A magyar nyelvű versenyjogi szakirodalom ezidáig nem bővelkedett a modern versenyjogot feldolgozó monográfiákban. A magyar versenytörvények kommentárjai mellett egyetemi tankönyvek és jegyzetek nyújtottak eligazítást a jogterületen. Egy közösségi versenyjogi kézikönyv hiányát nem enyhítette az a körülmény sem, hogy egyes tankönyvekben meglehetősen bőven történt meg a terület feldolgozása, valamint az sem, hogy számos fontos részkérdést színvonalas tanulmányok elemeztek és mutattak be.
A kellő részletességű, átfogó és a gyakorlatban is használható kézikönyv helyén tátongó űr már a múlté. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának elnöke: Tóth Tihamér újonnan megjelent, nem kevesebb, mint 640 oldalas monográfiájában átfogó igénnyel mutatja be az Európai Unió versenyjogát. Ezt annak ellenére is bátran állíthatjuk, hogy a szerző szándéka szerint nem kézikönyvet, hanem "alapvetően tanulásra-tanításra szánt könyvet" kívánt írni az olvasóközönség számára.
A mű tehát - a szerző szándékai szerint - tankönyv. Véleményem szerint azonban egyszerre kevesebb és több is annál. Kevesebb abban az értelemben, hogy már puszta terjedelme miatt sem túl valószínű, hogy az egyes karokon kötelező, máshol választható, bevezető jellegű versenyjogi kurzus résztvevőitől megkövetelhető lenne a kötet teljes ismerete. Erre a célra valószínűleg megmaradnak az eddig használatos, jóval rövidebb jegyzetek. Tankönyvnél azonban több a mű, mégpedig azért, mert a feldolgozás részletessége és átfogó jellege miatt a versenyjoggal a gyakorlatban találkozó szakemberek (ügyvédek, bírák, vállalati jogászok) is választ kaphatnak belőle számos kérdésükre. Az a puszta tény ugyanis, hogy a szerző el akarta kerülni, hogy "kommentár jellegű, túlzott részletességű, tanulásra alkalmatlan lexikális mű kerüljön kiadásra", még nem jelenti azt, hogy egy ilyen, magyar nyelvű, szűk értelemben vett kézikönyv megjelenéséig ne forgathatná bárki gyakorlati haszonnal.
Valódi tankönyv azonban a mű egyrészt abban az értelemben, hogy akár specializált, akár általános, de mindenesetre több féléves graduális és posztgraduális képzésben kiválóan alkalmazható. Másrészt tankönyv abból a szempontból is, hogy a magyar jogásztársadalom többsége számára, akik a közösségi versenyjoggal eddig csak éppenhogy ismerkedtek, e fontos jogterület elsajátításának eddigi legfontosabb segédeszköze lesz. Ez a tanulás viszont már nem az egyetemek falai között folyik - a megfelelő tansegédlet is éppen ezért nélkülözhetetlen hozzá.
Ami a könyv felépítését és tartalmát illeti, a versenyjogban járatos olvasót nem éri nagy meglepetés. A mű ugyanis a jogterület klasszikus tárgyalási módját választotta: bemutatja a versenykorlátozó megállapodásokat (EKSZ 81. cikk), a piaci erőfölénnyel visszaélést (EKSZ 82. cikk), a fúziókontrollt, az állami versenykorlátozó intézkedéseket, az állami kereskedelmi monopóliumokat, az állami vállalkozásokat és közszolgáltatásokat, valamint az állami támogatásokat. Részletesen bemutatja továbbá a versenyjog alkalmazását is, kitérve a magyar szervezeti és jogi megoldásokra is.
Jelen recenziónak nem lehet célja, hogy akár csak vázlatosan is visszaadja az egyes fejezetek tartalmát. Arra azonban érdemes rámutatni, hogy az a tény, hogy a versenyjog a közgazdaságtan és a jog határmezsgyéjén fekszik, érezteti a hatását a mű felépítésében is. A nem közgazdász (túlnyomórészt jogász) olvasók számára egy bevezető közgazdasági fejezet teremti meg a megfelelő alapozást. A nem jogász olvasóközönséget pedig a közösségi jogot - annak forrásait, jellegét, viszonyát a nemzeti joggal - bemutató rész vezeti be a versenyjog jogi jellegű alapkérdéseibe.
A könyv sajátosan - és néha kissé bizonytalanul - ötvözi a német és az angolszász tan- és kézikönyvek stílusát és szemléletét. Az angolszász megközelítést tükrözi a jogesetek részletes, tényállással együtt történő ismertetése, valamint az Európai Bíróság döntéseinek sokszor szó szerinti idézése. Szintén angol könyvekben találkozhatunk az egyes fejezeteket lezáró, olvasmányos összefoglalókkal. Végül
- 115/116 -
jellemző erre a szemléletre az esetjog történeti vizsgálata: nem csupán az éppen aktuális tételt kimondó döntésnek szentel figyelmet, hanem az azt megelőző esetek teljes láncolatának. A magyarhoz kétségkívül közelebb álló német jogtudomány sem hagyta érintetlenül a könyvet. A rendkívül logikus és áttekinthető felépítés, az egyes bekezdések elején lévő, általános "tételek" megfogalmazása, és általában: az absztrakció kellő foka mind erre utalnak. A könyv tehát úgy ad rendszeres áttekintést a közösségi versenyjogról, hogy közben az olvasó egy pillanatig sem feledkezik meg arról, hogy a joganyag törzsét a jogalkalmazó intézmények (Európai Bíróság, Elsőfokú Bíróság, Európai Bizottság) esetjoga teszi ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
