A jelen írásban egyrészt azt vizsgálom, hogy a hatályos polgári jogi szabályok szerint létesíthető-e, illetve fennállhat-e telki szolgalom a tulajdonos saját ingatlanjai között, másrészt, hogy ennek lehetővé tétele de lege ferenda indokolt-e. Azt a szolgalmat, amely azonos tulajdonos különböző ingatlanjai között áll fenn, a német "Eigentümerdienstbarkeit" mintájára "tulajdonosi szolgalom"-nak nevezem.
A telki szolgalomra hagyományosan mint idegen dologbeli jogra szokás tekinteni.1 Ebből két következtetés adódik:
(i) nem állhat fenn szolgalom a tulajdonos javára (nulli res sua servit - a saját dolga senkinek sem szolgál);2 és
(ii) ha az uralkodó és a szolgáló telek tulajdonosa azonos lesz, a szolgalom megszűnik (confusio vagy consolidatio).3
E két tétel dogmatikai indoka, hogy a tulajdonos a szolgáló telek felett a lehető legteljesebb joggal rendelkezik, amelyben - mint több-ben a kevesebb - a szolgalomnak megfelelő használat is benne foglaltatik.4 A tulajdonos a szolgáló telket is tulajdonosként (saját jogán), nem pedig korlátolt dologi jogosultként (az uralkodó telek tulajdonosaként) használhatja.
A fenti megközelítés elvi szinten tisztának és konzisztensnek (sőt: nyilvánvalónak) tűnik, előfordulnak azonban esetek, amelyek árnyalják a képet. Mindenekelőtt akkor vetődik fel a tulajdonosi szolgalom szükségessége, amikor a szolgáló telket valamilyen használati jog (pl. haszonélvezet) terheli. Ilyen esetben az uralkodó telek tulajdonosa a szolgáló telek használatára főszabály szerint nem jogosult. Tehát ha az uralkodó telek tulajdonosa özvegyi haszonélvezettel terhelten örökli meg a szolgáló telket, akkor a szolgalom megszűnése azt jelentené, hogy a szolgáló telket semmilyen - még a szolgalomnak megfelelő korlátozott - mértékben sem használhatja.
Tovább finomítja a tulajdonosi szolgalom megítélését a szolgalmi jogviszony azon sajátossága, hogy mind a jogosultja, mind a kötelezettje egy adott ingatlan mindenkori birtokosa.5 Ezért a szolgalom valójában akkor tekinthető feleslegesnek, ha az uralkodó és a szolgáló telek aktuális birtokosa azonos személy.
A Ptk. a telki szolgalmat a "használati jogok" (XIII. fejezet) között szabályozza, azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy a telki szolgalom idegen dologbeli jog-e, vagy fennállhat-e saját dolgon. A telki szolgalom fogalmát a Ptk. 166. § (1) bek. határozza meg: "Telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék."
Az idézett rendelkezésből nem egyértelmű, hogy fennállhat-e szolgalom azonos tulajdonos különböző ingatlanjai között. A Ptk. telki szolgalmi szabályai alapján nem vitás, hogy a szolgalmi jog jogosultja az uralkodó telek mindenkori birtokosa, kötelezettje pedig a szolgáló telek mindenkori birtokosa. A jogviszony tehát két ingatlan mindenkori birtokosai között áll fenn, az érintett ingatlanok tulajdonosai legfeljebb közvetve tekinthetők jogosultnak, illetve kötelezettnek. Ezzel összhangban szerepel a szolgalom az uralkodó telek tulajdoni lapjának első részén, a "birtoklapon".6
A Ptk. 166. § (1) bek. első tagmondata szerint azonban a szolgalom alapján az uralkodó telek mindenkori birtokosa nem "más ingatlant", hanem "más ingatlanát" jogosult használni. Ez a finom különbség a második tagmondatra már eltűnik, ahol a törvény szolgáló telket nem "más ingatlana"-ként, hanem "szolgalommal terhelt ingatlan"-ként jelöli. Az azonos mondaton belüli eltérő megfogalmazás kétségessé teszi, hogy a "más ingatlana" kitétel tudatos jogalkotói döntést tükröz-e. A törvény grammatikai értelmezéséből egyébként is csak az következne, hogy a szolgáló telek tulajdonosa nem lehet azonos az uralkodó telek mindenkori birtokosával. Álláspontom szerint ezért a törvény szövegéből pusztán nyelvtani értelmezéssel nem vonható le következtetés arra nézve, hogy a Ptk. lehetővé teszi-e a szolgalom fennállását azonos tulajdonos különböző ingatlanai között.
A Ptk. a telki szolgalom megszűnési esetei között nem említi a confusio-t (vagyis azt az esetet, amikor azonos személy tulajdonában kerül az uralkodó és a szolgáló telek). A Ptk. miniszteri indokolása kifejezetten a bírói gyakorlatra bízza ezen esetkör megítélését.7 Sem a Ptk. kommentárjai, sem a jogirodalom nem számol be olyan közzétett ítéletről, amely a confusio miatt megszűntnek tekintené a szolgalmat. A szakirodalom azonban egységesen azt az álláspontot képviseli, hogy a confusio nem szünteti meg a szolgalmat.8
-426/427-
Mint láthattuk, a Ptk. nem tiltja kifejezetten, hogy azonos tulajdonos különböző ingatlanjai között szolgalom álljon fenn. A bírói gyakorlat azonban mégsem ismeri el a tulajdonosi szolgalom létesítésének lehetőségét.9 Erre a következtetésre a Legfelsőbb Bíróság a következő érveléssel jutott el: a telki szolgalom létesítésére az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 168. § (1) bek.], ezen szabályok szerint haszonélvezet szerződéssel létesíthető [Ptk. 158. § (1) bek.], a szerződéshez pedig legalább két különböző fél szükséges. Ebből következik, hogy egyoldalú nyilatkozattal nem létesíthető haszonélvezet, így telki szolgalom sem.
Az okfejtés grammatikai és formális logikai szempontból támadhatatlan. Kérdés azonban, hogy a jogértelmezés egyéb - magasabb rendű - módszereivel nem lehetett volna-e eltérő következtetésre jutni. A jogalkotói szándék egyértelmű: a felek magánautonómiája kiterjed arra, hogy haszonélvezetet, illetve telki szolgalmat hozzanak létre. A "szerződés" kifejezést a Ptk. álláspontom szerint azért használja a haszonélvezet körében, mert a haszonélvező és a tulajdonos szükségképpen eltérő személy. A törvény konkrét megfogalmazásából azonban semmilyen tudatos jogalkotói döntés nem tűnik ki a tulajdonosi szolgalomalapítás megengedhetőségére nézve.
A Ptk. 112. § (1) bek. ezzel szemben a tulajdonos rendelkezési jogának elvi teljességéből indul ki, amikor rögzíti, hogy a "tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon". A saját ingatlanok közötti szolgalom létesítése a Ptk. 112. § (1) bekezdése szerinti "más módon" történő megterhelés. A törvény által a tulajdonosnak biztosított széles körű rendelkezési joggal az az értelmezés áll összhangban, hogy a szolgalomalapítás a tulajdonos másik saját ingatlana javára is megtörténhessen. Mivel a törvény az egyoldalú nyilatkozatokra a szerződésre vonatkozó szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni (199. §), ezért a tulajdonos egyoldalú nyilatkozata is elfogadható a szolgalomalapítás alapjaként. A rendszertani és célszerinti jogértelmezés tehát a Legfelsőbb Bíróság - nyelvtani - értelmezésével ellentétes eredményre vezethet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
