, az egyes ezzel foglalkozó (vagy mondhatnánk úgy is: foglalkozni kényszerülő) tudományágak előtt, nyíltan tárgyalva olyan kérdéseket, amelyek még talán a mai 40-50 éves korosztály számára is tabunak, vagy legalább is nem társalgási témának számítottak.
A megoldás megtalálásához mindenképpen hasznos, ha a szexuális szabadság és az ezzel összefüggésben lévő egyes társadalmi és szakmai problémák napirenden vannak, főként azért, mert a megoldás kulcsa magának a társadalomnak a hozzáállásában rejlik. Lévén azonban olyan kérdésekről szó, melyek sokak érzékenységét sértik, amelyek sokak számára a "megnemérthetőség" kategóriájába tartoznak, ezért türelemre van a legnagyobb szükség mindegyik fél részéről a többiek iránt, pontosan a téma kényessége miatt.
A szexuális irányultság megítélésének kérdése több alapjogot érint. Minőségi sajátossága azonban (mint arról alább részletesebben is lesz szó), hogy maga is egy alapjogra épül. Lényege a szexuális szabadságban, mint az emberi méltóság egyik aspektusában rejlik, s ennek megfelelően ha ez az alapjog más alapjoggal találkozik, akkor ez a lényegi elem, vagyis a személy szexuális identitása kerül védelem alá a másik alapjoggal szemben - amelyik pedig ugyancsak megőrzi lényegi sajátosságát. Így például ennek megfelelően kell értékelni a különböző szexuális szokásokkal kapcsolatban megfogalmazódó véleményeket. Ezt a gyakorlatban úgy kell érteni, hogy a vélemény szintjén a véleményszabadság érvényesülését biztosítani kell a szexuális szokások terén is (természetesen a véleményszabadság jog által biztosított keretei között). Jellegében és tartalmában a véleményszabadság itt is megőrzi tartalmi sajátosságát: mindaddig, amíg e szabadságjog jog által megállapított határait el nem éri a vélemény, addig az "szabad", tehát jogszerű marad.
Ettől minőségileg különbözik a szexuális szokások jogi minősítése: vagyis amikor a jog "mond véleményt" az egyes szexuális szokásfajtákról és cselekményekről. Itt már a szexuális szabadság, mint alapjog immanens belső lényegét érinti a jog, amivel szemben követelménnyé az alapjog önmagában való tiszteletben tartása és hátrányos megkülönböztetéstől mentes megközelítése válik.
A jog számára különösen a diszkrimináció tilalmának Alkotmányba építése és gyakorlati érvényesítésének megkezdése óta vált hangsúlyossá a bármiféle hátrányosan megkülönböztetett helyzetben lévők védelme. Ez utóbbi kategóriát nem véletlenül kívánom használni a diszkriminációval szemben védett csoportokra- a nemzeti és etnikai kisebbségek kivételével: véleményem szerint ugyanis a diszkrimináció tilalma alatt álló csoportoknak nem a számszerű kisebbség a minősítő körülménye, éppen ezért nem is volna szerencsés, ha ugyanazon fogalmat használnánk rájuk is. Bár a nemzeti és etnikai kisebbségek esetében sem pusztán a számszerű kisebbség az egyetlen mérvadó tényező, hanem más minősítő körülmények is vannak, ezzel együtt is a "kisebbség" fogalmát célszerű volna megőrizni a nemzeti és etnikai kisebbségek számára, a diszkrimináció egyéb eseteit pedig a "hátrányos helyzetűek" kategóriával lehetne leírni. Hiszen itt tartalmilag nem egy nemzetiségi entitás számszerű kisebbségének védelméről van szó a nagyobb számban képviseltetett "nemzeti törzzsel" szemben, hanem egy minőségi tényező válik központi jelentőségűvé, ami alapján egy embert vagy embercsoportot
- 322/323 -
meghatározott élethelyzetekben a jog hátránnyal sújt(hat), függetlenül attól, hogy számszerűleg milyen a csoport viszonya a hátránnyal nem sújtottakhoz.
Csak egy egyszerű példa: a nők védelme a diszkriminációval szemben nem a társadalomban található számszerű arányuk miatt követelmény, hiszen jószerint a különböző társadalmakban szám szerint több nő él, mint férfi, hanem annak a sajátos társadalmi helyzetnek, amiben a korábbi korok társadalmi szerkezete miatt élnek.
A fogalmi tisztázáson túl számos tartalmi kérdés szorul tisztázásra, azzal, és ezt fontos előre bocsátani, hogy a jog, mint normarendszer - s ez lényegéből fakad - a társadalmi változásokkal alapvetően lépéstartásra "ítélt" rendszer, vagyis egy olyan rendszer, amelyik (jó esetben) követi, és nem indukálja a társadalmi változásokat. Ennek megfelelően a jogi változásokat meg szokta előzni a társadalmi változás: ha a társadalom érett a változásra, azt a jog leképezi. Ennek tempójában lehetnek eltérések, vannak jogrendszerek, amelyek gyorsan követik a legapróbb rezdüléseket is, s akadnak olyanok, ahol a változásnak lassúnak, a legnagyobb mértékig organikus jellegűnek kell lennie: vagyis a jog akkorra "reagálja le" szinte a beállt változást, amikor már egy generáció felnőtt az új társadalmi közegben.
A szexuális irányultság szerinti diszkrimináció kérdése - jellegénél fogva - elsősorban az olyan intézményeket érinti legközvetlenebbül, amelyek a családi kapcsolatokat rendezik, ezek jogi "bástyáit" alkotják, kezdve a családjog különböző intézményeitől a büntetőjogi védelemig. Ugyanakkor érintettek olyan területek is, ahol a szexualitásnak éppen semmi keresnivalója nincs, legalább is elméletileg, mint pl. a munkajog. Azonban mindezen jogterületek számára az elméleti és értelmezési keretet az Alkotmány és annak értelmezése adja (továbbá bizonyos szinten nemzetközi és kvázi nemzetközi jogi hatások jelentőségét sem szabad elhanyagolni).
Az alkotmányjogi keretet vizsgálva az állapítható meg, hogy az Alkotmány csupán egy példálózó felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy melyek azok a szempontok, amely alapján a jogalkotó nem hozhat bizonyos sajátosságokkal bíró embereket hátrányos helyzetbe a többiekkel szemben. Így megemlíti a faj, a szín, a nem, a nyelv, a vallás, a politikai és más vélemény, a nemzeti vagy társadalmi származás, a vagyoni, születési helyzet szerinti különbségtételt, de nem említi például a mozgáskorlátozottság, az életkor, vagy a nemi irányultság eseteit, amelyek azonban úgyszintén az Alkotmány védelme alatt állnak, mivel "bármely", az Alkotmányban fel nem sorolt "egyéb helyzet szerinti különbségtétellel" szemben is védelmet nyújt. A védelem jellegét illetően azt lehet mondani, hogy az alkotmányjogi gyakorlat követi az európait: a diszkrimináció tilalmának védelme alatt a homogén, vagy azonos szabályozási kört alkotó csoportok állnak, amely csoportokon belül nem lehet alkotmányosan meg nem indokolható jogi különbséget tenni. Amennyiben alkotmányosan megindokolható az alkalmazott különbségtétel, akkor pozitív diszkriminációról van szó. E mögött a pozitív diszkrimináció mögötti alkotmányosan elfogadható érvet egy alkotmányos alapjog és annak védelme szokta általában szolgáltatni, vagy valamely az Alkotmány szintjén vállalt államcél/feladat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
