Jogrendszerünkben ellentmondás mutatkozik egyrészről a gazdasági társaságok joga és a versenyjog szabályai, másrészről a gyógyszertárak létesítéséről és működésének egyes szabályairól szóló 1994. LIV. tv. (továbbiakban: Gyt.) rendelkezései között. E diszharmónia jogi következményeit és feloldásának lehetőségét kívánom vizsgálni.
A Gyt. 2. § f) pont fogalommeghatározása szerint a személyi jog a megfelelő szakképesítéssel és szakmai gyakorlattal rendelkező gyógyszerész részére közforgalmú gyógyszertár kizárólagos működtetésére az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztiorvosi Hivatala (továbbiakban: OTH) által adott engedély.
A Gyt. 15. § (1) bekezdése szerint közforgalmú gyógyszertárat létesíteni, illetve működtetni csak az OTH által engedélyezett személyi jog alapján lehet. Személyi jog annak a kérelmet a törvényeknek megfelelően előterjesztő gyógyszerésznek engedélyezhető, aki a Gyt. 17-19. §-aiban meghatározott követelményeknek megfelel.
A közforgalmú gyógyszertárat a személyi jog jogosultja vezeti (Gyt. 30. §). Közforgalmú gyógyszertárat gazdasági társaság és közhasznú társaság nem működtethet, kivéve a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben szabályozott betéti társaság, ha annak beltagjai kizárólag gyógyszerészek és egyik beltagja pedig a személyi jogot elnyert gyógyszerész. (A Gyt. hatályos szövege a régi Gt.-re utal, értelemszerűen az 1997. évi CXLIV. tv., az új Gt. rendelkezései az irányadóak.)
A személyi jog jogosultja más közforgalmú gyógyszertár működtetésére létrehozandó betéti társaságnak nem lehet korlátlanul felelős tagja. Ha a közforgalmú gyógyszertár betéti társaság formájában működik, a társaságban annak megalakulásakor és működése során, a beltagok tulajdoni részesedése meg kell, hogy haladja a 25%-ot. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis (Gyt. 36. §). A törvény miniszteri indoklása szerint a Gyt. korlátozást tartalmaz a gazdasági társaság vonatkozásában, azaz általános szabályként a gazdasági társaságokat kizárja a közforgalmú gyógyszertárak létesítéséből és működtetéséből. Kivételt csak a betéti társasággal tesz, azzal a további megszorítással, hogy gyógyszertárat csak olyan betéti társaság működtethet, amelynek beltagjai gyógyszerészek és közülük az egyik gyógyszertár működtetési joggal (személyi joggal) rendelkezik. Egyedül ennél a formánál és ilyen speciális megszorításnál látszik biztosítottnak, hogy az egészségügyi, szakmai szempontokat nem rendelik alá a gazdasági társaságoknál természetesnek tekinthető gazdasági érdekeknek.
A személyi jog engedélyezésének legfőbb funkciója annak biztosítása, hogy csak olyan személyek működtethessenek közforgalmú gyógyszertárakat, akik szakmai képzettségükkel, szakmai gyakorlatukkal garanciát jelentenek a közforgalmú gyógyszertárak előírás szerinti működtetésére.
Az indoklás szerint a törvény a tiszta személyi jog konstrukcióját tartalmazza, ezért zárja ki, hogy a közforgalmú gyógyszertárat gazdasági társaság létesíthessen és működtethessen. A betéti társaságot kivételként a megadott feltételek mellett azért engedélyezi, mert a gyógyszertár létesítéséhez, illetve átvételéhez komoly anyagi erőforrások szükségesek, ezért az arra alkalmas gyógyszerészeknek lehetőséget biztosít saját anyagi eszközeiken túl más források bevonására is.
A törvény azt kívánja elérni, hogy a gyógyszertárak folyamatos működtetése elsősorban a szakmai és ne a profit szempontja szerint történjék, ezért előírja, hogy a beltagnak az induláskor legalább 25%-os tulajdoni részesedéssel kell rendelkeznie és az ezzel ellentétes megállapodásokat semmisnek nyilvánítja.
A vonatkozó rendelkezéseket és az alapul szolgáló jogalkotói szándékot, megfontolást részletesen ismertettem annak az elemzése végett, hogy e koncepció és e szabályozások alapján kialakult helyzet megfelel-e a jogalkotói intencióknak és a betéti társasági forma valóban az a szervezeti mód és jogi kategória-e, amely biztosította, hogy
- a közforgalmú gyógyszertárak irányítása a valóságban is a személyi joggal rendelkező gyógyszerész kezében legyen;
- a betéti társaság üzletvitele valóban a személyi joggal rendelkező beltag kezében marad-e, továbbá;
- fennáll-e az összhang és az egyensúly a kialakult helyzetben a beltag valóságos helyzete és a betéti társaság kötelezettségeiért fennálló korlátlan felelőssége között.
Összegezve, vizsgálni kell, hogy a szabályozás nem von-e maga után a valóságban a célkitűzéssel kifejezetten ellentétes helyzetet.
A Gyt. - az indoklásból kitűnően - olyan gyógyszertári működési formát tartott alapvetőnek, amely a személyi joggal rendelkező gyógyszerész tulajdonában áll, aki a gyógyszertár működtetésére a személyes gyógyszertári működtetési joggal rendelkezik. Ez következik a miniszteri indoklásnak abból a megállapításából is, amely példaként utal a gyógyszerészetről szóló 1948. évi XXX. tv.-re, amely nem érhette el célját, mert 1950-ben a gyógyszertárakat, a gyógyszerészet egészét államosították, megszakítva ezzel a gyógyszerészet addig szinte töretlen fejlődését.
Ezt követően a gyógyszerészek a saját munkájukkal, szakértelmükkel megteremtett, de immár állami tulajdonú gyógyszertárakban állami alkalmazottként kényszerültek hivatásuk folytatására.
Az 1948. évi XXX. tv. meghatározása szerint "gyógyszertárak állami felügyelet alatt álló közegészségügyi intézmények; mint ilyenek az iparüzletek sorába nem tartoznak".
A Gyt. miniszteri indoklása által hivatkozott államosítást megelőző törvény értelmében tehát fel sem merülhetett a gazdasági társulás bármilyen formája is. A Gyt. miniszteri indoklása szerint a személyi jog és ahhoz fűződő garanciák érvényesülését a gazdasági társaságoknál nem látta biztosítottnak, kivéve a betéti társaságot, ennek esetében ugyanis az irányítás és az üzletvezetés, valamint a képviselet kizárólag a beltagot illeti meg.
A közforgalmú gyógyszertárak túlnyomórészt betéti társaságként működnek, ez a tipikus és ehhez képest elenyésző a személyi joggal rendelkező gyógyszerész kizárólagos tulajdonában álló gyógyszertár. Ennek oka: a gyógyszertárak privatizációjának időpontjában az addig gyenge kereseti lehetőségekkel dolgozó alkalmazott gyógyszerészek nem rendelkeztek olyan mértékű tőkével, hogy a versenytárgyalások során licitálás útján a privatizált gyógyszertárakat megvehessék, így csak külső tőkeerőforrások bevonásával, vállalkozói társulások útján tudtak a privatizációban részt venni.
A gyógyszertárak működtetésében részt venni kívánó működő tőke vállalkozói befektetésére csak a gyógyszerészek személyi jogára építve nyílt meg a lehetőség. E háttér mellett alakultak meg a privatizált gyógyszertárak tulajdonát megszerző betéti társaságok, amelyek létrejöttekor egyik oldalon állt a gyógyszerész személyi joga és erre alapítottan a gyógyszertár működtetéséhez fűződő jogosultsága, a másik oldalon a mindezek megvalósításához szükséges pénzeszközök. Ebben a helyzetben a fentiekből adódó lehetőségek közepette a gazdasági élet törvényszerűségei folytán az a rendelkezés, amely a beltag részesedését minimálisan 26%-ban határozta meg, úgy valósult meg, hogy e törvényi minimum általában a beltag részesedésének a maximumává vált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
