A rovatban Győri Gábor, Kim Lane Scheppele és M. Tóth Balázs elemzi a választással kapcsolatos szabályozás egyes elemeit abban a tekintetben, hogy azok mennyiben segítik elő vagy ássák alá a népszuverenitás, a választók kinyilvánított akaratának érvényesülését, a népképviselet ideájának megvalósulását.
Kim Lane Scheppele azt vizsgálja, hogy a parlamenti és az önkormányzati választási szabályozással ellentétben az európai parlamenti választási szabályok esetében miért nem merült fel azok alkotmányellenessége.
Tavasz óta Magyarországon három választást is tartottak. Az áprilisi országgyűlési és az októberi önkormányzati választást övezte a legtöbb hazai figyelem, érthető okokból, hisz ezen a két választáson dőlt el, hogy kik kormányozzák az országot. A három közül az Európai Parlamenti választásokat kísérte a legalacsonyabb érdeklődés, és előzte meg a legkevesebb vita. A májusi EP választáson csaknem olyan kevesen vettek részt, mint az őszi önkormányzatin: a választóknak csupán 43%-a szavazott, míg korábban, az áprilisi országos választásokon a szavazásra jogosultak 62%-a, októberben, az önkormányzati választásokon pedig 44%-a vett részt. Az EP választásokat intenzív kampány sem előzte meg, hisz mindenkit kimerítettek az egy hónappal korábbi parlamenti választások.
Minthogy az EU választásokat alacsony érdeklődés övezte, nem történt meg mélyebb elemzésük sem. Magyarország ráadásul a 751 tagú testületbe csupán 21 tagot küldött, vagyis a népes intézményben csupán minimális befolyással rendelkezik.
Azonban az európai parlamenti választásoknak van tétje, két okból. Először is, a Fidesz-győzelem következménye ezen a választáson az, hogy a kormánypárt kulcspozíciókhoz juthatott az Európai Parlament bizottsági rendszerében. Ez pedig nagyobb mozgásteret nyújt a magyar kormánynak annál, mint amit kevés számú európai parlamenti képviselője biztosított volna számára. Másodszor, az EP választásokra nem voltak jellemzőek azok a hazai választási rendszeren esett csorbák, melyek mind a parlamenti, mind az önkormányzati választást jellemezték. Az EU törvényei nem tették lehetővé a magyar kormány számára azt a fajta választási törvénymódosítást, amelynek komoly befolyása volt az eredményekre mind a parlamenti, mind az önkormányzati választáson. Vagyis a Fidesz ezúttal nem tudta a győzelmét kétharmados többséggé formálni. A választási alapelvek megsértését nem volt lehetősége kiterjeszteni az európai parlamenti választásokra.
Az EP választásokon a Fidesz a szavazatok 51%-át, ezzel pedig a parlamenti helyek 57%-át kapta: 12-őt a 21-ből. Az EP fideszes tagjai a Parlament legnagyobb frakciójához, az Európai Néppárthoz csatlakoztak. A Jobbik a szavazatok 15%-ával 3 helyhez (a helyek 14%-ához) jutott. Minthogy képviselőik páriának számítanak az EP-ben, akiket egyetlen pártfrakció sem fogadna be, a Jobbik képviselői frakción kívül ülnek, a független képviselőkhöz hasonlóan. Az MSZP 11, a DK 10%-ot kapott, mindkét párt 2-2 képviselővel (a helyek 10%-ával) jutott be az Európai Parlamentbe. Annak ellenére, hogy Magyarországon külön listán indultak, mindkét párt a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségéhez csatlakozott, ahol a négy képviselő együtt foglal helyet. Az Együtt-PM nagyjából 7%-ot kapott, az LMP pedig épp, hogy az 5%-os küszöb fölött végzett. Mindkét pártnak 1-1 képviselője került be a Parlamentbe (tehát a helyek 5%-át kapták). A két párt két politikusa együtt foglal helyett a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportban.
Aki már megszokta az új magyar választási szabályrendszert, annak a fenti eredmények furcsának tűnhetnek. Végül is a Fidesz áprilisban a parlamenti helyek 67%-át a szavazatok 45%-ával szerezte meg (illetve csak 43%-kal, ha nem számítjuk be a magyarországi lakóhely nélkül külföldről szavazó új állampolgárokat.) Az európai parlamenti választásokon azonban nagyobb arányban győzött a párt, mégis kisebb arányban szerzett helyeket.
Miért?
Az Európai Parlament tagjait valamennyi tagállamban az arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyetlen, átvihető szavazatos rendszer szerint választják. Magyarország a listás rendszert választotta, ami azt is jelenti, hogy a Fidesz kormány nem tudta ugyanazt a számítást alkalmazni az EP választáson elérhető helyek kiszámításánál, amit a parlamenti helyek megszerzésekor alkalmazott. Ellenkezőleg, az EU szabályok miatt kénytelen volt csökkenteni az eredmények aránytalanságát: minden párt nagyjából a százalékban kifejezett szavazataival arányos számú helyet kapott. Még így is volt finoman érzékelhető előnye a Fidesznek (6%-kal több helyet kapott, mint szavazatot, míg más pártoknál ez az eltérés 1% sem volt.) Vagyis a
- 55/56 -
szigorú arányosság alapján a Fidesznek csupán 11, nem pedig 12 helyet kellett volna kapnia.
De honnan ered ez a mégoly pici aránytalanság is? Magyarországon mind a parlamenti, mind az EP választásokon a bejutás feltétele, hogy egy párt elérje az 5%-os küszöböt. Sok országban van hasonló szabály: Franciaország, Lengyelország, Szlovákia, Litvánia vagy a Cseh Köztársaság szintén követel 5%-os bejutási küszöböt. (Van, ahol a küszöb 4%: Ausztriában, Olaszországban vagy Svédországban. Van, ahol alacsonyabb: Görögországban 3%, Cipruson pedig 1.8%. Más helyeken pedig egyáltalán nincs ilyen követelmény, például Nagy Britanniában, Dániában, Bulgáriában vagy Németországban.) Az 5%-os bejutási küszöb pedig okoz némi aránytalanságot az eredményekben, ugyanis az ennél gyengébben teljesítő pártokra leadott szavazatok elvesznek a rendszerben. A többi pártnál oszlik el a különbözet, némi számításbeli hibával. Ez az oka, hogy a szigorúan vett arányosság szerint eggyel kevesebb mandátumot kapott volna a Fidesz. De ez mégsem 14 hely: ennyi kellett volna a kétharmadhoz. Az EU szabályok azonban kisebb mértékű aránytalanságot tesznek lehetővé, mint a magyar választási törvények.
A kontinens egészének választási eredményei következtében a Fidesznek szerencséje lett: az Európai Néppárt több helyhez jutott, mint bármely más pártfrakció, bár csak 30 hellyel többhöz, mint a szocialisták. Jean Claude Juncker bizottsági elnökké választása pártfrakciója EP többségének köszönhető. A Néppárt győzelme határozta meg az Európai Parlament vezetőségi és bizottsági rendszerének összetételét is.
Míg Juncker lett a Bizottság elnöke, a megegyezés részeként a szocialista Martin Schultz lett a Parlament elnöke. A Néppárt 22 bizottsági elnöki és (az összesen 14-ből) 6 parlamenti alelnöki posztot kapott, míg a szocialisták 7 bizottságban kaptak elnökséget és 3 alelnökséget szereztek meg. A Zöldek frakciója (ahol az Együtt és az LMP képviselői ülnek) 1 bizottsági elnöki helyet kapott és szintén 1 alelnökséget - végtére is egy apró pártról van szó, amely a parlamenti helyek 7%-át szerezte meg.
A Néppárti többség a Fidesz számára is előnyös helyzetet jelentett. Pelczné Gál Ildikó a parlament egyik alelnöke lett. Ezzel döntéshozatali pozícióba került a bizottsági tagságot és más szervezeti kérdéseket illetően. Míg egyetlen magyar sem kapott bizottsági elnöki helyet, három magyar is bizottsági alelnöki posztot kapott: Gál Kinga lett a LIBE, vagyis az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság alelnöke, Bocskor Andrea az Oktatási és Kulturális Bizottságé, Tőkés László pedig az Emberi Jogi Albizottság alelnöke.
Még két magyar van alelnöki poszton más frakciókból. Az MSZP-s Ujhelyi István a szocialista frakció tagjaként lett a Közlekedési és Turisztikai Bizottság alelnöke. Jávor Benedek (Együtt-PM), pedig a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer Biztonsági Bizottságé (ENVI), a Zöldek frakciójának képviseletében. Egy ilyen kis ország számára mindez figyelemre méltóan sok vezetőségi helyet jelent. A teljes magyar delegáció közel negyede tag az Európai Parlament vezetőségében, ráadásul úgy, hogy a magyarok 15%-át a Jobbik képviselői teszik ki, akik frakción kívüliek, vagyis nem jelölhetők vezetőségi pozíciókba. Ez azért külön ironikus, mert David Cameronon kívül egyedül Orbán Viktor ellenezte Juncker megválasztását a Bizottság elnöki székébe. Cameron pártja azonban nem az Európai Néppárt frakciójába tartozik, vagyis a Néppárti vezetők között kizárólag Orbán ellenezte Juncker jelölését. Mindez azonban, úgy tűnik, egyáltalán nem ártott Magyarország parlamenti vezetőségi pozícióinak.
Magyarország számára a LIBE-bizottság a legfontosabb az Európai Parlamenten belüli erős pozícióhoz. Ez a bizottság tette közzé 2013-ban a Tavares-jelentést, amely élesen kritizálta a magyar kormányt. Egy utánkövető jelentés elkészítése szintén a LIBE feladatkörébe tartozna. A bizottság elnöke, Claude Morales, a Brit Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének képviselője rendszertelenül látogatja a bizottsági üléseket, ami azt jelenti, hogy az alelnök, Gál Kinga a gyakorlatban sokszor tölti be az elnök szerepét. Nehezen elképzelhető, hogy irányítása mellett ezen a bizottságon átmenne még egy Tavares-jelentés. Tehát a Fidesz európai parlamenti győzelmei, illetve a Néppárti frakció tagjainak győzelmei Európa-szerte vétójogot adtak a Fidesz kezébe, épp az Európai Parlament azon kulcsbizottságában, ahonnan hivatalos kritikára lehetett volna számítani.
Az európai választásoknak tehát komoly következményei vannak Magyarországra nézve.
2014-ben tartották a nyolcadik általános és közvetlen választást az Európai Parlament tagjainak meg-
- 56/57 -
választására. Harmadjára vehetett benne Magyarország is részt. Az Európai Parlament tagjait először 1979-ben választották közvetlen és általános szavazással. Annak idején sokan úgy gondolták, hogy egész Európára hatályos választójogi törvényre volna szükség azért, hogy a választójog az EU-n belül mindenhol egyenlő legyen. Ez a javaslat azonban elbukott, a tagállamok pedig a mai napig maguk döntenek az európai választások keretrendszeréről, az igen általánosan megszabott irányelvek alapján.
Az EBESZ/ODIHR Végleges Jelentés erősen kritizálta Magyarországot az országos parlamenti választásokkal kapcsolatban, számos nemzetközi választási szabály megsértéséért.[1] Az európai választások ezzel szemben kevés kritikát vontak maguk után. Az uniós jog jelentős szabadságot ad a tagállamoknak a választási szabályok megalkotásában, mindazonáltal néhány általános szabályt megkövetel. Amint láttuk, az arányos képviselet szigorú követelménye kiiktatta azon trükkök némelyikét, amelyek segítségével a Fidesz a parlamenti helyek 67%-ára váltotta a voksok 43%-át. Vagyis Magyarország képviselete az Európai Parlamentben pontosabban tükrözi a lakosság tulajdonképpeni szavazatát, mint a magyar parlament.
Sőt, a legtöbb olyan választási szabály, amelyet a Fidesz a saját javára hozott, és amelyért kemény kritikát kapott korábban, nem volt alkalmazható az európai parlamenti választásokon. A Fidesz aránytalan győzelme a magyar parlamenti választásokon gyaníthatóan főként az egyéni választókerületek határainak az átrajzolásából,[2] és az egyéni helyek megszerzésénél alkalmazott győztes-kompenzáció szabályból származott, amely az egyéni választókerületek győztesének további szavazatokat biztosított a listáról kiosztott mandátumok számításánál.[3]
Az európai választások azonban egyéni választókerületek nélküli országos választások, így tehát manipulált országgyűlési választókerületek nem tudtak befolyást gyakorolni az EP-választások eredményére. Nem volt lehetőség a győztes-kompenzációs mandátumrendszer kihasználására sem, amely a kétharmadot biztosította a Fidesz számára: az európai választásokon minden magyar választópolgárnak csak egy szavazata volt, szemben a parlamenti választásokkal, ahol kettő: egy pártlistás, egy egyéni.
Magyarország kemény kritikát kapott korábban, az országgyűlési választásokon, a külföldön élő magyarokra alkalmazott kétféle választási eljárás miatt is. A külföldre ment (emigráns) magyaroknak szigorú, bürokratikus szabályokkal terhelve kellett regisztrálniuk, és személyesen kellett szavazniuk a tartózkodási helyüktől esetleg rendkívül távol eső külföldi diplomáciai képviseleteken, míg a szomszédos országok valamelyikében élő, de magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyarok könnyebben regisztrálhattak és levélben is szavazhattak[4]. Ezt a rendszert végül egyáltalán nem alkalmazták az európai választásokon. Vagyis a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők kizárólag a parlamenti választásokon élhettek a levélben történő könnyített szavazás jogával. Az EP választásokon már minden külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak a helyi missziókon kellett szavaznia.
Vannak országok, amelyek lehetővé teszik külföldön tartózkodó állampolgáraik számára a levélben szavazást, például Ausztria, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság. Más országok törvényei szerint azonban csak a külképviseleteken lehet szavazni, ilyen Dánia, Finnország, Franciaország, Olaszország, és még vagy fél tucat további ország. Megint máshol választani lehet a két lehetőség közül, például Észtországban, Litvániában, Svédországban, Szlovákiában, Spanyolországban és Lengyelországban. Olyan azonban Magyarországon kívül sehol nincs, ahol különbséget tettek a külföldön élő állampolgárok között, ahol az egyik csoportnak megkönnyítették a szavazást, míg a másikra nehézkesebb szabályt róttak a parlamenti választásokon. Az európai parlamenti választásokra mindenesetre összhangba került Magyarország az európai normákkal, hiszen az EP választási törvények egyáltalán nem teszik lehetővé a levélben szavazást.
Az EP választások idejére még egy, korábban kemény nemzetközi kritikával illetett szabálynak nyoma veszett: a Nemzeti Választási Bizottság tagságával kapcsolatos anomáliáknak. Mivel a Parlament kétharmados többséggel választja a Bizottság 7 tagját, minden tag a Fideszhez kötődik. A hazai választások közti időszakokban minden párt jelölhet 1-1 jelöltet a Bizottságba, vagyis legalább ekkor érvényesül némi többpárti képviselet. Azonban épp abban az időszakban, amikor a parlament feloszlik és kiírják az országos választásokat, és míg az országos listát állító pártok listáit elfogadják - és ezzel a pártok jogot nyernek 1-1 helyre a Bizottságban -, a Bizottság a 7 állandó (Fideszes) taggal működik. Az országos választások előtt közel két hónapig nem érvényesült a többpárti képviselet. Ez a tisztességtelenség látszatát keltette, és fel is figyeltek rá a nemzetközi választási megfigyelők[5]. Az EP választások idején azonban már minden parlamenti párt képviseltette magát
- 57/58 -
a Nemzeti Választási Bizottságban 1-1 taggal, ami többek korábbi fenntartásait eloszlatta.
Röviden tehát, a nemzetközi megfigyelők által kritizált, az országgyűlési választásokon alkalmazott szabályok többségét egyszerűen nem lehetett alkalmazni az európai parlamenti választásokon. Erre az időre Magyarország újra az európai fősodorban találta magát. A különféle trükkök és csapdák, melyek az országos választásokat annyira jellemezték, csudamódra eltűntek a jelentéktelenség süllyesztőjében egyetlen hónappal később. Az Uniónak sok szava lenne a trükkökhöz és csapdákhoz, ha azokat európai választáson alkalmaznák, azonban a nemzeti választások szabályrendszere kívül esik az EU szabályozási körén. Ezért hát hiába találta Európa vezető választási megfigyelő testülete a magyar parlamenti választásokat tisztességtelennek. Az Európai Unió nem sokat tehet abban az esetben, ha saját intézményeinek megválasztásakor nem sérülnek európai uniós szabályok. ■
JEGYZETEK
* Fordította: Bombera Krisztina
[1] Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) választási megfigyelésért felelős részlege a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR). A 2014. áprilisi parlamenti választásokra az ODIHR csak korlátozott választási megfigyelési missziót küldött, mely elsősorban a választás jogszabályi kereteit tekintette át, továbbá magát az választás lebonyolítását vizsgálta.
A végső jelentés (magyarul és angolul) itt olvasható: http://www.osce.org/hu/odihr/elections/hungary/122210, a közbenső jelentés pedig itt, mindkét nyelven: http://www.osce.org/hu/odihr/elections/117206.
[2] A választókerületek átalakításának leírásáról és a győztesnek kedvező módon való átalakításának vádjáról lásd: EBESZ/ODIHR jelentések, továbbá Kim Lane Scheppele: Magyarország - Egy kétséges választás. II. rész: A győzelemre írt szabályok - az alapvető struktúra, Galamus, 2014. február 28.
[3] A 'győztes minden visz' rendszert az EBESZ/ODIHR beszámoló is kritikával illette, továbbá: Kim Lane Scheppele: Magyarország - Egy kétséges választás. III. rész: A győztesek kompenzálása, Galamus, 2014. március 1.
[4] Lásd: EBESZ/ODIHR Közbenső és Végleges Jelentések, továbbá: Kim Lane Scheppele: Magyarország - Egy kétséges választás. IV. rész: Az új választók (akik közül némelyek egyenlőbbek a többieknél), Galamus, 2014. március 2.
[5] Lásd: EBESZ/ODIHR Közbenső és Végleges Jelentések, továbbá: Kim Lane Scheppele: Magyarország - Egy kétséges választás. V. rész: Az egyenlőtlen kampány, Galamus, 2014. március 3.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző szociológus, Princeton University.
Visszaugrás
