A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt folyamatban volt perben a kereseti előadás szerint a felek a közöttük létrejött utazási szerződésben megállapodtak abban, hogy a felperes és házastársa részt vesz a Kína-Tibet 10 napos társasutazáson, amellyel kapcsolatosan a felperes és házastársa úgy állapodott meg alperessel, hogy ők - a csoporttól eltérően - a visszaút során pekingi kinttartózkodásukat két nappal meghosszabbítják.
Ennek érdekében kiegyenlítették a plusz két éjszaka szállodai és ellátási költségeit, valamint a visszaútra vásárolt repülőjegy többletköltségét. Tekintettel arra, hogy az alperest bízták meg a visszautazáshoz is szükséges csoportos vízum beszerzésével, annak ellenértékét is kifizették.
Visszautazásuk azonban a tervezett időpontban meghiúsult, minthogy a határőr az ország elhagyásához nem találta elegendő okmánynak a csoportos beutazóvízum és a kiutazáshoz szükséges vízum másolatát.
A felperes házastársa ekkor megkísérelte az utaskísérő értesítését, akit szeptember 30-án (péntek) magyar idő szerint 8:26-kor (pekingi idő: 14:26) sikerült telefonon elérnie. Az utaskísérő megígérte, hogy azonnal értesíti alperest. Az új vízumot a pekingi Magyar Nagykövetség, és a Konzulátus támogatásával felperesnek és házastársának szeptember 30-án sikerült megszereznie.
A felperest a történések megviselték, mielőbb haza akartak utazni. A felperes férje végül az Air France-nál tudott október 1-jére (szombat) hitelben repülőjegyet szerezni, ez azonban - az említett légitársaság igazolása szerint - már csak business osztályra volt biztosítható.
A körülményeket befolyásolta az is, hogy október 1-8-ig Kínában nemzeti ünnep volt, amely napokon a hatóságok sem dolgoztak.
A felperes felszólította az alperest, hogy térítse meg részükre a visszautazás meghiúsulásával összefüggő alábbi költségeket: telefon, szállás, étkezés, repülőjegy, vízumdíj, orvosi honorárium.
Minthogy az alperes válaszában a felperesi igény megtérítésétől elzárkózott, a felperes először az állami bíróságnál, majd - miután felülvizsgálati eljárás keretében a Legfelsőbb Bíróság is hatáskörének hiányát állapította meg - a Választottbíróságnál indított eljárás keretében érvényesített kártérítési igényt az alperes ellen.
Keresetében a felperes a fenti összegen felül kérte a társasutazás lefoglalásakor megfizetett, a hazautazáshoz szükséges két repülőjegy árának a visszatérítését és a társasutazás díjának csökkentését valamint a követelési összeg után a kifizetés napjáig járó törvényes kamatokat, és a választottbírósági per költségét.
A felperes bizonyítékul megküldte a Kínai Népköztársaságba történő csoportos utazás feltételeit tartalmazó, 2005. 04. 21-ei honlapoldalt. Az ezen megtalálható információk alapján a felperes kifogásolta, hogy az ellentmondó információkat alperes nem tisztázta, holott a honlapból kitűnt, hogy a csoportos vízummal csak azok utazhatnak, akik a csoporttal együtt lépnek be Kínába, és együtt hagyják el az országot és sérelmezte, hogy az alperes annak ellenére nem szerezte be részükre az egyéni vízumot, hogy ezt kifejezetten kérték.
Végül alperesnek felrója, hogy felperest és házastársát - bár kiutazási nehézségeikről értesült - telefonon nem kereste meg, hazautazásuk megszervezését nem ajánlotta fel és abban semmiféle segítséget nem nyújtott.
Az alperes a Választottbírósághoz érkezett érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte.
Indokolásul előadta, hogy a szerződés 10. d) pontja értelmében: "Az utazási okmányok (útlevél, vízum) beszerzése az utas feladata...", tehát a vízum beszerzése nem tartozott az alperesi feladatok közé, az alperes csak a vízumkérelem felperes helyetti követségre történő beadását vállalta. A vízum elkészítésével kapcsolatban alperes nem utasíthatta a nagykövetséget, az utóbbi által kiállított vízum előírásszerűségéért sem vállalt felelősséget.
Az alperesi álláspont szerint az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) kormányrendelet 12. § (6) bekezdés b) pontja értelmében az utazási vállalkozó nem felel az utazási szerződés nem, vagy hibás teljesítéséből eredő károkért, ha azok "... olyan harmadik személy magatartására vezethetőek vissza, aki az utazási szerződésben vállalt szolgáltatások teljesítésével nincs kapcsolatban, és a hibát az utazási vállalkozó kellő gondossággal sem láthatta előre, illetve azt nem volt képes elhárítani."
Az alperes hiányolta a felperes kárenyhítő magatartását, holott "...[alperes] azonnal tudott volna intézkedni többek között megfelelő repülőjegyről is, amellyel a felmerülő és a keresetlevélben megjelölt kárt jelentősen csökkenteni lehetett volna."
Az alperes a tárgyaláson előadta, hogy ha időben értesült volna a felperes és házastársa visszautazásának meghiúsulásáról, a kínai partneriroda bekapcsolásával "más csoportoknak biztosított jegyekből tudott volna kb. 130 000 Ft/fő-ért", a hazautazáshoz repülőjegyet biztosítani. Ezt a partneriroda azért nem ajánlotta fel, mert időközben arról értesült, hogy a felperes a francia légitársaságnál már lefoglalta a repülőjegyeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
