A lízingszerződések létrejöttének sajátos előzményei miatt a lízingbeadót hibás teljesítés tekintetében rendszerint felróhatóság nem terheli. Miután a lízingtárgy kiválasztásában, átvételében semmilyen szerepet nem vállal, az esetleges hibáról, ennek okáról tudomást sem szerezhet, a hibás teljesítés megakadályozására sincs módja, saját eljárásában mulasztás rendszerint nem terheli. Rendszerint maga a lízingbevevő jár el, ő az, aki egyedileg kiválasztja a lízingtárgyat, majd a lízingbeadót azzal bízza meg, hogy a már kiválasztott lízingtárgyat vásárolja meg és adja lízingbe az ő részére. A lízingbeadó valójában ebben a körben a későbbi lízingbevevő megbízó utasítása szerint jár el. A dolog eredeti eladója nem kerül a teljesítési segéd (közreműködő) pozíciójába a lízingbeadó relációjában, s így érte a lízingbeadó felelősséggel sem tartozik[1].
8.2.4.2.1. Amennyiben a lízingbeadó az általa adásvételi szerződéssel vásárolt gépkocsi lízingbe adására vonatkozó szerződésben az adásvételi szerződésben biztosított valamennyi jogáról (a tulajdonjogot kivéve) a lízingbevevő javára lemond, ez olyan engedményezésnek minősül, mely az adásvételi szerződés hibás teljesítésével okozott kárigényen alapuló követelésérvényesítésének jogát is magában foglalja. A lízingbeadó által engedményezett kárigények része - a helytállási kötelezettségekből adódóan - az a kár is, amelyet közvetlenül nem a lízingbeadó, hanem a lízingbe vevő szenved el, azonban amelyet a lízingbeadóval szemben a lízingbevevő jogszerűen érvényesíthetne[2].
Teherautóra vonatkozó lízingszerződésben a lízingbeadó (felperes) lemond arról, hogy a lízingbeadóval szemben a lízingkontraktusból eredően szavatossági igényt érvényesítsen, ennek ellentételezéseként a lízingbeadó a megállapodás aláírásával egyidejűleg a felperesre engedményezi a szállítóval (alperes) szemben a szállítóval kötött szállítási szerződésből eredő összes jogait, beleértve a garanciális és szavatossági jogokat is. A gépjármű műszaki konstrukciós hibában szenvedett, a teherbíráshoz kicsi volt a beszerelt motor, továbbá a teherautó az állandó meghibásodások miatt használhatatlan volt. A bíróság megállapította, hogy az alperesnek a hibás teljesítéshez kapcsolódó felelőssége alóli kimentéséhez önmagában nem elegendő az, hogy az alperes új gépjárművet adott el, hiszen bármely új termék vásárlója elsősorban azt várja el, hogy az áru hibátlan legyen és a rendeltetésszerű használatra alkalmas. Az sem elegendő az alperesnek a felelősség alóli mentesüléséhez, hogy a gépjármű típusbizonyítvánnyal rendelkezett, hiszen a szakértő rámutatott, hogy a típusbizonyítvány kiadását megelőző vizsgálat nem terjedt ki a műszaki szerkezetek, különösen a motor tartósságának, üzembiztonságának és anyagminőségének vizsgálatára. Ugyancsak nem volt alkalmas a felelősség alóli mentesülésre az, hogy az alperes a bejelentett hibákat kijavította, hiszen a szakértő a szakvéleménye kiegészítésében azt is megállapította, hogy a hibák mögött rejlő okokat az alperes nem tárta fel, nem hárította el, annak ellenére, hogy erre lehetősége lett volna[3].
A hibás teljesítés miatt a futamidő lejárta előtt elálló lízingbevevő kártérítésként nem tarthat igényt a teljes vételárra (amit nem fizetett ki), hanem csak a kifizetett lízingdíjra. Ugyanis a ki nem fizetett tételek kárként nem jelennek meg, mivel a kártérítés csak a károsodás bekövetkeztekor válik esedékessé[4].
Műszaki konstrukciós hibában szenvedő gépjármű lízingelése kapcsán a bíróság kimondta, hogy abban az időszakban, amikor a gépkocsi a lízingbevevő birtokában volt, és üzemképes volt, akkor azt használta, jövedelmet termelt vele, tehát az erre az időszakra kifizetett lízingdíj kárként nem minősülhet. Ugyanakkor azokra az időszakokra, amikor a gépkocsi javítás alatt állt, és a felperes lízingdíjat fizetett, a lízingdíj nem tölthette be a szerződés szerinti szerepét, hiszen a lízingbe vevő a gépjárművet nem tudta használni. Ezek alapján a bíróság tényleges kár és elmaradt haszon címén középarányos időtől késedelmi kamat fizetésére kötelezte az alperest. Viszont a lízingbe vevő nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó igényét nem találta megalapozottnak a bíróság, mivel személyhez fűződő jogsértés (jóhírnév sérelme a gépkocsi sorozatos meghibásodásai miatt) nem volt megállapítható[5].
A perbeli adásvételi szerződéstől való elállás folytán bekövetkezett a lízingszerződés megszűnése is, a lízingbevevő pedig kártérítés jogcímén kérte az általa kifizetett lízingdíj ellentételezését. A bíróság szerint a felperesnek a lízingdíj kifizetésével felmerült kárát csak megfelelően csökkentett összegben lehet figyelembe venni, mivel a lízingtárgy nem a teljes futamidő alatt volt meghibásodva, így annak használata alatt a lízingbevevő annak előnyeit is élvezte. Ezért a használat kiszámolt ellenértékével csökkenteni kell azt az összeget, melynek megfizetésére kártérítés gyanánt az alperes köteles[6].
A lízingbevevő nincs elzárva attól sem, hogy a hibás terméket értékesítő eladóval szemben jogellenes károkozó magatartása miatt szerződésen kívüli kártérítés címén közvetlenül igényt érvényesítsen. Ebben az esetben a szerződésen kívüli károkozás nem a hibás teljesítésben - mint szerződéshez kapcsolódó jogi kategóriában - hanem abban áll, hogy olyan műszaki értelemben vett hibás terméket forgalmazott, amelynek fogyatékossága miatt, azzal okozati összefüggésben más személyt - szerződéstől függetlenül - vagyoni hátrány ért. A károsult valamely hibás termék gyártója, forgalmazója ellen - szerződéses jogviszony hiányában is - a Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján érvényesítheti kártérítési igényét, amely igény a szerződésszegési igényekkel egyenrangú, a kártérítés egyes tényállási feltételei azonban eltérőek[7].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
