Ambiciózus vállalkozásba fogott a Károli Gáspár Református Egyetem Munkajogi Tanszéke: tanulmánykötetben foglalták össze az élethosszig tartó tanulás koncepciójának hazai érvényesülését a foglalkoztatáspolitika rendszerében. A tanulmánykötet az Igazságügyi Minisztérium pályázatára készült, a szerzők kiválasztásánál a szerkesztők tehetséggondozási szempontokat is érvényesítettek: vezető oktatók és tanársegédek mellett doktoranduszok és graduális hallgatók munkái is helyet kaptak.
Ritkán születik olyan tanulmány a jogirodalomban, amely nem kizárólag jogi szempontok szerint mutat be egy területet, annak ellenére, hogy a gyakorlat számára sok esetben nem elsősorban a jogszabályok pontos ismertetése ad igazi hozzáadott értéket, hanem annak a gazdasági-társadalmi környezetnek a bemutatása, amelyben a jogszabályok hatályosulnak. A kötetből így nemcsak az anyagi jogi szabályokat és az irányadó joggyakorlatot ismerhetjük meg, hanem bepillantást nyerhetünk a (transznacionális) szociális párbeszéd, a vállalati felelősségvállalás és a humánerőforrás-menedzsment aktuális dilemmáiba is.
A tanulmánykötet Kun Attila kutatásvezető nagyívű, gondolatgazdag bevezetőjére épül. Pontos helyzetképet kaphatunk belőle arról a problémakörről, amely alapvetően meghatározza az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning, LLL) hazai jog-társadalmi környezetét. Ennek gyújtópontjában a munkaalapú társadalom idejétmúlt koncepciója áll. Kun Attila ritkán fogalmaz meg ennyire éles kritikát, így sejthető, hogy jelentős problémával állunk szemben. A munkaalapú társadalom gondolata valóban olyan elmaradott személetmódot tükröz, mintha az iparfejlesztés területén a szén alapú energiába fektetne az ország. Az LLL stratégiája egész Európában a versenyképességgel, az inkluzív társadalom koncepciójával, az egyéni fejlődés, a humán tőke fontosságával és a munkáltatók számára nélkülözhetetlen rugalmasság szempontrendszerével kapcsolódik össze. Ehhez képest, érvel Kun Attila, a hazai szabályozási rendszer a látványos szakpolitikai ígéretek által indukált elvárásokkal szemben alacsony hatékonysággal, átgondolatlanul, ötletszerűen viszonyul az élethosszig tartó tanulás koncepciójához.
Pedig az élethosszig tartó tanulás az érintett stakeholderek, a munkavállalók, a munkáltatók, a szociális partnerek közös kockázata, és ezt a tehermegosztást szükséges lenne valamiképpen optimalizálni. Kun Attila nagyszerűen mutat rá arra, hogy ezen a területen (is) elengedhetetlen az érdemi szociális párbeszéd. Számos példa bizonyítja, hogy a sikeres kollektív alkuhoz elengedhetetlen a szociális partnerek szakértelme ezen a területen. A munkáltatók elsősorban a szakmaspecifikus, nem transzferábilis képzésekbe fektetnek szívesebben, míg a munkavállalók a saját humán tőkéjükbe invesztálnának, hogy a munkaerőpiacon továbbvihető tudással gazdagodjanak. Az érdekellentétet jól kezelheti egy országos vagy ágazati szinten kötött megállapodás, amelyhez szükséges, hogy felkészült partnerek tárgyalják. A tanulmánynak nem célja, így nem is tér ki rá, de érdemes lehet minden fórumon kongatni a vészharangot, hogy a hazai szociális párbeszéd ellehetetlenítése nagyon erős negatív hatással van a teljes gazdaság teljesítőképességére.
A szociális párbeszéd mellett fontos szerep jut az államnak is, hiszen a gazdaság termelékenységét alapvetően meghatározza, hogy mennyire képesek alkalmazkodni a gazdaság szereplői a gyorsan változó technológia által támasztott kihívásokhoz. A bevezető külön tárgyalja a különböző piaci modelleknek az állami beavatkozás terén vallott felfogásbeli eltéréseit. Érdemes lett volna akár külön tanulmányban rámutatni, hogy az eltérő kapitalizmus modellek hogyan viszonyulnak az oktatáshoz, a tudásalapú társadalom jelentőségéhez, ezen belül is az élethosszig tartó tanulás lehetőségének kiépítéséhez, miként integrálják azt saját rendszerükbe. Ezáltal még megalapozottabb lehetett volna a velősen megfogalmazott kritika, amely a hazai munkaalapú társadalom kiépítése érdekében tett lépéseket illeti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
