A választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbtv.) immár több mint hat esztendeje lépett hatályba.
Elmondhatjuk, hogy van már gyakorlata, amit részint az állami bíróságok alakítottak ki és természetesen a Választottbíróság is eldönt napi munkája során bizonyos dolgokat, amiket meghatározott kérdésekre adott, kikristályosodott válaszoknak tekinthetünk. A Vbtv.-n alapuló gyakorlat szerencsés fejlődése - úgy véljük -, annak is köszönhető, hogy már a jogszabály "születésének" körülményei is kedvezőek voltak. Nem szeretnék történeti dolgokkal foglalkozni, de azért hadd' utaljak arra, hogy Magyarországon nem ez az első választottbírósági törvény. Főleg külföldön nagy büszkeséggel szoktuk emlegetni, hogy már az 1911. évi Polgári Perrendtartás mai szemmel nézve is modern előírásokat tartalmazott a választottbíróságra vonatkozóan, tehát a tárgyalt jogszabálynak volt hazai "haladó hagyománya".
A törvény, ha szabad így fogalmaznunk, nagyon közvetlen viszonyban áll az UNCITRAL által kidolgozott, a választottbíráskodásra vonatkozó Mintatörvénnyel. Ismert, hogy az ENSZ-nek van egy nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó bizottsága, ez az angol elnevezés kezdőbetűi alapján UNCITRAL-ként szerepel a köztudatban.
Az UNCITRAL kitüntetően sokat foglalkozott a választottbíráskodással. E szervezet feladata ugyanis - többek között -, hogy harmonizálja a kereskedelmi jogot és ebből a szempontból rendkívül fontos a jogviták eldöntésére vonatkozó szabályok nemzetközi szintű egységesítése. Ez szoros összefüggésben van azzal a jelenséggel, amit úgy szoktunk hívni - szeretett vagy nem szeretett, de létező fogalommal -, hogy globalizáció. A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás szereplői gyakorta multinacionális vállalatok. Ezek pedig örülnek, hogy ha pl. Brazíliában ugyanolyan vitamegoldási móddal és annak azonos szabályozásával találkoznak, mint Európában vagy Ázsiában. Ezért is születetett az UNCITRAL választottbíráskodásra vonatkozó Mintatörvénye, ami nem jogszabály, ahogy ez a megnevezéséből is kitűnik, mégis: amelyik ország nemzetközileg "számítani" óhajt a választottbíráskodás területén az ezt az "etalont" veszi alapul akkor, amikor kidolgozza a modern választottbíráskodásra vonatkozó szabályozását. E megfontolások figyelembevételével született meg a hazai választottbíráskodásra vonatkozó törvény is.
Egy dologban Magyarország úttörő volt annak idején, amikor ez a törvénytervezet megszületett. Míg a Mintatörvény kizárólag nemzetközi választottbíráskodásra vonatkozik, addig idehaza elég korán eldőlt - a "kodifikátor-ral", az Igazságügyi Minisztériummal összhangban- hogy Magyarországon a Pp. akkori szegényes választottbírósági szabályozására tekintettel, a belföldi ügyekre is ugyanez a törvény lesz irányadó.
Ha megnézzük a jogszabály szerkezetét, látható: elég nagy, "általános" része van és egyetlen, nem is nagyon hosz-szú fejezet foglalkozik a nemzetközi előírásokkal. Örömmel tapasztaljuk, hogy azóta egyre több ország látja be ennek a szabályozásnak az előnyeit. Nálunk egy nagyon praktikus szempont is közrejátszott akkor, amikor azonos törvényben került szabályozásra a belföldi és a nemzetközi választottbíráskodás: egyszerűen könnyebben lehet a törvényt kezelni. Elég tipikus egyébként a másik megoldási mód, hogy az adott ország Pp.-je szabályozza a belföldi választottbíráskodást és külön, a Mintatörvényen alapuló jogszabály vonatkozik nemzetközi választottbíráskodásra. Egyszerűen fizikailag is kezelhetőbb egy egységes törvény. Az 5 év bebizonyította, hogy egyre több ország választja ezt a megoldást. Azóta olyan országról is tudunk, ahol utólag kiterjesztették a törvény hatályát - csekély szövegmódosítással - a belföldi választottbíráskodásra is. Elmondhatjuk, hogy ha a nemzetközi szabályozás ezen az úton megy tovább, akkor zömében egységes választottbírósági törvényt alkotnak majd az egyes államok (más kérdés, hogy a nemzeti (választott)bírósági gyakorlat aligha lesz ugyanilyen egyöntetű).
A választottbíráskodásra vonatkozó gyakorlat kialakulásának nemcsak az a feltétele, hogy minél több választottbírósági eljárás legyen egy országban, hanem az is nagy segítséget nyújt e jogintézmény elterjedéséhez, ha tudni lehet, hogy milyen igazságszolgáltatási tevékenység zajlik ezen a területen. Magyarul: ismertté válik a gyakorlat. Közismert, hogy a választottbíráskodás egyik ismérve az, hogy nem nyilvános eljárás. Az üzleti titkok megőrzésének érdeke azt kívánja, hogy azok legyenek jelen a tárgyaláson, akiket az közvetlenül érint, tehát a felek és az eljáró tanács. Ezen kívül az lehet jelen, akinek az előbb említettek azt megengedik. Nehéz tehát megismerni a gyakorlatot. Elterjedt azonban a világban az a megoldás, hogy úgynevezett "sanitized" formában, tehát minden, az azonosítást lehetővé tevő adat kihagyása mellett, közölnek választottbírósági ítéleteket. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbíróságának (a továbbiakban: kamarai Választottbíróság) szerencséje volt, mert a Legfelsőbb Bíróság hozzájárulásával megkapta azt a lehetőséget, hogy a Választottbíróság néhány elvi jelentőségű határozatát negyedévenként közzétehesse a Bírósági Határozatokban. A "Gazdaság és jog" c. folyóirat szintén közöl választottbírósági döntéseket. Külföldön is kíváncsiak a szakemberek a választottbírósági gyakorlatra. A kamarai Választottbíróság az UNCITRAL-t, a már említett ENSZ szervet szokta féloldalas angol nyelvű kivonatokkal, ún. abstraktokkal tájékoztatni arról, hogy milyen elvi jelentőségű választottbírósági döntések születtek az intézményben. Sok ilyen irányú megkeresést kap az Intézmény külföldi folyóiratoktól és ún. newsletter-ektől is. E kéréseknek - ha időnk engedi - eleget teszünk.
Az alábbiakban néhány olyan kérdésre szeretnénk választ adni, amelyekkel kapcsolatban érdeklődést tapasztalunk és amelyekre a (választott)bírósági gyakorlat már adott választ.
Tekintettel arra, hogy a "Gazdaság és jog" című folyóiratot nagyrészt gyakorlati tevékenységet folytató kollégák olvassák, röviden kitérnénk azokra a szempontokra is, amelyek alapján egy konkrét nemzetközi kereskedelmi szerződés megkötésekor el lehet érni, hogy a partner elfogadja a magyarországi választottbíráskodást (a "hazai pályát"), fórumként pedig pl. a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mellett szervezett Választottbíróságot. Miből tud tájékozódni a külföldi a magyar választottbírósági jogalkotásról? Bízhatunk abban, szolgálatára lesz az a körülmény, hogy egy világszerte közismert kézikönyv, az International Handbook on Commercial Arbitration, amely cserelapos formában tájékoztatja az érdeklődőket a világ valamennyi országának választottbírósági jogalkotásáról, immár Magyarországra vonatkozó információt is tartalmaz. Tehát aki utána akar nézni annak, hogy milyen nálunk a választottbíráskodás "jogi atmoszférája", az egy kb. 25 oldalas, angol nyelvű közleményt talál Magyarországról egy szakkörökben alapműnek számító kiadványban. Ezt az ún. "Country Report"-ot Szász professzorral közösen készítettük a kiadó által megadott szigorú séma alapján.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
