1. Annak bemutatását és elemzését, hogy az egyes mértékadó nyugat-európai demokratikus államok alkotmányos szabályozása miként kezeli a közigazgatási bíráskodást, a magyar összehasonlító alkotmányjog már elvégezte. A kontinentális jogrendszerhez tartozó nyugateurópai országok többsége alkotmányában említést tesz az intézményről, a szabályozás terjedelmében nagy eltérések mutatkoznak. Ugyanakkor a szabályozás mellőzése csak kivételként említhető.[1] Ha saját alkotmányunkat vesszük e szempontból figyelembe, szembe tűnik a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó szabályozás szinte teljes hiánya.[2] Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése a bíróságokról szóló fejezetben, az elképzelhető nyelvi minimumra szorítkozva, lakonikusan közli: "A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét." Sem azt, hogy milyen bíróság, milyen eljárásban, milyen határozatok, milyen szempontú ellenőrzését jogosult (köteles) elvégezni, nem árulja el alaptörvényünk, sem azt, hogy ennek milyen hatása van a közigazgatási határozatra és a határozatban érintettek jogaira nézve. Ennek a lehetetlenül szűkszavú rendelkezésnek az alkotmányreform során megalkotói komoly szerepet szántak. Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény szintén igen szűkszavú indokolásának a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatát általánossá tevő 30. §-hoz fűzött "részletes" magyarázata szerint: "Az új (2) bekezdés a közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjait teremti meg, a (3) bekezdés pedig az igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának biztosítása érdekében kiegészül azzal a szabállyal, hogy a bírák - az alkotmánybírákhoz hasonlóan - nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak."
Ez a rendelkezés természetesen - az alkotmányozó mögöttes akaratától függetlenül - önmagában nem volt alkalmas a "közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjainak" megteremtésére. Nem is lett ilyen hatása, ilyen tartalommal nem érvényesült. Hazánkban jogdogmatikai, illetve szervezeti értelemben "közigazgatási bíráskodásról" nem feltétlenül beszélhetünk. A magyar Alkotmány a "közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatát" alapozta meg, melyet végül is az Alkotmánybíróság ismert határozata folytán szabályozott - úgymond - átmeneti hatállyal az Országgyűlés. Lehet, hogy nem véletlen, hogy a tárgykörbe vágó, a későbbiekben részletesen is bemutatott alkotmánybírósági határozatok egyike sem használja a közigazgatási bíráskodás kifejezést, mindegyik következetesen a bírói felülvizsgálatról szól. A szocialista jogból itt maradt sajátos reminiszenciáról van ez esetben szó. Az államhatalmak szétválasztásának elvi alapjára épülő, sajátos szervezetben, a rendes bíróságoktól elkülönítve, létrehozott közigazgatási bíróságokban megvalósuló tevékenységet, mint a szocialista állam lényegével (államhatalmak egysége) ellentétes (azaz a "tőkés" államokban, a korábbi magyar modellben megvalósuló) rendszert tekintette a szocialista jogtudomány közigazgatási bíráskodásnak. Annak ellenére, hogy mind
- 417/418 -
a szocialista jogrendszerben ismert "államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadása vagy felülvizsgálata", mind a közigazgatási bíráskodás államigazgatási (közigazgatási) tárgyú pert eredményezett, a sajátos szervezet létét döntőnek fogták fel.[3] A közigazgatási bíráskodás és a hibás államigazgatási aktusok bírói felülvizsgálata tehát egymást kizáró fogalomként jelentek meg a szocialista jogban, ugyanakkor a rendszerváltáskor sem minősült csereszabatosnak a közigazgatás bírói ellenőrzése és a közigazgatási bíráskodás.[4] A megkülönböztetés alapja ekkor is az elkülönült szervezet által végzett bíráskodás, de a bírói felülvizsgálat nem ellentétes, hanem tágabb fogalomként szerepel.
2. Az említett alkotmánybírósági határozatok alapján az Alkotmány további három rendelkezése jöhet még szóba a bírói felülvizsgálat kapcsán. A bíróságok közigazgatási határozatokat ellenőrző hatásköre (azáltal, hogy a közigazgatási döntések számos típusában, de leginkább a hatósági eljárás során hozottakban, jogalanyok érintettek) összefüggésbe hozható a jogorvoslathoz való joggal [Alkotmány 57. § (5) bekezdése], az önmagában több követelményt is meghatározó bírói úthoz való joggal [57. § (1) bekezdése], és az Alkotmány 70/K. §-ába foglalt azon alapvető joggal, mely az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtti érvényesíthetőségét jelenti. Alkotmányunk tehát egy államszervezeti rendelkezés formájában kifejezetten, másik három alapjogi szabály formájában pedig közvetve rendelkezik a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatáról. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a bírói felülvizsgálat kifejezést használjuk.) Ha megint csak az alkotmánymódosító törvény indokolására tekintünk, a következőt látjuk. Az alapvető jogok és kötelességek új szabályait megállapító 34. §-nak a bírói úthoz való jogra vonatkozó részeihez az alábbiakat fűzte az előterjesztő: "A társadalmi együttéléshez hozzátartozik, hogy az emberi érintkezések során jogviták keletkeznek, ezek megvalósulása többféle lehet, ezek szerint tagolódik maga a jogrendszer is. A vitás kérdések végső megoldásaként a jogalanyok a bírósághoz fordulhatnak, illetve a társadalomellenes cselekmények elkövetőinek ügyében a bíróság jogosult dönteni. A jogegyenlőség elvéből következik a bíróság előtti egyenlőség elve is.
Különös jelentőséggel bírnak azok a bírósági eljárások, amelyek valaki bűnösségéről vagy ártatlanságáról hivatottak dönteni. Ezért az Alkotmányban kell kimondani, hogy minden személy ügyében független és pártatlan bíróság dönt. Az Alkotmány megfogalmazza az igazságosság és nyilvánosság követelményeit is." [Az Alkotmány új 57. § (1) bekezdéséhez tartozó indokolás] Látható, hogy ez a rendelkezés az indokolás szerint nem hozható közvetlen összefüggésbe a bírói felülvizsgálattal, a valamennyi jogvita elbírálására érvényes és alapjogi szerkezetben megfogalmazható követelményeket rögzíti. A jogorvoslathoz való jog új szabályáról az indokolás az alábbiakat tartalmazta:
"Az állami szervek - bíróság, államigazgatási szervek, más hatóságok - jogalkalmazói tevékenységük során jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, határozataik az eljárás alá vontakra nézve kötelezőek. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ennek során jogszerűtlen döntések is születhetnek. Ezért, akinek e szervek jogát vagy jogos érdekét megsértették, a határozat ellen különféle, a törvényekben meghatározott jogorvoslattal élhet." [Az új 57. § (5) bekezdés szövegéhez tartozó magyarázat].
Csakúgy mint más alkotmányos rendelkezések tartalmát és értelmét az Alkotmánybíróság esetről esetre bontotta ki, egyedi indítványok nyomán meghozott határozataiban. Előrevetítve áttekintésünk egyes eredményeit meg kell állapítanunk, hogy a bírói felülvizsgálat helyét az Alkotmánybíróság - nyilván az Alkotmány rendelkezéseinek szűkszavúsága folytán - lassan találta meg. Rendeltetését és jogrendszerbeli helyzetét tekintve is ellentmondásokkal terhelt volt ez a gyakorlat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
