Az anyanyelv használatának joga, ahogyan korábban, úgy napjainkban is, talán a legfontosabb alkotóeleme a nemzetiségeket megillető jogok összességének. Az anyanyelv használata nemcsak egy alapvető kulturális identitáskérdés, hanem egy olyan jogi minimum, egy olyan garanciális alapjog, amely a nemzetiségi önazonosság talán legmeghatározóbb eleme. Erre is figyelemmel a nemzetiségi érdekek parlamenti képviselete során is kiemelt jelentősége van e jog biztosításának.
A nemzetiségi nyelveknek az Országgyűlés munkájában való megjelenése szempontjából különbséget kell tenni a 2014 előtti és az azt követő szabályozás között. E különbségtétel nem annak szól, hogy 2014 előtt ne lehetett volna használni nemzetiségi nyelvet, hiszen ennek lehetőségét az akkori házszabályi rendelkezések is biztosították. A megkülönböztetést elsősorban az indokolja, hogy az Országgyűlés - orvosolva hosszú ideje fennálló alkotmányos mulasztását - 2014-gyel kezdődően teremtette meg a magyarországi nemzetiségek intézményesített parlamenti képviseletét. Lehetővé vált a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzése, amely által teljes jogkörrel bíró nemzetiségi képviselőt küldhetnek az Országgyűlésbe, míg mandátumszerzés hiányában nemzetiségi szószóló képviselheti az adott nemzetiséget. A 2014-ben megválasztott Országgyűlés megalakulásával egyidejűleg hatályba lépett házszabályi rendelkezések intézményesítették továbbá a nemzetiségeket képviselő bizottságot, mint az Országgyűlés azon, kizárólag a nemzetiségi képviselő és a nemzetiségi szószólók alkotta speciális testületét, amely elsődleges parlamenti színtere a nemzetiségek jogait, érdekeit érintő ügyek megvitatásának, és a nemzetiségek e kérdésekkel kapcsolatos véleménye kialakításának.
Magyarország Alaptörvénye a Nemzeti Hitvallásban is kinyilvánítja a magyarországi nemzetiségek nyelve megóvásának kötelezettségét, és a XXIX. cikk (1) bekezdésében rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény külön is kitér a nemzetiségi közösségek azon jogára, hogy a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselőjük vagy nemzetiségi szószólójuk útján részt vehetnek az Országgyűlés munkájában, különösen a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő kérdésekben. E törvény 5. § (3) bekezdése - a nyelvhasználatra vonatkozó szabályok között - garanciális rendelkezésként tartalmazza azt az előírást, amely szerint az Országgyűlésben a nemzetiséghez tartozó képviselő és a nemzetiségi szószóló az anyanyelvét is használhatja. Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) kimondja, hogy az Országgyűlés és az országgyűlési bizottság ülésén a tanácskozás nyelve a magyar, ugyanakkor 38/B. § (2) bekezdésében rögzíti, hogy a nemzetiséghez tartozó képviselő, a nemzetiségi
- 105/106 -
képviselő, valamint a nemzetiségi szószóló anyanyelvén is felszólalhat és irományt nyújthat be.
A fenti, alkotmányos szempontból is kiemelendő garanciális rendelkezések mellett a nemzetiségi nyelv használatának joga tipikusan azok közé a jogok közé tartozik a parlamentben, amelyek esetében a joggyakorlás lehetőségének biztosítása talán fontosabb, mint a jog tényleges gyakorlása. A gyakorlatban ugyanis megfigyelhető, hogy a nemzetiségi nyelven történő felszólalások elsősorban akkor hangzanak el, ha a nemzetiségi nyelv használatának szimbolikus jelentése is van.
Míg a már jelzett új szabályozás előtt az Országgyűlés tagjai közül egyes, valamely nemzetiséghez tartozó képviselők esetében merült fel a nemzetiségi nyelv használata, 2014-től számos új szereplő - nemzetiségi szószólók, nemzetiségi képviselő - lépett színre, akiknek immár egy nemzetiség érdekeinek képviselete volt az elsődleges feladata. Erre is figyelemmel az elmúlt közel tíz év beigazolta azt az előzetes várakozást, amely szerint az új jogintézmények megjelenése miatt a nemzetiségi nyelvű felszólalások száma jelentősen megnövekszik majd. Számokban ez azt jelenti, hogy amíg 1990 és 2014 között összesen 10, teljes terjedelmében vagy részben valamely nemzetiségi nyelven elmondott felszólalás hangzott el a plenáris ülésterem falai között, addig a 2014 óta eltelt időszakban a nemzetiségi szószólók és 2018 óta a nemzetiségi képviselő valamivel több mint 400 alkalommal szólaltak meg nemzetiségi nyelven az Országgyűlés ülésein.[1] Ugyan ezek közül csupán két olyan alkalom volt, amikor a teljes felszólalás nemzetiségi nyelven történt, de a felszólalások zöménél - ha csak néhány mondat erejéig is - megjelenik az anyanyelv, ezáltal is kifejezve e jog fontosságát és az adott államalkotó nemzetiség képviseletét.
A nemzetiségi nyelv használata mind 2014 előtt, mind azt követően különleges hangsúlyt, plusz nyomatékot adott a felszólalásnak. Bár az idő múlása, a szabályozás és a körülmények változása a parlamenti beszéd ezen aspektusára is hatással volt, ez a plusz jelentőség a mai napig jellemzi a nemzetiségi nyelven elhangzott beszédeket, mondatokat. Természetesen egy 1990-es nemzetiségi nyelvű felszólalás - az új demokratikus rendszer és a média akkori viszonyai miatt - különleges jelentőséggel bírt, és talán nagyobb hatást váltott ki, mint egy, az utóbbi években elhangzott ilyen felszólalás, ugyanakkor a nemzetiségi nyelv használatának jelentősége és szimbolikus ereje továbbra is kiemelkedő.
Az 1990-ben megalakult új Országgyűlésben az első jelentősebb nemzetiségi nyelvű felszólalás egy 1990 novemberében horvát nyelven elhangzott interpelláció volt, amelyben egy heti félórás horvát nyelvű tévéműsor biztosítását kérték a kormánytól a magyarországi horvátok számára.[2] Az, hogy az új, demokratikusan
- 106/107 -
választott parlamentben - és így az ország nyilvánossága előtt - ez a kérdés az érintett nemzetiség nyelvén hangzott el, talán az egyik első lenyomata a nemzetiségi jogok előtérbe kerülésének.
Szintén fontos példája a nemzetiségi nyelv szimbolikus jelentőségének az 1993-as nemzetiségi törvény[3] vitája. Ennek során az egyik képviselő nem is csak egy, hanem két - először német, majd horvát - nemzetiségi nyelvet is használt egy felszólaláson belül, ezzel is hangsúlyozva a választókerületében élő nemzetiségek jogai biztosításának fontosságát.[4] De kiemelendő a szlovák nyelvtörvény bírálata is 1995-ben, amikor azért hangzottak el például románul, horvátul és szlovákul tiltakozó felszólalások a magyar parlamentben, hogy ezzel is demonstrálják az anyanyelv gyakorlásának fontosságát, és példát mutassanak a magyar szabályozás által.[5]
2014-ben a nemzetiségi nyelvű felszólalások ismét előtérbe kerültek az Országgyűlésben, amelynek súlyát éppen a már jelzett változások adták. Hosszú idő után - immár intézményes keretek között - megvalósult a nemzetiségek parlamenti képviselete, és a szószólók szűzbeszédeikben éppen ennek a változásnak a fontosságát kívánták nyomatékosítani a nemzetiségi nyelv használata által.
A felszólalások előtt azonban mindenképpen ki kell emelni az eskütételt mint olyan közjogi aktust, amely nemcsak jogi, de szimbolikus értelemben is kiemelkedő. A nemzetiséghez tartozó képviselőnek, a nemzetiségi képviselőnek, valamint a nemzetiségi szószólónak lehetősége van anyanyelvén esküt tenni. A nemzetiségi szószólók nem az Országgyűlés ülésén, hanem a házelnök előtt, ünnepélyes keretek között tesznek esküt. A szószólók az eskütételnél nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemzetiségi nyelv használatának, így legutóbb, 2022-ben valamennyi szószóló a nemzetiségi nyelvén tette le esküjét. Ami a nemzetiségi képviselőt és a nemzetiséghez tartozó más képviselőket illeti, ők eddig az Országgyűlés alakuló ülésén a többi országgyűlési képviselővel egyidejűleg tettek esküt, s bár a nemzetiségi nyelven történő eskütétel az ő esetükben is biztosítva van, az eskü egyidejű letétele miatt - a szószólókétól eltérően - itt ez nem volt érzékelhető, így nem jelent meg hangsúlyosan a nemzetiségi nyelv használata. Ezért is kezdeményezte a nemzetiségi képviselő az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) OGY határozat (a továbbiakban: HHSZ) azóta már elfogadott azon módosítását, amely alapján a következő ciklus alakuló ülésén a nemzetiségi képviselő, valamint más, valamely nemzetiséghez tartozó képviselő már nem a többi
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
