Napjainkban az elektronizáció egyre nagyobb teret hódít, életünk szerves részét képezi. Mindez természetszerűleg vonja maga után azt is, hogy sok információ, adat már csak elektronikus formában áll rendelkezésre. Ez szükségessé teszi a jogszabályi környezet folyamatos megújítását, új körülményekhez igazítását[1].
Az elmúlt években a polgári eljárásjogi szabályozás is számos "ráncfelvarráson" esett át, ugyanakkor az továbbra is megállapítható, hogy eljárásjogunk, illetve az ahhoz kapcsolódó jogalkalmazói gyakorlat - a tárgyalás keretei között testet öltő szóbeliség és közvetlenség garantálása mellett - alapvetően papír alapú kommunikációhoz van szokva. A bizonyítási eljárásban továbbra is klasszikusnak tekinthető a papír alapú bizonyítékok (pl. okirat, szakértői vélemény), a szóbeli nyilatkozatok (pl. tanúvallomás), vagy az egyéb tárgyi (azaz kézzel fogható és közvetlenül érzékelhető) bizonyítékok jelenléte, azonban egyre inkább teret hódítanak az elektronikus formában létrejött bizonyítékok is. Ezek egy része papír formátumúvá is átalakítható, de az átalakítás során elveszhetnek, vagy érzékelhetetlenné válhatnak e bizonyítékok olyan tulajdonságai, amelyeknek a bizonyításban szerepük lehet. A kézzelfoghatóság és változtathatatlanság hiánya ugyanakkor bizonyos esetekben kétséget ébreszthet a kizárólagosan elektronikus formában rendelkezésre álló bizonyíték hitelességével, bizonyító erejével összefüggésben.
Az Európa Tanács keretei között működő Igazságügyi Együttműködési Bizottság (European Committee on Legal Co-operation) 2014. október 29-31. között megtartott ülésén határozott arról, hogy felméri a tagországok elektronikus bizonyítékokkal összefüggő jogi szabályozását, illetve az elektronikus bizonyítékok bizonyítékként történő elfogadhatóságát, az ezzel kapcsolatos tagállami jogalkalmazói gyakorlatot, felhalmozódott tapasztalatot.
Ennek kapcsán indokolt lehet megvizsgálni, hogy a jelenleg hatályos szabályozási keretek között milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az ilyen fajta bizonyítékokkal összefüggésben, mekkora a jogalkalmazók mozgástere.[2] A gondolkodás, kérdésfeltevés ahhoz is segítséget nyújthat, hogy a jogalkotó felmérje, szükséges-e változtatni a jelenlegi szabályozási kereteken, vagy a keretek kellően rugalmasak ahhoz, hogy az egyre nagyobb teret követelő elektronizációval járó kihívásoknak megfeleljenek. Azt ugyanakkor még az elején indokolt leszögezni, hogy e dolgozat a teljesség igénye nélkül foglalkozik e témában megtárgyalandó kérdésekkel.
Elsősorban azt indokolt meghatározni, hogy milyen jellegű adattartalmat érthetünk elektronikus bizonyítékok alatt. Teljes körű felsorolásra, vagy egzakt fogalomalkotásra való törekvés híján - a teljesség igénye nélkül - érdemes ide sorolni:
- az elektronikus formában elkészített dokumentumot,
- az interneten keresztül elérhető nyilvános honlapok, közösségi oldalak tartalmát, az ide feltöltött kép- és hanganyagot,
- a nyilvánosan nem elérhető e-mail levelezést, valamint
- azokat a nyilvános vagy nem nyilvános forgalmi adatokat (háttéradatokat) is, amelyek alapján meghatározható az interneten adatot küldő, illetve adatot, információt, vagy véleményt megjelenítő személye, a küldés-elhelyezés időpontja, az érintett adattartalom megváltoztatásának ténye.
Alapvető kérdésként merülhet fel, hogy ha egy peres fél nyilvánosan elérhető internetes honlapról származó információt, adattartalmat kíván a peres eljárásban felhasználni, akkor szükséges-e a bíróságra történő benyújtással egyide-
- 32/33 -
jűleg az adat hitelességét igazságügyi szakértői véleménnyel vagy más hatósági eljárás igénybevételével alátámasztania.
E kérdés megválaszolásához támpontot nyújthatnak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) egyes rendelkezései:
A Pp. 3. § (5) bekezdése szerint, ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve. Szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni.
A 163. § (2) bekezdése alapján a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
A 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a magyar polgári perjog ún. szabad bizonyítási rendszert alkalmaz[3], vagyis törvény eltérő rendelkezése hiányában bármilyen bizonyíték befogadható és bírói mérlegelés alapjává tehető, amely alkalmas valamely tény megalapozására, bizonyítására. Törvényben meghatározott kivételektől eltekintve tehát általánosságban kimondható, hogy nem áll fenn olyan formai kötöttség a bizonyítékokkal összefüggésben, vagy a bizonyítékok hitelességét kizárólagosan garantáló olyan eljárási rend, amelynek mellőzése önmagában maga után vonná a benyújtott bizonyíték hitelességének megkérdőjelezését.[4]
Ha a fél az ellenérdekű fél által benyújtott, nyilvános internetes honlapról vagy honlap-bejegyzésről készített papíralapú másolat, illetve az azokon szereplő adatok vagy háttéradatok hitelességét megkérdőjelezi, és az adatok hitelessége a per alapjául szolgáló jogvita eldöntését befolyásolja, úgy felmerülhet a perben a hitelesség bizonyításának szükségessége. Ilyenkor a bizonyításban érdekelt fél például indítványozhatja megfelelő szakértelemmel rendelkező igazságügyi szakértő kirendelését, ha a hitelesség kérdése a szakértő által alkalmazott vizsgálati módszer és szaktudás alapján megítélhető.
Ha azonban a fél az ellenérdekű fél által szolgáltatott bizonyíték hitelességét, vagy a bizonyítékkal igazolni kívánt tények fennállását elismeri, illetve bírói felhívás ellenére sem vonja kétségbe, úgy nincs szükség szakértő kirendelésére, vagy a hitelesség fennállásának más eljárás alkalmazásával történő igazolására. Ennek az is feltétele, hogy a peradatok alapján a bírónak sem merül fel kételye a bizonyíték hitelt érdemlőségével összefüggésben [Pp. 163. § (2) bekezdés].
A bíróság tehát a rendelkezésre álló bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és ez alapján hozza meg érdemi döntését, nem alapvető elvárás a bíróság részéről, hogy az elektronikus adatok hitelességét például közjegyző, vagy igazságügyi szakértő igazolja.
Annak ugyanakkor nincs akadálya, hogy a fél a nyilvánosan elérhető honlap adott napon elérhető tartalmának hitelt érdemlő igazolása érdekében közjegyzői tanúsítványt állíttasson ki.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 111. § (1) bekezdése szerint közjegyzői okiratok az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány). Az ügyleti okirat közhitelesen tanúsítja a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét, a ténytanúsító okiratban a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában. A 111. § (2) bekezdése alapján a közjegyző által e törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és hiteles másolata: közokirat.
A ténytanúsító okirattal tehát azt bizonyíthatja a fél, hogy az adott napon és elérési helyen például egy kérdéses website létezett és mi volt a valódi tartalma.
Az elektronikus információ adott időpillanatban és helyen történő fennállásának bizonyításához fontos érdek fűződhet, ugyanakkor az idő múlása alapvetően befolyásolhatja az adat létezésének, adott körülmények közötti fennállásának bizonyíthatóságát. A peres eljárás megindítása és az eljárásban a bizonyítás lefolytatásának kezdeményezése ugyanakkor jelentős késedelemmel járhat. Felmerül ezért a kérdés, hogy a hatályos jogi szabályozás biztosít-e valamilyen lehetőséget az elektronikus adat fennállásának peres eljáráson kívüli, vagy azt megelőzően történő bizonyítására, igazolására?
A Pp. 207. §-a alapján az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár annak folyamatban léte alatt előzetes bizonyításnak van helye, ha:
a) valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak későbbi szakában már nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna;
b) valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per ésszerű időn belül történő lefolytatását, illetőleg befejezését elősegíti;
c) valamely dolog hiányaiért a felet szavatosság terheli;
d) a bizonyítás előzetes lefolytatását külön jogszabály megengedi.
A Pp. 208. § (1) bekezdése szerint az előzetes bizonyítást a per bíróságánál kell kérni. Ha a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a kérelmező lakóhelye szerint illeté-
- 33/34 -
kes járásbíróságnál vagy annál a járásbíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le.
A (2) bekezdés alapján a kérelemben meg kell jelölni:
a) az ellenfelet, ha pedig az ellenfél ismeretlen, ennek okát;
b) a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat;
c) azokat a körülményeket, amelyeknek alapján előzetes bizonyításnak a 207. § értelmében helye van.
A (3) bekezdés szerint azt, hogy az ellenfél ismeretlen, továbbá, hogy az előzetes bizonyítás előfeltételei fennállanak, valószínűsíteni kell.
A 210. § (1) bekezdése alapján az előzetes bizonyításra a bizonyítás általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A 211. § (1) bekezdése szerint az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél felhasználhatja.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekben rögzített feltételek fennállása esetén tehát van arra lehetőség, hogy a fél előzetes bizonyítás keretében a bíróságon akár a per megindítása előtt bizonyítást kezdeményezzen. A gyakorlatban ezt a jogintézményt inkább tanúkihallgatás, illetve szakértői bizonyítás lefolytatására használják, ennek keretei között azonban esetlegesen megvalósulhat elektronikus adat beszerzése is, például oly módon, hogy a bíróság a Pp. 168. § (1) bekezdése alapján a tanút felhívja, hogy meghatározott iratait, a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával ezen előzetes bizonyítás keretén belül, még a per megindulása előtt.
Előzetes bizonyítás kezdeményezésére ugyanakkor már közjegyzői eljárás keretei között is lehetőség van. Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnmptv.) 17. § (1) bekezdése szerint előzetes bizonyításnak van helye
a) a Pp. 207. §-ában szabályozott esetekben, továbbá akkor
b) ha a kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez - különösen jelentős tény vagy állapot megállapításához - jogi érdeke fűződik.
A Kjnmptv. 17. § (2) bekezdése szerint nincs helye előzetes bizonyításnak, ha az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás van folyamatban. A 18. § szerint az eljárásra az a közjegyző is illetékes, akinek az illetékességi területén a bizonyítás helye van. A 19. § (1) bekezdése alapján az előzetes bizonyítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell a következőket is:
a) a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat,
b) azokat a körülményeket, amelyeknek alapján előzetes bizonyításnak helye van,
c) az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelmet, ha a kérelmező szerint az eljárás lefolytatásához igazságügyi szakértő kirendelése szükséges,
d) a 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az ellenfél nevét és lakóhelyét (székhelyét), ha pedig az ellenfél ismeretlen, ennek okát.
A (2) bekezdés szerint azt, hogy az előzetes bizonyítás előfeltételei fennállnak, valószínűsíteni kell.
A Kjnmptv. 21. § (1) bekezdése szerint, ha a kérelmező számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a közjegyzőtől igazságügyi szakértő kirendelése kérhető (pl. elektronikus adat esetén IT szakértő).
Az más kérdés ugyanakkor, hogy a "harmadik" személy rendelkezése alatt álló adathoz a bírósági, hatósági eljárás útján a kérelmező fél ténylegesen hozzájuthat-e, vagy a vonatkozó adatvédelmi/titokvédelmi szabályozás alapján az adatkezelőnek meg kell tagadnia az adat kiadását, mivel a szabályozás alapvetően az érintett hozzájárulását kívánja meg az adattovábbítással összefüggésben.
Indokolt megjegyezni ugyanakkor azt is, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) szabja meg a speciális eljárási szabályokat arra az esetre, ha a kérelmező a saját magára vonatkozó adatokkal kapcsolatos tájékoztatást kezdeményez az adatkezelőnél (Infotv. 15. §).
Önállóan azonosítható probléma az is, hogy az elektronikus adatok interneten történő "mozgása", "áramlása" nem veszi figyelembe az országhatárokat, vagyis azok jelentős része "nemzetközi térben" elérhető. Erre tekintettel azt is indokolt lehet vizsgálat tárgyává tenni, hogy a magyar jog alapján van-e lehetősége külföldi személynek arra, hogy Magyarországon bizonyítást, adatbeszerzést kezdeményezzen annak ellenére, hogy később nem kíván Magyarországon pert indítani, csak a Magyarországon található szerver adatára van szüksége, hogy egy másik országban érvényesíthesse igényét.
Elvben nincs annak akadálya, hogy egy fél annak ellenére indítványozzon például előzetes bizonyítást Magyarországon, hogy külföldi. Ha az eljárás megindításához szükséges jogszabályi feltételek (joghatóság, hatáskör-illetékesség stb.) fennállnak, akkor az eljárás megindítható. Olyan feltételt sem támaszt kifejezetten a hazai szabályozás, hogy az eljárás csak akkor vehető igénybe, ha azt követően a nemzeti bíróság előtt peres eljárás indul.
Ezt támasztja alá a korábban már hivatkozott Kjnmptv. 17. § (1) bekezdésének b) pontja, mely szerint közjegyzői eljárásban is indítványozható előzetes bizonyítás abban az esetben, ha a kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez - különösen jelentős tény vagy állapot megállapításához - jogi érdeke fűződik.
Az elektronikus bizonyítékok beszerzésére teljesen önálló szabályozás nincs kialakítva.
Előzetes bizonyítás, vagy peres eljárás keretében is sor kerülhet arra, hogy az elektronikus adatot birtokló személyt
- 34/35 -
a bíróság tanúként hallgassa ki és az idézéssel egyidejűleg felhívja, hogy meghatározott iratait, a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával [Pp. 168. § (1) bekezdés].
A másik lehetőség, hogy a bíróság a szemle céljára szükséges tárgy birtokosát kötelezi arra, hogy a tárgyat mutassa be vagy bocsássa rendelkezésre, illetőleg a tárgy megszemlélését tegye lehetővé [Pp. 189. § (1) bekezdés].
Ezekre a bizonyítási cselekményekre ugyanakkor természetesen akkor kerül sor, ha a fél saját maga - bírósági/hatósági közreműködés nélkül - nem tudja beszerezni a bizonyítékot, az érintett közreműködése hiányában.
Ha a tanú nem tesz eleget a felhívásnak, akkor pénzbírsággal sújtható [Pp. 185. § (1) bekezdés], illetve szemletárgy birtokosa vonatkozásában a bíróság szükség esetén a szemlét rendőrség igénybevételével is foganatosíthatja [Pp. 189. § (1) bekezdés]. A szankciók ugyanakkor csak abban az esetben alkalmazhatók, ha nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján az érintett az adat/bizonyíték kiadását jogszerűen megtagadhatja.
Annak megválaszolásában, hogy egy fél kérheti-e a bíróságtól - polgári eljárás keretei között -, hogy azonosítson számára egy elektronikus szolgáltatást igénybe vevő használót (pl. e-mail címet használó személyt) alapvetően az Infotv.-t kell kiindulópontnak tekinteni.
Előre bocsátom ugyanakkor, hogy ez a keresetlevél benyújtása előtt előzetes bizonyítás keretei között csak az előzetes bizonyítás törvényi feltételeinek megvalósulása esetén lehetséges, a polgári perben pedig főszabályszerűen csak akkor valósulhat meg, ha az elektronikus szolgáltatás használója nem az ellenérdekű fél, hanem harmadik személy, tekintettel arra, hogy a használó személyének ismerete nélkül a felperes a használóval szemben meg sem tudta volna indítani a pert.
Az Infotv. 4. § (1) bekezdése szerint személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie.
Az Infotv. 5. § (1) bekezdése alapján személyes adat akkor kezelhető, ha
a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy
b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli (a továbbiakban: kötelező adatkezelés).
Az adat kezelése tehát alapvetően célhoz kötött és e célhoz kötött körben az adat kezeléséhez főszabályként - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - az érintett hozzájárulása is szükséges. Ha tehát az érintett az adat kiadásához nem járul hozzá és ezért az adattovábbítást az adatkezelő megtagadja, akkor véleményem szerint az adattovábbítás a bíróság részéről a polgári eljárás keretei között nem kényszeríthető ki.
Érdemes azzal is foglalkozni, hogy meghatározott formában kiállított elektronikus bizonyítékokhoz fűződhet-e "fokozottabb" bizonyító erő. E kérdéssel összefüggésben is hangsúlyozandó, hogy a magyar polgári eljárásjog alapvetően szabad bizonyítási rendszert alkalmaz, vagyis nincs előre meghatározott bizonyító ereje meghatározott formában kiállított bizonyítékoknak, ugyanakkor indokolt áttekinteni a következő jogszabályi rendelkezéseket:
A Pp. 195. § (1) bekezdése szerint az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja
- a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá
- az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén
- az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint
- annak idejét és módját.
Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
A 195. § (7) bekezdése szerint a közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban - ha szükségesnek találja - az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék.
A Pp. 196. § (1) bekezdése alapján a magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy - egyebek mellett - az alábbi feltételek valamelyike fennáll:
- ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;
- az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el.
A 197. § (1) bekezdése szerint a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja. A (4) bekezdés alapján, ha a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat aláírójának azonossága, illetve az okirat hamisítatlansága kétséges, ezek megállapítása érdekében a bíróság elsősorban az elektronikus aláíráshoz tartozó tanúsítványt kibocsátó hitelesítés-szolgáltatót keresi meg. Az elektronikus okirathoz kapcsolt időbélyegző által igazolt adatokkal kapcsolatos kétség esetén a bíróság elsősorban az időbélyegzést végző szolgáltatót keresi meg.[5]
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy az okiratok, mint bizonyítékok vonatkozásában a Pp. tartalmaz rendelkezéseket az elektronikus formátummal kapcsolatban.
Egyebekben az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) határozza meg részlete-
- 35/36 -
sen az elektronikus aláírás használatával összefüggő követelményeket.
Az Eat. 2. § 15. pontja szerint fokozott biztonságú elektronikus aláírás: elektronikus aláírás, amely
a) alkalmas az aláíró azonosítására,
b) egyedülállóan az aláíróhoz köthető,
c) olyan eszközökkel hozták létre, amelyek kizárólag az aláíró befolyása alatt állnak, és
d) a dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden - az aláírás elhelyezését követően a dokumentumon tett - módosítás érzékelhető.
A 16. pont alapján időbélyegző: elektronikus dokumentumhoz végérvényesen hozzárendelt vagy azzal logikailag összekapcsolt olyan adat, amely igazolja, hogy az elektronikus dokumentum az időbélyegző elhelyezésének időpontjában változatlan formában létezett.
A 17. pont szerint minősített elektronikus aláírás: olyan - fokozott biztonságú - elektronikus aláírás, amelyet az aláíró biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel hozott létre, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki.
Az Eat. 4. § (1) bekezdése alapján, ha jogszabály a 3. § (2)-(4) bekezdésében foglaltakon kívüli jogviszonyban írásba foglalást ír elő, e követelménynek eleget tesz az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumba foglalás is, ha az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá. A 4. § (2) bekezdés szerint, ha az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumon minősített elektronikus aláírás szerepel és az aláírás ellenőrzésének eredményéből más nem következik, vélelmezni kell, hogy a dokumentum tartalma az aláírás óta nem változott. Az (5) bekezdés alapján, amennyiben az aláírás-létrehozó adatot olyan szolgáltató helyezte el az aláírás-létrehozó eszközön, amely az adat elhelyezésekor e szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók nyilvántartásában minősítettként szerepelt, az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az aláírás-létrehozó adat kizárólag a szolgáltatást igénybe vevő birtokában van. A (6) bekezdés szerint, amennyiben az időbélyegzést olyan szolgáltató végezte, amely az időbélyegzéskor e szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók nyilvántartásában minősítettként szerepelt és az időbélyegző ellenőrzésének eredményéből más nem következik, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a dokumentumban foglalt adatok az időbélyegző elhelyezése óta változatlan formában léteztek.
A megszabott formákhoz kapcsolódó vélelmek tehát azt eredményezik, hogy ha azokat valaki vitatja, akkor neki kell bizonyítania annak ellenkezőjét, vagyis a bizonyítási teher főszabályként megfordul. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy kötelező ilyen formában benyújtani a bizonyítékot a bírósági eljárásban.
Az elektronikus bizonyítékok a hatályos perjogi szabályozás szerint [Pp. 166. § (1) bekezdés] bizonyítási eszközként önállóan nincsenek nevesítve, ami következik egyrészt a Pp. - korábban már hivatkozott - 3. § (5) bekezdéséből, mely szerint a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve. Másrészt következik abból is, hogy a hatályos Pp. megalkotásakor az akkori életviszonyokra még sokkal kisebb hatással volt az elektronizáció.
A Pp. 166. § (1) bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.
A rendelkezés alapján megállapítható, hogy a hatályos Pp. csak példálózva sorolja fel a leglényegesebb bizonyítási eszközöket, nem egy zárt felsorolás került meghatározásra. A szabad bizonyítási rendszerből következik ugyanis, hogy a bizonyítás során nem csak meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazhatók és a bizonyítékoknak sincs előre meghatározott bizonyító ereje. E példálózó felsorolásba a korábban tett megállapítások, jogszabályi hivatkozások alapján az elektronikus bizonyítékok szemletárgyként, elektronikus okiratként, vagy egyéb tárgyi bizonyítékként illeszkedhetnek.
Az elektronikus bizonyítékok önálló nevesítése a Pp.-ben akkor válhat indokolttá, ha az ilyen jellegű bizonyítékok vonatkozásában speciális szabályozás megalkotása szükséges. Ennek szükségességét a jogalkotónak kell mérlegelnie. A döntés meghozatalát reményeim szerint az itt tárgyalt kérdések, problémafelvetések, valamint az azokkal kapcsolatban bemutatott hatályos jogszabályi rendelkezések is segíthetik. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Kapa Mátyás: A magyar polgári eljárásjog fejlődési tendenciái - különös tekintettel az elektronikus polgári eljárásra, De Iurisprudentia et iurepublico. Jog- és politikatudományi folyóirat, 2007. 1- vol. 1. sz. 1-2, 10-23. p. http://www.dieip.hu/2007_1_02.pdf
[2] Ld. erre vonatkozóan részletesen: Gáll Tamás: A modern technika mai és lehetséges jövőbeni szerepe a magyar polgári igazságszolgáltatásban, in: Az elektronikus polgári eljárás az osztrák és a magyar igazságszolgáltatásban, Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Dialóg Campus, 2008. 33-44 p.
[3] Ld. erről bővebben: Wopera Zsuzsa: A polgári perjog alapelvei. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog - Általános rész, Bp., CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2008. 75-119. p.
[4] Vö.: Harsági Viktória: Az elektronikus eljárás hatása a polgári eljárásjog klasszikus alapelveire. In: Az elektronikus polgári eljárás az osztrák és a magyar igazságszolgáltatásban. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Dialóg Campus, 2008. 19-32. p.
[5] Ld. erre vonatkozóan részletesen: Harsági Viktória: A polgári perbeli okirati bizonyítás legújabb fejlődési tendenciái. Összehasonlító elemzés. In: Iustum - Aequum - Salutare, 2006. 1-2. sz., 131-145. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző beosztott bíró, Igazságügyi Minisztérium Polgári Perjogi Kodifikációs Osztály.
Visszaugrás
