Tisztelt Elnök Úr!
Hölgyeim és Uraim!
Először is kérem, engedjék meg, hogy kifejezzem köszönetemet a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának, és különösen elnökének, Paczolay Péter úrnak, hogy engem kértek fel a magyar Alkotmánybíróság húszéves fennállását ünneplő szimpózium első előadásának megtartására.
Tizenöt évvel megalakulása után - öt évvel ezelőtt - a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága csatlakozott ahhoz a körhöz, amelyet az Európai Unióban ma működő 19 alkotmánybíróság alkot[1]. A nemzeti alkotmánybíróságok számának nagyarányú növekedése az Európai Unió 2004-ben és 2007-ben lezajlott jelentős bővítését követően, összességében nem tette egyszerűbbé a szóban forgó bíróságok és az Európai Bíróság közötti érzékeny kapcsolatot. Az alapvető kérdés az, van-e alapja annak - figyelemmel a nemzeti alkotmánybíróságok jellemzőire és különleges hatáskörére -, hogy az Európai Bírósághoz fűződő viszonyukat a tagállamok más bíróságaitól eltérően értékeljük. Másként fogalmazva: milyen mértékben alkalmazhatók az Európai Bíróság és a nemzeti bíróságok viszonya tekintetében kialakított alapelvek és feltételek az alkotmánybíróságokra is.
Ami az Európai Bíróság és a nemzeti alkotmánybíróságok közötti kapcsolatok jellegét illeti, ezek lehetnek személyi és intézményes kapcsolatok. A személyi szintű kölcsönös kapcsolatok fakadhatnak abból a tényből, hogy a tagállamok alkotmánybíróságainak bírái Luxembourgba kerülnek, vagy az Európai Bíróság tagjait nevezik ki saját alkotmánybíróságuk bírájává, amikor megbízatásuk az Európai Bíróságnál lejár. Ezt a személyi kapcsolatot nem szabad alábecsülni vagy alulértékelni, mert a hozzánk kerülő volt alkotmánybírák magukkal hozzák a korábbi megbízatásuk során szerzett tapasztalataikat, amelyekkel gazdagítják a mi döntéshozatalunkat, míg azok a távozó bírák vagy főtanácsnokok, akik később saját alkotmánybíróságukhoz csatlakoznak, az új feladatkörükben hasznosítani tudják a luxembourgi megbízatásuk idején szerzett ismereteiket. Ha jól számoltam, jelenleg is legalább tíz példát találunk az ilyen személyi kapcsolatok mindkét válfajára.
Az intézményes kapcsolatokra térve, elsőként arról kell beszámolnom, hogy aktívan keressük és tartjuk fenn a kapcsolatokat a nemzeti alkotmánybíróságokkal; rendszeresen részt veszünk az általuk rendezett nemzeti, európai vagy nemzetközi eseményeken; gyakran fogadunk az egyes alkotmánybíróságoktól érkező küldöttségeket Luxembourgban, és nagyra értékeljük ezeket a találkozásokat, mert lehetővé teszik azt, hogy kollégáinkkal nyílt eszmecserét folytathassunk, és őszintén megvitathassuk a problematikus fejleményeket. Szerencsére a két- és többoldalú találkozásokra számos lehetőség kínálkozik, melyek igazán hasznosak minden résztvevő számára, amennyiben megfelelő fórumot kínálnak nemcsak a tájékozódásra és az eszmecserére, hanem a problémák megvitatására is. A minket érintő kérdésekre vonatkozó élénk információcserének köszönhetően, mindannyian pontosan tudjuk, milyen feladatot is látunk el, és milyen jogot alkalmazunk. A tagállamok alkotmánybíróságaival fennálló intézményes kapcsolatok második területe formális jellegű, mert alapja az Európai Közösségeket létrehozó szerződések: ennek keretében megjegyzéseim magja a nemzeti bíróságokkal folytatott, a közösségi jog értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos élénk dialógusra vonatkozik. Itt különösen arra a kipróbált és bevált együttműködési módra kívánok utalni, melynek egyedi mechanizmusa az Európai Bíróság általi előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amely lehetővé teszi, hogy a Bíróság megjegyzéseket fűzzön a Szerződések és a másodlagos közösségi jogalkotás értelmezéséhez, valamint az alapító szerződések alapján elfogadott közösségi jogi aktusok érvényességéhez, amennyiben a nemzeti bíróságok előtti jogvitákból eredően erre lehetőség kínálkozik[2].
Az "előzetes döntéshozatali" eljárás értéke az elmúlt ötven évben különösen bebizonyosodott, és továbbra is minden tekintetben ez marad a Európai Közösség joga fejlesztésének és érvényesítésének fő eszköze. Statisztikailag ezen alapul az Európai Bíróság által elbírált legjelentősebb esetcsoport[3], így nem túlzó azt mondani, hogy a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság közötti együttműködés e formája mindkét fél részére előnyös, mert a felelősségi körök világos elhatárolásán alapul. A nemzeti jog értelmezése és alkalmazása - még akkor is, ha az a közösségi jogból származik - a nemzeti bíróságok kizárólagos hatásköre, és az is marad. Az Európai Bíróság a vonatkozó közösségi jog értelmezésére vagy érvényességének megállapítására szorítkozik, és arra utasítja a kéréssel hozzá forduló bíróságot, hogy az előtte függőben lévő ügyet az előzetes döntéshozatal alapján bírálja el. Így a nemzeti jog a nemzeti bíróságok saját hatásköre marad, az Európai Bíróság pedig a közösségi jogra koncentrál annak biztosítása érdekében, hogy azt valamennyi tagállamban egységesen értelmezzék és alkalmazzák. Ennek megfelelően, az előzetes döntéshozatal iránti eljárás alapjául szolgáló elv meglehetősen egyértelmű: a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhatnak az Európai Bírósághoz, ha első fokon vagy fellebbviteli jogkörben járnak el, és döntésük ellen magasabb vagy a legfelsőbb bírósághoz lehet fellebbezni; ha viszont a jogvitában hozott döntésük ellen nincs lehetőség fellebbezésre, akkor az üggyel az Európai Bírósághoz kell fordulniuk. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozó abszolút kötelezettséget nem kell alkalmazni, ha az adott közösségi jog értelmezése világos, azaz, ha a Bíróság korábbi döntései már világossá tették az adott jogkérdést, vagy ha a közösségi jog pontos értelmezése olyannyira egyértelmű, hogy semmiféle ésszerű kétségnek nem enged teret[4].
Ha a fenti elvet a tagállamok alkotmánybíróságaira alkalmazzuk, világos kell hogy legyen az, hogy - mivel a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek legmagasabb szintjén helyezkednek el - az alkotmánybíróságok a második csoportba tartoznak, és így kötelesek előzetes döntéshozatali kérelemmel fordulni az Európai Bírósághoz, ha a kérelmezés feltételei fennállnak. Ez nem jelenti azt, hogy így bármiféle hierarchia jönne létre az Európai Bíróság és az alkotmánybíróságok között, és arról sem beszélhetünk, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás egy alá-fölé rendeltségi viszonyt eredményezne. Ehelyett valódi együttműködésről kell beszélnünk, amelyben mindkét oldal gyakorolja hatásköreit, és tiszteletben tartja a másikét. Ez az együttműködés valóban létezik az alkotmánybíróságok szintjén, mert közülük sok alkalmazza az előzetes döntéshozatal iránti kérelem eszközét, így lehetőséget ad az Európai Bíróságnak arra, hogy a közösségi jogot érintő fontos kérdéseket bíráljon el. Így meg kell jegyeznünk, hogy az osztrák, a belga, a litván és az olasz alkotmánybíróságok fordultak már előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz[5]. Reméljük, hogy hamarosan a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságát is azon alkotmánybíróságok csoportjában tarthatjuk számon, amely pozitívan viszonyul az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásához.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
