Az adótitok az a titokfajta, amelynek szabályozásánál leginkább számolni kell a magán- és a közérdek ütközésének lehetőségével. Ezért az adótitok szabályozásának alapvető dilemmáját az információs önrendelkezési jog érvényesüléséhez és az állami szervek hatékony működéséhez szükséges feltételek egyidejű biztosítása jelenti. Ez elsősorban adóigazgatási kérdés, de úgy véljük, hogy az adóztatás társadalmi jelentőségére tekintettel az adótitok büntetőjogi védelmének kérdéseire is érdemes figyelmet fordítani az adózási fegyelem javítása és az állami adóhatóság iránti bizalom erősítése érdekében, mivel e célok elérésének egyik eszköze lehetne szerintünk az adótitok megsértésének önálló bűncselekménnyé nyilvánítása. A következőkben ennek indokoltságát igyekszünk bemutatni az adótitok hatályos szabályozásának tükrében, aminek az aktualitását megítélésünk szerint nem befolyásolja az, hogy a 2012. évi C. törvénnyel elfogadott új Büntető Törvénykönyv [a továbbiakban: új Btk.] sem szentel külön figyelmet az adótitoksértés kérdésének, miután már a hatályba lépése előtt számíthatunk a módosítására.
Az adóztatás minden államban egyidős a társadalom kialakulásával, rendszere azonban a korábbi történelmi korokban a mainál jóval kevésbé strukturált volt. A cél viszont mindig ugyanaz: az adók behajtása. E cél eléréséhez, az adóztatás rendszerének kezeléséhez, működtetéséhez az adóhatóságnak mindenekelőtt információra van szüksége. Először az adózással érintett személyek körének behatárolása érdekében [adózók, adó megfizetésére kötelezettek, adózók képviselői, költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés igénybevételére jogosultak], másodszor az így meghatározott [természetes vagy jogi személyek, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok] személyek egyedi adófizetési kötelezettségének nyilvántartásához. Az adófizetési kötelezettség keletkezésével, az adó mértékével, a mentességekkel és kiváltságokkal kapcsolatos kérdések a jogalanyok - mind a természetes, mind a jogi személyek esetén - egyik legbizalmasabb adathalmazát képezik. Az érintettek ezt általában nem kívánják megosztani senkivel - csakis abban a körben, amelyre vonatkozóan a jogszabályok erre kötelezik őket.
Ennek a folyamatosan változó, bővülő, érzékeny információhalmaznak a védelme, biztonságának garantálása rendkívüli fontossággal bír az adóhatóságba vetett bizalom és ezen keresztül az adóztatási rendszer működőképességének megőrzése érdekében. A kérdéskör jelentőségét mutatja, hogy az adóhatóság tevékenységét alapjaiban meghatározó jogszabály, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) önálló fejezetben foglalkozik az adatnyilvántartás, az adatszolgáltatás és az adótitok kérdéskörével.
A titok általános fogalma szerint "minden olyan adat, tény, körülmény, információ, gondolat és szellemi termék, valamint ezek hordozója, megtestesítője, amely bárki számára meghatározott okból és indokok alapján önálló értéknek minősül, és amelynek mások számára indokolatlanul történő megismerése a titokgazda számára vagyoni, illetve nem vagyoni hátrányt jelenthet, valamint azzal jár, hogy előre meg nem határozható számú személy hozzáférhet az adathoz", titoknak minősül.[1]
Ennél szűkebb az adótitok fogalma, amelyet az Art. 53. §-ának (1) bekezdése határoz meg: adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. A törvény alkalmazásában tehát adótitok mindaz, amely az adózással összefüggésben az adóhatóság tudomására jut. E meghatározást tovább cizellálja a (4) bekezdés, amely a nyilvános cégadatokat és az adózóhoz nem köthető adatokat kiemeli az adótitok fogalomköréből. Az adóhatóság tevékenysége során adatkezelőként, illetve adatfeldolgozóként is funkcionál, mint ilyen azonban speciális helyzetben van az adatkezelés célja - az adóztatás, az adóbevételek realizálása - miatt, valamint az emiatt jogszabályokban meghatározott, más adatkezelőkétől gyökeresen eltérő pozíciója révén, továbbá az általa kezelt adatbázisok kiterjedtsége, a kezelt adatok puszta mennyisége okán is. Azonban ezekre a tevékenységekre általában vonatkozik az adatvédelem, aminek az adóhatósággal kapcsolatosan a két legfontosabb pillére a célhoz kötöttség és az adótitok körének szigorú meghatározása. Az adótitok helyzetének megfelelő áttekintéséhez célszerű röviden felvázolni az adatok védelmének egyéb garanciáit is. A titoktartási kötelezettség ugyanis az adatvédelem rendszerének egyik alapvető tényezője a következők miatt: bármely kötelező adatkezelési tevékenységgel szemben [jellemzően ide tartoznak a közigazgatási szervek adatkezelési tevékenységei] az adatvédelem első pillére a célhoz kötöttség, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Infotv.) meghatározottak szerint. Az Infotv. maga deklarálja ezek szükségszerű
- 493/494 -
voltát minden típusú adatkezelésben, így az adóhatóság ilyen jellegű tevékenységében is. Az Art. adótitokra vonatkozó szabályai azonban - mint ahogy arra a továbbiakban kitérünk - az Infotv.-nél szélesebb alanyi kört védenek, mert - többek között - a jogi személyek, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok is beletartoznak.[2] Az adatvédelem másik jelentős pillére az adatbiztonság, amely az adatok védelmének fizikai garanciáját jelenti. Az Infotv.-ben ez úgy jelenik meg, hogy az adatkezelő és tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni a titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükséges technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani az azoknak megfelelő eljárási szabályokat.[3] Az állami adóhatóságra vonatkozó további korlátozás, hogy adatfeldolgozási feladatok ellátásával csak államigazgatási szervet vagy kizárólagos állami tulajdonú gazdálkodó szervezetet bízhat meg, kivéve a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvényben meghatározott egyedi felmentés esetét.[4]
Az adózók és az adó megfizetésére kötelezettek azonosításához, valamint az adóalap megállapításához és ennek ellenőrzéséhez adatokra van szükség, a megszerzett adatokat pedig kezelni és őrizni kell. Az adótitkot képező adatok a legkülönfélébb módon juthatnak az adóhatóság tudomására. A legtöbb adat az adókötelezettség teljesítése során gyűlik össze a bevallások, bejelentkezések, egyéb adatszolgáltatások révén, de számtalan adat jut az adóhatóság tudomására a felé adatszolgáltatásra kötelezettek köréből, például a földhivataltól vagy a társadalombiztosítási szervektől. Az adóhatóság törvényben meghatározott esetekben megkeresés útján adatot kérhet még vizsgálat vagy egyéb adóigazgatási eljárás lefolytatásához, illetve felhasználhatja a különböző nyilvántartásokat, mint például az ingatlan-nyilvántartás, az építésfelügyeleti nyilvántartás vagy a gépjármű-nyilvántartás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
