A korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: társaság) már nevében hordozza a korlátoltságból fakadó kockázatot. Bár jól tudjuk, hogy az elnevezés félrevezető, és nem a társaság, hanem a tagok felelőssége korlátozott, ez, esetünkben, azaz hitelezői szempontból tekintve a társaságot, a lényegen nem változtat. A megfelelő stratégiával rendelkező vállalkozás akkor jár el helyesen, ha az üzleti kapcsolataiban figyelembe veszi a potenciális üzletfelek kockázati tényezőit. A tapasztalatok és a statisztikák alapján ez a társasági forma bizonyult a legkockázatosabbnak. Érthető (lenne) tehát az óvatosság az ilyen társaságokkal való üzleti kapcsolat létesítésekor. Mivel a stratégiai gondolkodás a jövőre irányul, olyan eszközökre van szükségünk, amely már az üzleti kapcsolat felvétele előtt információt nyújt a leendő fél kockázati szintjéről. Az ilyen eszközzel kapcsolatban a következő elvárásaink lehetnek. Legyen a megoldás egyszerű, mindenki által alkalmazható, különösebb előképzettséget nem igénylő, valamint ingyenes, hogy a kisebb vállalkozások is gond nélkül igénybe vehessék. Lehetőleg olyan adatbázisból dolgozzon, amely nyilvános, valamint gyorsan és olcsón elérhető. Az átvizsgálandó dokumentumok száma ne legyen magas, sőt lehetőleg egy dokumentumra korlátozódjon. Jelen tanulmányban közölt módszer igyekszik ezeket a követelményeket a lehető legteljesebb mértékben kielégíteni.
A korlátolt felelősségű társaság a társasági jog viszonylag késői szülötte. A magyar jog is csak ötvenöt évvel a részvénytársasági forma után szabályozza (1930. évi V. tc. a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról), de a hollandok például csak 1971-ben tették a jogrendszerük részévé. A franciák, kifejezetten a német mintát követve, öt évvel előztek meg minket, ami a francia társasági jog évszázados hagyományait tekintve igencsak utóérettnek számít. Az angolszász jogrendszerek a common law szabályaiból kiindulva ezt a formát nem is ismerik, az esetlegesen hasonló névvel jelentkező formák, mint az amerikai limited liability company, lényegileg más alapokon állnak. Így például az LLC nem is jogi személy, azaz nem corporation, és társasági adót sem kell fizetnie.
A korlátolt felelősségű társaság egy összetett jogi instrumentum. A tagok maguk döntik el, hogy mennyire legyen tőke-, illetve személyegyesítő. A diszpozitív és klaudikálóan kógens szabályok segítségével, mint egy tolómérőn, beállíthatjuk a társaságot az általunk kívánt helyzetbe. A szinte teljesen közkereseti társaságtól majdnem a zártkörű részvénytársaságig tart az a skála, ahol a korlátolt felelősségű társaság elhelyezhető.
A társaságok, a cégek általában, egyszerre jogi, gazdasági, társadalmi és szervezeti képződmények. Konkrét kockázatelemzésre inkább a gazdasági és jogi megközelítés ad lehetőséget, mivel a törvények ezeken a területeken írnak elő írásbeli dokumentumkészítési kötelezettséget, amely dokumentumok (társasági szerződés, éves számviteli beszámoló) alapján a kockázati szint minden társaság esetében bemérhető.
A kockázatelemzésnél a legfontosabb szempontunk az, hogy mennyire valószínű a társaság, mint önálló, jogi személyiséggel bíró jogalany érdekeinek a figyelembevétele. Ezt két oldalról is vizsgáljuk. Egyfelől azt nézzük, milyen valószínűséggel érvényesül a (Irving) Fisher-féle elválasztási elv (separation theorem), amely kimondja, hogy egy vállalkozás akkor önálló, ha beruházási döntései elválnak a tulajdonosok (tagok) fogyasztási és megtakarítási döntéseitől. A tagok közötti szoros fogyasztási érdekközösség (pl. egy család) ezt a szétválást jelentős mértékben gátolja, így a gazdasági kockázatot növeli. Másfelől azt vesszük figyelembe, hogy a vezető tisztségviselő(k) függetlensége révén mennyire érvényesülhet a Gt. 30. § (2) bekezdésének posztulátuma, amely az ügyvezető számára a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján történő eljárást ír elő. A tagoktól való ügyvezetői függetlenség, továbbá a független felügyelőbizottság, valamint a könyvvizsgáló léte jelentős mértékben növeli az esélyt, hogy a társaság érdekei kerülnek előtérbe. A biztos alapokon működő társaság pedig a hitelezői kockázat csökkentésének kiemelkedő (ha nem egyetlen) tényezője.
A társaság önálló érdekeinek figyelembevétele annak a korszerű társadalom- és államfelfogásnak a gazdasági pandantja, amely szerint az egyes társadalmi-állami intézmények akkor tudnak a legnagyobb hatásfokkal működni, ha kizárólag saját funkciójukból fakadó célokat követnek, kizárólag saját szerepüket játsszák el a nagy társadalmi színpadon. Ez a sajátlagos cél a társaságok esetében a hosszú távú biztonságos működés a gazdasági funkció ellátása érdekében. A forprofit formáknál ez kiegészül a hosszú távú profitmaximumra való törekvéssel, mint számszerűsíthető orientációs eszközzel. A megbízhatóan, jól működő vállalkozások gazdasági jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Ezek keretében történik a társadalom számára szükségletei kielégítésére alkalmas jószágok előállítása mellett a munkahelyek biztosítása is, ahol a jószágok megvásárlását lehetővé tevő jövedelmek jelentős hányada képződik. A vállalkozások fizetik be az elsődleges jövedelmek után azokat az adókat, amelyekből a társadalmi közös szükségletek kielégítése történik. A vállalkozások az innováció, a technikai fejlődés alapvető generátorai. A hosszú távú profitmotívum a bevételek és költségek különbségének maximálásával a gazdasági hatékonyság elérésének legfontosabb eszköze. A bevételek ugyanis azt jelzik, hogy a vállalkozás milyen mértékben volt képes valós, fizetőképes társadalmi szükségletek kielégítésére, a költségek pedig azt, hogy ehhez mennyi erőforrást használtak fel. Ez a komplex, önálló célrendszer az, amit a vezető tisztségviselőknek a Gt. 32. § (2) bekezdés értelmében, mint a gazdasági társaság érdekeit, követniük kell. Diszfunkcionálisnak kell tekintenünk minden olyan tényezőt, amely ezt az érdekérvényesítést megzavarja.
Sajnos elég sok zavaró tényezővel kell számolnunk. Az egyik legjelentősebb ezek közül az a törekvés, amely a részvényesek esetében nem a részvényre jutó hosszú távú hozam (osztalék) maximálását tekinti elsődlegesnek, hanem a vállalkozás rövid távú eredményessége révén a részvényárfolyam-különbözetből nyerhető hasznot akarja kinyerni. Míg az előbbi összeegyeztethető a vállalkozás stratégiai érdekeivel, az utóbbi aligha. Ez a gond a korlátolt felelősségű társaságok esetében nem jelentős, ezért itt ezzel a kérdéskörrel nem foglalkozunk. A korlátolt felelősségű társaságoknál a fő fenyegetést a társaság hosszú távú érdekeire a tulajdonos-menedzserek-munkavállalók összemosódása, a közvetlen fogyasztási érdekek társasági érdekként való érvényesítése jelenti.
Az elemzés folyamán magától értetődőnek vettük azt az összefüggést, hogy a társaság vagyonának a védelme, a társaság saját érdekeinek a figyelembevétele egyben a hitelezői érdekek védelmét is szolgálja, hiszen a hitelező elsődleges érdeke a társasági működés folyamatossága, a társasági vagyon integritása. Ez utóbbiak képezik a hitelezői követelések kielégítésének gazdasági alapját egyrészt a megbízható működésből fakadó jövedelemáramlás (flow), másrészt az alapítók (tagok) által biztosított, valamint a működésből származó jövedelemből felhalmozott vagyon (stock) révén.
A kockázatelemzés területén az elsőbbség kétségtelenül a gazdasági oldalé. A kötelezően vezetett számviteli adatokból végzett kockázatelemzés alapjait már a hatvanas évek végén lerakták. (Edward I. Altman, Financial Ratios, Discriminant Analysis and the Prediction of Corporate Bankruptcy, Journal of Finance, September, 1968, 189-209). A modell két évre előre volt képes, döntően a vállalkozás számviteli adataiból (egyetlen kivétel a részvények piaci értéke volt) képzett likviditási mutatók felhasználásával, a vállalatok fizetésképtelenségének kockázatát felmérni. A találati arány nem volt túlságosan magas, körülbelül kétharmados arányban jósolt helyesen a kapott érték alapján. A modellt később továbbfejlesztették, és hatásfoka is jelentősen nőtt. Vajon jogi oldalról van-e lehetőség hasonló eszköz kifejlesztésére, azzal a kikötéssel, hogy használata ne igényeljen sem speciális számviteli, sem egyéb (például matematikai) felkészültséget, ami jelesül az Altman által nyújtott eszköz esetében kívánatos. Meggyőződésünk, hogy igen, van.
Az elemzésnél kiindulópontunk a társasági szerződés. Ez a társaság felépítésének és működésének alapdokumentuma, amely hozzáférhető, minden társaságnál kötelező, és bőséges információt tartalmaz célunk megvalósításához. További dokumentumok (egyéb cégiratok, szindikátusi szerződés, gazdasági anamnézis írásos adatai stb.) elemzésbe vonása a hozzáférhetőség függvényében lehetséges, eszközünk ilyetén bővítése előtt nincs akadály. Az egyszerűség kedvéért azonban az alapok megadásánál mindennemű kiterjesztéstől óvakodtunk.
Jelen kockázatelemzés a fentiek függvényében inkább olyan társaságok esetében hatékony, ahol a társaság viszonylag új, kevésbé ismert, így korábbi tevékenységéből csekély mértékben következtethetünk a céggel való kapcsolattal együtt járó rizikóra. Tudvalevő ugyanis, hogy semmi nem csökkenti jobban a gazdasági kockázatot, mint a kötelezettségek pontos, határidőben történő teljesítése - száz éven keresztül.
A társasági szerződés elemzése a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján, és szigorúan annak rendszerében történik. Ez az áttekinthetőség és a teljes törvényi kompatibilitás miatt van így. Mechanikusan, így követhetően megyünk végig a törvényen, és emeljük ki azokat a részeket, amelyek a kockázatelemzés szempontjából értékelhető viszonyt szabályoznak. Az elvont szabályt összevetve a társasági szerződés konkrét tartalmával kapunk egy adatot a potenciális kockázatra. Az egyszerűség kedvéért a pozitív oldali megközelítést választjuk, ami azt jelenti, hogy a társasági szerződésben kifejezetten szereplő adatokból, szabályokból indulunk ki. Amennyiben ezek a gazdasági kockázatot csökkentő hatásúak, úgy ezek révén az alább megadott rendszerben "bizalmi pontok" szerezhetőek.
Nem vehetünk figyelembe olyan tényezőket, amelyek tényleges kidolgozásuk, konkrét tartalmuk alapján minősülhetnek kockázatot növelő, illetve csökkentő tényezőnek. A tagsági jogok elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével történő gyakorlásnak társasági szerződésben történő szabályozása például az alkalmazott konkrét megoldás függvényében növeli vagy csökkenti a gazdasági kockázatot. Ennek feltérképezése olyan mértékben növelné eszközünk bonyolultságát, amely nem állna arányban az ebből nyerhető nagyobb pontosság pótlólagos hasznával. Jó példa erre a szerződésminta alkalmazása is. Önmagában a mintától való eltérés kockázati jellege nem értékelhető. Az alapítók (tagok) a mintától eltérhetnek kifejezetten a gazdasági kockázatot csökkentő, illetve azt növelő irányba is. Ez a konkrét szerződéses pontok alapján, éppen a részletes elemzés révén dönthető el.
Az adatok feldolgozása egy, a vállalati stratégiaelemzésnél kidolgozott módszerrel történik. Ez a General Electric-McKinsey portfólió elemzési mátrix feladatunkra konvertált változata.
A fenti összevetésből származó adatot (tényezőt) először súlyozzuk, hiszen az egyes konkrét kockázati tényezők hatása nem egyforma jelentőségű. Úgynevezett relatív súlyokat alkalmazunk, amely a végső kockázati pontszámot az általunk előre meghatározott tartományba utalja. A relatív súlyok összege szabály szerint egy (1) kell, hogy legyen, míg az általunk meghatározott értéktartomány egytől százig terjed (1-100). A súlyokat érdemes az elemzés végén hozzárendelni, amikor már látszik az általunk kiválasztott tényezők egymáshoz viszonyított relatív jelentősége.
A súlyozás után minden kockázati tényező esetében pontozzuk az adott tényezőt a kockázat mértéke szempontjából. A pontozás a megadott értéktartomány szerint egytől százig (1-100) terjedhet. Minél nagyobb mértékben csökkenti az adott tényező a kockázatot, annál magasabb pontszámot adunk. Minden tényezőt a kockázat oldaláról értékelünk. Ha valamely tényező a kockázatot kifejezetten növeli, ilyen például az az eset, ha a székhely valamely tag, és/vagy ügyvezető lakhelye is egyben, akkor a contrario értékelünk. Így ebben az esetben azok a társaságok kapnak pozitív kockázati pontot, ahol a társaság székhelye eltérő. A pontozásnál nem szabad figyelembe venni az adott tényező jelentőségét, mert azt már a súlyozásnál figyelembe vettük. Csak a kockázat mértékének mérséklése a lényeges. Ez utóbbi szabályt erőteljesen érvényesítenünk kell, különben a kétszeres súlyozás csapdájába esünk, ami jelentősen torzítja végső eredményünket. Szintén oda kell figyelnünk arra, hogy az egyes tényezőknél csak a tényezőt magát nézzük, és ne vegyük figyelembe az esetleges egyéb tényezők befolyásoló szerepét. Ez elméletileg nagy önuralmat és absztrakciós készséget kíván, de az adott minta segítségét igénybe véve ez nem okozhat gondot.
A súlyozás és a pontozás elvégzése után az egy tényezőhöz tartozó értékeket (súly és pontszám) összeszorozzuk, ezzel megkapjuk minden egyes kockázati tényező vonatkozásában a szerzett bizalmi pontokat. A bizalmi pontokat összeadva a vállalkozásban rejlő rizikófaktorra utaló bizalmi értéket kapunk, melynek értéke egy és száz közé fog esni (1-100). Ez a szám jelzi az adott társaság kockázati szintjét. Minél közelebb van a szám a százhoz, azaz minél több bizalmi pontot szerzett a társaság, annál kisebb a vizsgált céggel való kapcsolatfelvétel, illetve -tartás gazdasági kockázata.
Első olvasatra nehéznek tűnhet egy tényező súlyának és kockázati értékének az elhatárolása. Nézzünk erre egy teljesen más jellegű parafrázist. Tegyük fel, hogy vizsgálatunk célja egy egyetemi hallgató kockázati elemzése abból a szempontból, milyen esély van tanulmányi kötelezettségei elmulasztására, nem elvárt mértékben való teljesítésére. Ebből a szempontból a hallgató egészségi állapota fontos, hiszen az esetleges betegség gátolja tanulmányai végzésében. A rendszeres fogápolás (fogmosás) igen magas hatásfokkal gátolja meg az odontológiai betegségek kialakulását. Ezért kockázati tényezőként a rendszeres fogmosás magas pontszámmal szerepel (esetünkben az 1-100 terjedő skálán a 100 felé eső tartományban). Könnyen belátható azonban az, hogy a rendszeres fogmosásnak a diplomaszerzésben betöltött relatív szerepe csekély, ezért a többi tényezőhöz való viszonyát megállapító súly csekély mértékű lesz, például a rendszeres napi tanulás időtartamához, vagy az óralátogatási teljesítményhez képest.
A tanulmány csak ezeket a fogalmi kereteket adja meg. Az eszközt alkalmazó cég választja ki azokat a társasági törvényben lévő jogviszonyokat, amely alapján az elemzést elvégzi. Az alkalmazó rendeli hozzá a súlyokat (mégpedig úgy, hogy a súlyok összege egy legyen) az egyes tényezőkhöz, és szintén ő osztályozza azokat egytől százig a kockázati szint alapján. Az alkalmazó döntheti el azt is, hogy adott kockázati szintnél, milyen biztonsági intézkedéseket alkalmaz a kapcsolattól való teljes elzárkózástól a kizárólag szóbeli megállapodásokon alapuló együttműködésig terjedő skálán. Ehhez érdemes kockázati tartományokat megállapítani (pl. 1 és 20 között nagyon magas kockázat, 20 és 40 között magas kockázat stb.). Érdemes az egyes kockázati sávokhoz konkrét stratégiát rendelni, mivel a számok alapján levonható korlátozottan objektív besorolás, és az ennek alapján saját magunk számára előírt követendő magatartás adja az ilyen típusú elemzések legfőbb értelmét. Például meghatározhatom későbbi tevékenységem (illetve a cég egésze) számára, hogy nyolcvan fölötti érték esetén elég egy szóbeli megállapodás, míg egy és húsz közé eső kockázati érték esetén kizárólag előzetes teljesítés esetén, vagy akár úgy sem szerződöm. Szándékosan a végleteket adtam meg, a köztes tartományok mindig a legnagyobb odafigyelést igénylőek.
Ezek után, a kezdeti alkalmazást megkönnyítendő, vázoljunk fel egy lehetséges megoldási menetet. A lényeg természetesen a kockázati tényezők kiválasztásán van, de a súlyozásnál és a pontozásnál is adunk ötletet, amely ötlet azonban szabadon módosítható a konkrét gazdasági helyzet függvényében. Nem kizárt persze a kockázati tényezők bővítése, valamint a használó által feleslegesnek ítélt tényező kihagyása az elemzésből. A tanulmányban igyekszünk indokolást is adni az egyes tényezők kockázati mibenlétéről, súlyáról. Ahol a pontozás esetében konkrét értékhatárok szabhatók, ott erre is adunk javaslatot.
Az elemzést két fejezetre bontjuk az arányosság és az áttekinthetőség érdekében. Először a gazdasági társaságokról szóló törvény általános része lesz a kiindulópontunk a tényezőkeresésben, majd egy következő fejezetben a korlátolt felelősségű társaságokról szóló IX. fejezet szabályait vesszük górcső alá. Kizárólag a korlátolt felelősségű társaságra koncentrálunk. Az előtársasági létet figyelmen kívül hagyjuk, hiszen ennek kockázati jellege gyökeresen különbözik a bejegyzett társaságétól, és az elektronikus cégbejegyzés gyorsasága miatt a jelentősége is radikálisan csökkent. Nem foglalkozunk az egyszemélyes társasággal. Amennyiben a kockázati tényező a törvényben több helyhez is köthető, ott a legjellegzetesebb szakaszt vesszük figyelembe. Például a tagok minősége a 3. § (1) alapján is vizsgálható, de a társasági szerződés tartalmi elemeit megadó 12. § (1) bekezdés b) pontja részletezőbb, így ehhez érdemesebb nyúlnunk. A néhol önkényes tűnő értékelés ne zavarja a T. Olvasót, hiszen mindez csak javaslat, ötlet, minta, amelyen a konkrét szituáció egyedi értékelése függvényében szabadon lehet változtatni. Lássunk hát neki.
A nonprofit társaság kockázati megítélése több szempontból is tanulságos, így szerencse, hogy a törvény elején van, mert így hamar be tudunk mutatni egy-két elemzési fogást, szabályt. A nonprofit jelleg társasági szerződésbe foglalásával a tagok vállalják a nonprofit jellegből fakadó törvényi korlátokat. Ez a társaság kockázati kitettségét csökkenti. Ebben az esetben a nem nonprofit (per definitionem forprofit) társaságok kockázata magasabb, ami a nonprofit társaságok számára "bizalmi pontot ér". Jó példa a nonprofit jelleg arra is, hogy a többi tényezőt ki kell kapcsolnunk az elemzésből. Ergo nem érdekes az, hogy a tagok esetleg álcából vállalták a nonprofit léttel járó restrikciót, mivel ez a többi tényező elemzéséből kell, hogy kiderüljön, így ennek itteni figyelembevételével a kétszeres értékelés csapdájába esnénk. A legfontosabb azonban az, hogy a nonprofit jellegnél élesen elválik egymástól a tényező kockázati súlya és a kockázatból fakadó tényleges kockázati érték. Egy nonprofit társaság esetében, a közvetlen profitmotívum kikapcsolása miatt, kisebb az esély a társaság szerződéses és egyéb kötelezettségeinek a nem megfelelő teljesítésére. Ezért ennek a tényezőnek magas a bizalmi értéke, így a százas skálán viszonylag nagy értéket rendelünk a nonprofit társaságokhoz. A nonprofit jelleg viszont elenyésző szerepet játszik (legalábbis egyelőre) a társasághoz kapcsolt kockázati tényezők rendszerében, így súlya csekély lesz. Ezért a súlyozásnál érdemes csekély súllyal figyelembe venni ezt a tényezőt. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: +45.
Ebben az esetben jelentősen támaszkodhatunk a nonprofit jellegnél kifejtettekre, azzal a kiegészítéssel, hogy a közhasznú jelleg, az erőteljesebb kontroll és a jogszabályi kötöttségek miatt, az egyszerű nonprofit társaságnál nagyobb mértékben csökkenti a kockázatot. Így a közhasznú státuszú társaságok jelentős pontot kapnak a százas skálán, magasabbat, mint a pusztán nonprofit társaságok. A nonprofit jelleget azonban már egyszer értékeltük, így itt csak a közhasznúságból fakadó pótlólagos biztonság értékelhető. Hasonlóan a nonprofit szervezetekhez, a közhasznú státusz súlya a kockázati tényezők között alacsony, így itt a nonprofit jelleghez közeli súly alkalmazása indokolt. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: +55 a nonprofit jelleg 45 pontjához.
A létesítő okirat közokirati jellege önmagában is nagyobb biztonságot jelent. Tekintve azt a tényt, hogy a cégbejegyzési eljáráshoz szükséges a jogi képviselet, amit a közjegyző nem láthat el, a közokirati forma szükségszerűen kétszeres (közjegyzői, ügyvédi) kontrollt is jelent. Javasolt súly: 0,01. Javasolt érték: 100.
Amennyiben a székhely eltér mind az ügyvezetők, mind pedig a tagok lak(szék)helyétől, a társaság belső viszonyai nagy valószínűséggel nem egységes érdekközpontúak. Az egységes érdekközpont azt jelenti, hogy létezik a társaságot alkotó viszonyrendszerben egy olyan érdekközösség, amely képes a társaság tevékenységét az elvont társasági érdektől eltérő irányban mozgatni, ami a társaság hitelezőinek kockázatát nagymértékben növeli. Nem tévedhetünk nagyot, amikor azt állítjuk, hogy az ilyen belső érdekösszefonódások jelentik a legnagyobb veszélyt a hitelezői igények kielégítésére, a társaság szerződésszerű működésére. Ezért ez a megfontolás nagyon sok tényezőnél fog szerepet játszani, így többszörösen visszatérünk erre a későbbiekben. Javasolt súly: 0,05. Javasolt érték: 100, amennyiben a társaság székhelye nem egyezik sem egyetlen tag, sem egyetlen ügyvezető lak(szék)helyével. Minden egyes egyezés mínusz 25 pontot jelent. Amennyiben nincs a székhelyen kívüli lak(szék)hellyel rendelkező tag, illetve ügyvezető, abban az esetben itt bizalmi pont nem adható.
Amennyiben a társaság tagjai között szoros kapcsolat tételezhető, a gazdasági kockázat jelentősen nő. A közös lakhely, a rokoni kapcsolatra utaló közös név olyan érdekazonosságot takarhat, amely igen jelentős valószínűséggel képes a társaság elvont érdekeitől való eltérésre, a fogyasztói és a vállalkozási döntések összemosására, a fogyasztási érdekek közvetlen érvényesítésére. Ezért itt mind a súlyozásnál, mind pedig a kockázati tényező megállapításánál vastagon foghat a ceruzánk. A kockázati tényezőt annak függvényében kell megállapítani, minél nagyobb az összefonódás a tagok között. Ezért itt érdemes a javasolt kockázati értékre "-tól -ig" határt megadni. Javasolt súly: 0,05. Javasolt érték a kapcsolat szorosságától függően: 0 és 100 között, ahol 100 a kapcsolat teljes hiányát, a nulla pedig a szoros rokoni kapcsolatot tételezi valamennyi tag között. A két véglet között a függő és a független tagok számának aránya alapján lehet a pontszámot megállapítani. Például két függő és egy független tag esetén 25 pont, két függő és két független tag esetén 50 pont adható. Amennyiben a tagság két vagy több jól elkülöníthető csoportra bontható, a csoportok kezelhetők tagonként azzal, hogy a független tagok esetén járó pontok felét rendeljük a csoportos elemzés esetén az egyes konstellációkhoz.
A jogi személyiség a gazdasági életben jellemzően limitált felelősséget jelent a természetes személy tagok számára. Ezért a társaságban részt vevő jogi személyek újabb "társasági fátyolt" (corporate veil, le voile de la personne morale) vonnak a gazdasági döntéseket tényleges meghozó, illetve az ebből származó hasznot realizáló természetes személyek és az adott társaság hitelezői közé. Ez érzékelhetően növeli a gazdasági kockázatot, ezért a tisztán természetes személyekből álló társaságok (a habeas corpus elv sajátos társasági jogi értelmezéseként) bizalmi pontokra érdemesek. Jelen elemzés keretein kívül esik ugyan, de ilyen esetben felettébb hasznos a tag jogi személyek hátterének feltárása is. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: 100, amennyiben a társaság csak természetes személyekből áll, ebből minden jogi személyért 20 pont, minden betéti társaságért 10 pont levonandó.
A hitelezők alapvetően és elsődlegesen a társaság vagyonából elégíthetik ki a követeléseiket. Ezért a jegyzett tőke összege jelentős súllyal szerepel a vállalkozás kockázati szintjének megállapításakor. A kockázati értéknél itt érdemes a jegyzett tőke konkrét összegéhez kötött sávos értékelést alkalmazni, ahol a nem pénzbeli hozzájárulást egynél kisebb szorzóval vesszük figyelembe. Javasolt súly: 0,25. Javasolt sávos érték: minden egymillió forint után egy bizalmi pont (így százmillió forintnál automatikusan leáll a számláló, és összesen huszonöt bizalmi pont szerezhető). A százmillió forintos határral eszközünk éppen az általunk relevánsnak tartott középvállalati kategóriáig értékel.
Az együttes cégjegyzés előírása kockázatcsökkentő tényező, ezért figyelembevétele indokolt. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: 100, amennyiben nincs önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezető. Korlátozott önálló cégjegyzés esetén csökkentett pontszám adható.
Az ügyvezetők függetlensége a társaság érdekeinek figyelembevétele, így a hitelezői igények kielégítési alapjának védelme szempontjából elsődleges jelentőségű. Ezért ezen kockázati tényező súlya jelentős, értéke pedig attól függ, hogy a vezető tisztségviselő milyen mértékben független a tagoktól. Javasolt súly: 0,1. Javasolt érték: 100, amennyiben az ügyvezetők mindegyike teljesen független a tagoktól. A bizalmi pontérték nulla, ha valamennyi ügyvezető tag, vagy a tagoktól függő (neve azonos, vagy lakhelye azonos bármelyik tagéval, vagy bármilyen más információ függést jelez). Több ügyvezető esetén a függő és a független ügyvezetők arányában történhet a pontozás. Egy függő, egy független ügyvezető 50 pont, két független, egy függő 66 pont, és így tovább. Külön érdemes pontozni az ügyvezetők egymástól való függését. Amennyiben az ügyvezetők egymástól teljesen függetlenek, vagy csak egy ügyvezető van, a fenti pontozás kielégítő. Több ügyvezető esetén, ha az ügyvezetők között függő viszony van, ez a kiszámított pontszámot megfelezi.
A független döntéselőkészítő szerv léte nagymértékben segítheti a társasági érdekeknek megfelelő döntések meghozatalát. Jóllehet az ilyen szerv súlya alacsony ma még a kockázati tényezők között, bizalomnövelő hatása nagy. Javasolt súly: 0,03. Javasolt érték: 100, amennyiben a döntéselőkészítő szervben kizárólag teljesen független tagok vannak. Teljesen függő tagok esetén a bizalmi pontok száma 30 lehet, mivel az ilyen előkészítő szerv önmagában is csökkenti a kockázatot. A kettő között a tagok függési viszonya alapján állapítható meg pontszám.
A többes ügyvezetés, amennyiben az ügyvezetők egymástól és a tagoktól is függetlenek, képes biztosítani azt az érdekellentétekből kialakuló struktúrát, ami a társasági érdeke szerinti döntések meghozatalának fontos feltétele. Az ügyvezetők (menedzserek) nem függetleníthetők a társaságtól (bár a tagoktól és egymástól igen), ezért érdekellentétük a társaság érdekeinek figyelembevétele szempontjából elsődleges jelentőségű, különösen felügyelőbizottság és könyvvizsgáló hiányában. Itt a többes, független ügyvezetést önmagában értékeljük. Bizonyos ügyvezetői létszám felett azonban már a többes vezetés korlátot jelent, és a pozitív hatás elenyész. Ezért bizalmi pontot csak kettő, esetleg három független ügyvezető megléte esetén adjunk. Javasolt súly: 0,03. Javasolt érték: két ügyvezető esetében 100, három esetében 70.
A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a vezető tisztségviselő vagy társasági jogi jogviszonyban, vagy munkaviszonyban látja el feladatát. Nem részletezve ezen szabályozás inherens ellentmondásosságát, a kockázatot növeli, ha az ügyvezető munkaviszonyban áll. A munkavállalói lét egyrészt az abban rejlő előnyök kihasználására utal, ami mohóságot és/vagy alkalmazotti tudatot feltételez. Másrészt jogi jellegű gordiuszi csomót köt a jogviszonyra. Egyik sem előnyös hitelezői szempontból. A munkáltatói és munkavállalói jogok keveredése sem előnyös a társasági működés szempontjából. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: 100, amennyiben egyik ügyvezető sem áll munkaviszonyban. Minden munkaviszonyban álló ügyvezető 25 ponttal csökkenti ezt az értéket. Amennyiben mindegyik (vagy az egyetlen) ügyvezető munkaviszonyban áll, bizalmi pont itt nem adható.
A gazdasági társaságokról szóló törvény több helyen is szabályozza azokat az eseteket, ahol a vezető tisztségviselő felelőssége megáll a társasággal szemben. Nem ad azonban egyértelmű útmutatást arra nézve, hogy a társaságot, mint károsultat, ki képviselje egy ilyen kártérítési ügyben. Ez különösen akkor fontos, ha csak egy ügyvezető van, és felügyelőbizottság nem működik a társaságnál. Az ilyen esetekre vonatkozó társasági jogi rendelkezés már önmagában mutatja, hogy a társaság alapítói (tagjai) nagy jelentőséget tulajdonítanak a társasági érdekek érvényesítésének. Rendelkezhet a társasági szerződés például úgy, hogy a vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési igény érvényesítésére külön vezető tisztségviselőt választ, kifejezetten az erre történő felhatalmazással. Egy ilyen irányú rendelkezésnek a súlya ma még nem igazán jelentős, pedig kockázatcsökkentő értéke magas. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: 100, ha a társaság által történő igényérvényesítés a társasági szerződésben egyértelműen kidolgozott. Nem részletes kidolgozás esetén csekélyebb pontszám adható.
A vezető tisztségviselőknek a legfőbb szerv által megszavazott felmentvény azt is jelenti, hogy az ügyvezetés munkája minden évben kötelezően értékelésre kerül. Ilyen értelmű társasági szerződéses szabályozás bizonyos fokú érdekellentétet jelez a tagság és az ügyvezetés között, ami a társasági érdekek érvényesítésének egyik előfeltétele. Ilyen érdekellentét fennállása nélkül is kockázatcsökkentő pusztán az a tény, az alapítók (tagok) szükségesnek látták ezen jogintézmény társaságuknál történő alkalmazását. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: 100.
A felügyelőbizottság puszta léte kockázatcsökkentési szempontból pozitív, ezért bizalmi pontok rendelendők hozzá. A tagoktól független felügyelőbizottság, a nyilvánosan működő részvénytársaságra vonatkozó szabályozás analógiájára, jelentős kockázatcsökkentő hatással bír. Ez a felügyelőbizottsághoz fűződő kockázati értéket jelentősen megnöveli. Javasolt súly: 0,05. Javasolt érték: 100, amennyiben a felügyelőbizottsági tagok mindegyike független. A tagi státusszal bíró, vagy egyébként függő felügyelőbizottsági tagok fejenként 10-10 ponttal csökkentik ezt az értéket, de legfeljebb 50 pontig.
Hasonlóan a felügyelőbizottsághoz, a könyvvizsgálói státusz megléte a társaságnál csökkenti a kockázatot, így érzékelhető súllyal és értékkel figyelembe érdemes venni. Esetlegesen a mandátum időtartama is szerepet játszhat az értékelésben. Javasolt súly: 0,05. Javasolt érték: 60, egy évre rendelt könyvvizsgálónál, ami az évek számával 10 pont / évvel nő (maximum 100-ig).
A kisebbségi jogok társasági szerződésbe foglalt szabályozása jelzi, hogy a társaság odafigyel a megjelenő érdekek érvényesítésére. Különösen akkor, ha az alapítók (tagok) élnek a törvény adta lehetősséggel, és a törvényben megadottnál (5%) csekélyebb kisebbséget is felhatalmaznak a megfelelő jogosítványokkal. Ez erősíti azt a korábban már említett érdekellentétekből font hálót, ami megnöveli a társaság elvont szükségleteinek megfelelő döntések meghozatalának az esélyét. Javasolt súly: 0,01. Javasolt érték: 100, amennyiben a társasági szerződés megadja a jogokat az egy százaléknyi kisebbségnek is. A pontszám 10 pont (% értékkel csökken, ha csak magasabb százalék élhet a kisebbségi jogokkal.
A társasági törvény szabályaitól független kockázati tényezőként értékelendő az, ha a társasági tagság jelentős mértékben koncentrált. A sok taggal rendelkező, megosztott érdekeket felmutatni képes vállalkozásnál nagyobb az esély a társasági érdekek megfelelő képviseletére. Ezért pontosítja kockázati értékelésünket az, ha a számos taggal bíró társaságokhoz bizalmi pontokat rendelünk hozzá. Racionális például minden plusz tagot kettő felett három-öt ponttal honorálni. Ezzel egyben a pótlólagos tagokkal járó alapítói (tagi) kockázatvállalást is értékeltük. Ellenőrzött társaság (Gt. 55. §) esetén, amennyiben a társaság egy uralkodó tag meghatározó befolyása alatt áll, bizalmi pontot akkor sem célszerű adni, ha a társaságnak egyébként sok tagja van. Javasolt súly: 0,05. Javasolt érték: minden tag öt pontot ér két tag felett, amennyiben egyetlen tagnak a részesedése sem éri el a 25%-ot. Amennyiben egy tag részesedése eléri a 25%-ot, de nem éri el az 50%-ot, úgy tagonként két-két pont adható a harmadik tagtól. Amennyiben bármelyik tag részesedése az 50%-ot eléri, bizalmi pontot nem érdemes adni. A maximálisan adható pont itt is 100, tehát a rendszer csak 22 tagig preferálja a taglétszám növelését.
A pótbefizetési kötelezettséget a törzstőke mértékéhez hasonlóan kell figyelembe venni. Mivel itt kötelmi jogviszony alapján kötelesek a tagok a veszteség rendezésére előírt összeg befizetésére, ez a hitelezők szempontjából kevésbé biztonságos, mint a társaság tulajdonát képező törzstőke (jegyzett tőke). Ezért ebben az esetben az ottaninál csekélyebb mértékben érdemes a kockázati értéket megállapítani. Megadhatjuk ezt a dologi jogi biztosítékhoz rendelt érték felében, ami esetünkben kétmillió forintos pótbefizetési kötelezettséghez rendel egy plusz pontot. Javasolt súly: 0,15. Javasolt érték: egy pont kétmillió forintonként. A számláló 200 millió forintnál leáll, és összesen 15 pont szerezhető. Így a jegyzett tőkét és a pótbefizetési kötelezettséget az általunk mért maximálisra beállítva (100 millió jegyzett tőke, és 200 millió pótbefizetési kötelezettség), éppen a szerezhető pontok 40 százaléka jön össze. Ez biztosítékok melletti üzleti kapcsolat határesete, ami azért logikus, mert az így meghatározott pontszámban implicite az is benne van, hogy az adott "gazdag" társaság semmilyen más területen nem gyűjtött pontot. Ez a pontozási felállás ilyenformán egy racionális igazodási lehetőséget ad.
Az üzletrésszel kapcsolatos döntéseket négy részre osztottuk. A 100 pont a négy részből együttesen szerezhető. A 0,04-es súly a négy részre összességében értendő. A társaság nyitottságát, így a partikuláris tagi érdekek háttérbe szorítását jelzi az a tény, hogy az üzletrész kívülállóra adásvétel jogcímén szabadon átruházható. A változó tagság egyébként is jelezheti a társaság saját érdekeinek elsőbbségét, a társasági működés kontinuitására való törekvést. Javasolt súly: 0,04. Javasolt érték: +25.
A társaság piackonform jellegét erősíti az a tény, hogy az üzletrészeket csak normál üzleti kapcsolat keretében lehet átruházni. Így kétség kívül tisztább jogi helyzetben működhet a társaság, ami a hitelezők számára feltétlenül előnyös. Ez a szabály a (volt) házastárs társaságba való bekerülését is megakadályozza (Gt. 129. §). Nem kell talán ecsetelni annak hátrányait, ha egy válóper hullámai nem csak kívülről nyaldossák, hanem el is öntik a társaságot. Javasolt súly: 0,04. Javasolt érték: +25.
A fentiekkel összhangban, a (potenciális) örökösök (jogutódok) kizárása a társaságból előnyös a társasági működés számára, mivel erősíti annak tisztán gazdasági jellegét. Javasolt súly: 0,04. Javasolt érték: +25.
A társasági belső struktúra állandósága olyan érték, amely bizalmi pontokat érdemel. Mivel az adásvételi jogcímen kívüli átruházás, a jogutódlás, a házastársi tulajdonszerzés kizárását már pozitívan értékeltük, ide már csak az átruházás esete maradt. Az üzletrészek csak egészükben értékesíthetők, a társaság üzletrész-összetétele nem változhat, csak esetleg az üzletrészen fennálló tulajdonosi struktúra (közös tulajdon). Javasolt súly: 0,04. Javasolt érték: +25.
Gazdasági értelemben az eredménytartalék alapvető célja a nyereséges évek és a veszteséges évek közötti ingadozás kivédése. A szigorú feltételek között gazdálkodó alanyok körében ezért a tartalék az esős napokra szolgál. A jól gazdálkodó háztartás sem használja nyaralásra a családi tartalékot, hanem betegség, állásvesztés, haláleset, váratlan kiadások okozta pénzügyi gondok enyhítésére teszi félre. Számszerűen az eredménytartalék hivatott megakadályozni azt, hogy a veszteséges években a saját tőke a jegyzett tőke (törzstőke) szintje alá csökkenjen. Ebben a szikár gazdálkodási rendben az eredménytartaléknak az osztalék(előleg)fizetésnél nincs helye. A társasági, és így a hitelezői érdekek messzemenő figyelembevételét jelenti, ha a társasági szerződés tartalmaz ilyen jellegű tilalmat. Mivel a mai magyar gazdasági életben ez még nem bír különösebb súllyal, ehhez a tényezőhöz rendelt súly alacsony lesz, bizalmi értéke viszont annál magasabb. Javasolt súly: 0,02. Javasolt érték: 100, amennyiben a társasági szerződés az eredménytartalék felhasználását mind az osztalékelőleg, mind pedig az osztalékfizetés esetére kizárja. Csak az egyik vagy másik kizárása esetén 30 pontnál többet nem érdemes adni.
A Gt. eleve a társasági szerződés kifejezett rendelkezése alapján teszi lehetővé az osztalékelőleg fizetését. Ezért itt a contrario úgy pontozunk, hogy amennyiben a társasági szerződés nem tartalmaz ezzel ellentétes rendelkezést, az bizalmi pontot ér. Még jobb azonban az az eset, amikor a törvényi rendelkezés értelmét expressis verbis a társasági szerződésbe foglalva az alapítók (tagok) kifejezetten megtiltják osztalékelőleg fizetését. Ezzel mintegy megerősítik, hogy tudják és értik a törvény rendelkezését, és annak betartását maguk részére kiemelten előírják. Igazán ez a megoldás érdemel bizalmi pontokat. Javasolt súly: 0,01. Javasolt érték: 100, ha a társaság szerződés kifejezetten kizárja az osztalékelőleg-fizetést. Ha csak hallgat a kérdésről, 30 pontnál többet nem érdemes adni.
A fentiekben vázolt elemzési módszer csak egy ötlettár, amelyből az arra fogékony gazdasági szereplők meríthetnek. Célja és hatása ugyanaz, mint minden hasonló gazdasági elemző eszközé: egy árnyalattal objektivizálni azt a szükségszerűen szubjektív képet, ami a gazdasági életben működőkben a többi szereplőről kialakul. Kellenek konkrétabb fogódzók, mint az egyszerű benyomások, illetve a gazdasági adatok ebből a szempontból kissé rendezetlen halmaza. A korlátok saját magunk számára történő felállításával érezhetően csökkenthetjük kockázati kitettségünket. A 1990-es években hatalmas ingatlanüzletei révén becsődőlt Utz Jürgen Schneider is több banknak tartozott (kiemelkedett közülük a Deutsche Bank), de az a bank, amelynek a vezetője a telekszomszédja volt, látva életmódját, egy pfenniget sem hitelezett neki. Minden olyan eszköz, amely képes egy kicsit a társasági fátyolt átláthatóbbá tenni, netán fellebbenteni, segíthet az üzleti döntések meghozatalában. A MOL Nyrt. például már régóta alkalmazza a partnerértékelés módszerét Beszállítói Minősítési Rendszer néven. A kisebb vállalkozásoknak ilyen összetett rendszer kiépítésére talán nincs szüksége, de a leendő partnerek egyszerűbb eszközökkel való átvilágítására, illetve a közhitelű és nyilvános jogi adatok gazdasági célú felhasználása segítheti a kockázatminimalizálás nehéz feladatát. ■
Visszaugrás
