A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.) 2014. március 15-i hatállyal vezette be a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét a magyar jogba. Míg a Ptk. - feladatához híven - a jogintézmény polgári anyagi jogi sajátosságait (saját, de célra rendelten elkülönített tulajdon, más javára, védelmi jogokkal biztosított, felelős kezelését) artikulálta, a Bvktv. a jogintézménynek a jogrendszer egyéb jogágaiba való bevezetését célozta. Noha a Bvktv. a bizalmi vagyonkezelésre tekintettel nem módosította a Pp.-t, annak polgári perjogi kapcsolódásai, vagy ennek lehetőségei mégis számos - gyakran a polgári anyagi és eljárási jog határmezsgyéjén húzódó - kérdést vetnek fel. E dolgozatban ezek közül szeretnék néhányat bemutatni és azokra válaszjavaslatot megfogalmazni a polgári perjog folyamatban lévő újrakodifikációjára is tekintettel.
A jogirodalom[1] a perbeli képviselet körében nem szól arról, hogy a képviselő jogképessége megosztott volna. Ennek ellenére mégis felvethetőnek tűnik a kérdés, hogy nem jár-e szükségszerűen a képviselő jogképességének a megosztásával a képviselethez fűzött elsődleges joghatás, nevezetesen, hogy saját cselekvőképességén nyugvó jognyilatkozatai más és nem pedig saját jogait és kötelezettségeit alakítják (hozzák létre, módosítják, szüntetik meg), illetve alakíthatják. Azaz - abból, hogy a jogképesség széles körben elfogadottan azt az elvi lehetőséget jelenti, hogy az adott alanyt jogok illethetik és kötelezettségek terhelhetik - nem vonható-e le az a következtetés, hogy az a körülmény, hogy a képviselő tud olyan jognyilatkozatot tenni, amely saját jogait és kötelezettségeit nem érinti, egyben ennek tekintetében saját jogképességének (jogképesség szeletének: a szerzőképességének) a hiányát is jelenti? Hiszen képviseleti minősége azt fejezi ki, hogy más jogait gyakorolja és kötelezettségeit teljesíti, alkotmányjogi értelemben más önrendelkezési jogát gyakorolja a képviselet által lehatárolt körben, nem pedig sajátját, elvben ilyen minőségében jognyilatkozatai saját jogait és kötelezettségeit nem is érinthetik. Azaz az elvi lehetőség is hiányozhat tiszta képviseleti esetben. Mintha kilépne saját jogképessége bűvköréből. Nyilván ez ellen vethető fel a hagyományosnak mondható dogmatikai gondolkodás körében, hogy ez a szerzőképesség - meghatározott alanyi kört (képviselőt) érintő - konkrét korlátozásáról van szó, ami nem eredményezi az absztrakt jogképesség csorbulását, "csak" az autonóm mozgástér terjedelmét szűkíti.
Az anyagi jogban, és a perjogban e tekintetben (a képviselethez fűzött elsődleges joghatásban) nincs különbség, legfeljebb a képviselő által gyakorolt jog, teljesített kötelezettség forrásában (amelyek tehát a polgári eljárási jog kútfőiből erednek), és a perjogi jogképesség az anyagi jogin alapszik.
A képviselet esetleges képviselői jogképességet megosztó joghatása pusztán annyiban bír a jelen dolgozat szempontjából jelentőséggel, hogy arra, mint párhuzamra lehet utalni a bizalmi vagyonkezelés által létrehozott közvetett képviseleti helyzet sajátosságainak megvilágításánál.
Ugyanakkor nemcsak a képviselet közvetettsége e körben az egyetlen sajátosság, mint egy egyszerű bizományi konstrukció vonatkozásában. Utóbbi esetében ugyanis a bizományos saját nevében, de a megbízó javára - azaz vagyona meghatározott részei feletti rendelkezési jogának közvetlen gyakorlásával megvalósuló - eljárásával létrejövő közvetett képviselet viszonylag egyszerűen megragadhatónak tűnik (Ptk. 6:281. §).
A bizalmi vagyonkezelés esetén a vagyonrendelő-megbízó (illetve az ő jogállásából kiváló kedvezményezett) javára való eljárást azért nehéz vagyonuk meghatározott részei feletti rendelkezési joguk közvetlen gyakorlásának tekinteni, mert a vagyonrendelőé a vagyonkezelőre ruházással megszűnt (Ptk. 6:310. §), tőle személyében eltérő kedvezményezett esetén pedig fenn sem állt. Ugyanakkor mindkettejüknek van - saját joguk alapján a jogviszony fennállása alatt, és megszűnését követően - a kiadandó vagyonra vonatkozó várománya (Ptk. 6:314. és 6:328. §-ok). E jelenség felfogható egyszerűen a célra rendelt vagyon célra rendelő személyétől való eltávolodásának egy - pl. a bizományhoz képest - intenzívebb eseteként.[2]
- 628/629 -
A bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon nem kap önálló jogi személyiséget, bár a vagyonkezelő saját vagyonát terhelő kockázatoktól mentesül (Ptk. 6:313. §), a kezelt vagyon a vagyonkezelő külön vagyonába kerül (Ptk. 6:312. §) és jogosult lesz kizárólag ezen vagyon terhére és kockázatára kötelezettséget vállalni (polgári jogi szerződést kötni) bizalmi vagyonkezelői minőségében (Ptk. 6:323. §). E vagyonkezelői minőség tehát lényegében a kezelt vagyon közvetlen és azon keresztül a vagyonrendelő és a kedvezményezett közvetett - legalábbis polgári anyagi jogi - képviselete, de mivel csak jogalanynak lehet képviselője, és a kezelt vagyon nem az, így a kizárólag annak terhére való eljárás lehetősége, - folytatva a fenti megkezdett gondolatsort - a vagyonkezelő jogképességének relatív - azaz kizárólag e tekintetben bekövetkező - megosztására enged következtetni. Így a vagyonkezelő szerezhet olyan vagyoni jogot és terhelheti olyan vagyoni kötelezettség, amelynek teljesítéséért kizárólag meghatározott, kezelt vagyonával felel a Ptk. 6:323. §-ában foglalt feltételek teljesülése esetén.[3]
A megosztottság relativitása arra tekintettel tűnik fennállónak, hogy a fenti polgári anyagi jogi sajátosságon kívül a bizalmi vagyonkezelő ezen bizalmi és ettől eltérő személyes minőségéhez nem látszik különleges joghatás potenciálisan kapcsolódni.
Megjegyzendő, hogy a magyar jogalkotó[4] a nem önként vállalt, de még polgári jogi - tipikusan kártérítési - tartozások hitelezőivel szemben sem mentesítette a vagyonkezelő személyes vagyonát ex lege a kezelt vagyon hitelezőinek igényeivel szemben.[5]
Elviekben, vagy inkább hipotetikusan felvethető, hogy amennyiben a vagyonkezelő számára garanciaként állhatna fenn a perbeli cselekményei által kiváltott perjogi és illetékjogi fizetési kötelezettségek kezelt vagyonra korlátozottsága, úgy esetleg a vagyoni hátrány elszenvedésének kockázata nem teremtene ellenösztönzőt a vagyonkezelő számára, hogy egyes perbeli cselekményeket megtegyen. Különösen, ha a személyes vagyonához mérten jelentős összegű kezelt vagyont érintő perben, még az elvi lehetőségével sem kell számolnia annak, hogy ha a kezelt vagyonból bármilyen okból pl. a perköltség nem volna részben vagy egészben levonható, akkor azt a vagyonkezelő személyes vagyonával szemben érvényesítik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
