A polgári és a büntetőeljárás alapvető különbsége az írásbeliség és a szóbeliség súlyának alakulása. A nagy polgári és főleg a kereskedelmi perekben hatalmas keresetlevelek és védekező iratok, az írásbeli észrevételek tömege, viszont viszonylag csekély a szóbeli tárgyalás szerepe, és például a kereskedelmi választottbíráskodásban fehér holló a perbeszéd. A nagy büntetőügyekben viszont döntő súlyt képez a tárgyalás (idősebb jogászok még ma is főtárgyalásról beszélnek), és annak végső drámai pillanataként az ügyész és a védőügyvédek vád-, illetve védőbeszéde. Az angolszász büntetőeljárás sokszor a tárgyaláson szinte színházzá változik - ez a kontinensen, így Magyarországon nem így van, de azért a perbeszédek sokszor figyelemre méltó retorikai teljesítmények és tényleg hathatnak a bíróságra, van érdemi jelentőségük.
A perbeszédek - sokszor (általában később) - írott formát is öltenek, irodalmi alkotásként is felfoghatók. Ezt jól illusztrálja az a kötet, amely a közelmúlt nevezetes vád- és védőbeszédeiből nyújt válogatást a Dialóg Campus kiadásában. Közvélemény előtt ismert híres bűncselekményekben hangoztak el - móri mészárlás, tokaji rablógyilkosság, sorozatgyilkos-per. Érdekes módon a kiválasztott ügyek szinte kizárólag vagy emberölési, vagy gazdasági és korrupciós ügyek, nyilván azért, mert ezek érdeklik a szélesebb közvéleményt. Így a gazdasági ügyek között szerepel az Ybl Bank összeomlásával kapcsolatos első klasszikus bankbűnper, Tocsik Márta sikerdíjával kapcsolatos eljárás két ügye, vagy Zuschlag János pártfinanszírozási botránya.
Igen érdekes volt megfigyelni a vád- és védőbeszédek stílusbeli azonosságait, illetve különbségeit. A vádbeszédek erősebben tényszerűek, erősebben koncentrálnak a bizonyítékokra. Ez érthető, hiszen - szemben a polgári perrel, ahol a bizonyítási teher általában megoszlik felperes és alperes között - a büntetőügyben mindent a vádnak kell bizonyítania és a legkisebb kétség is a vádlott javára szól, felmentését eredményezheti. A védőbeszédek számomra filozofikusabbak, erősebben jogdogmatikai jellegűek, persze annak függvényében, hogy felmentésért, avagy "csak" enyhítésért harcol a védelem.
A kötet a perbeszéd műfajával kapcsolatos tanulmányszerű írásokkal indul Friedrich Lajos, Julis Mihály, Tóth Mihály, Szitás Benedek és Szalóky László tollából. A szerkesztés arányosságérzéke itt is látszik: két ügyész, két védő, egy elméleti jogász írásai kerültek a könyvbe. Az öt tanulmány a nagyobb közvélemény számára kevésbé ismert hivatásrendi fórumokban már megjelent - Friedrich és Julis ügyészségi fogalmazók képzésére készítette még a hetvenes-nyolcvanas években. Szitás és Szalóky dolgozata frissebb, a rendszerváltozás után keletkeztek.
A második rész hat ügyészi vádbeszédet tartalmaz - négy fővárosban, és két Kecskeméten tárgyalt büntetőügyben, Bócz Endre fővárosi főügyésznek az 1983-as Szépművészeti Múzeumban történt festménylopás tárgyalásán mondott beszédével kezdve. Számomra a legérdekesebb Németh Zsolt kecskeméti ügyésznek a Zuschlag János és tizenöt társa elleni pártfinanszírozási csalás ügyében elmondott vádbeszéde volt, hiszen mindenki tudja, hogy a pártfinanszírozás az egyik legingoványosabb terület a politika és a kriminalitás határterületén.
A kötet befejező részében hét védőbeszédet tartalmaz a kötet. Így például a korán elhunyt Orosz Balázs védőbeszédét egy rendőrgyilkossági ügyben, Kádár András és Bánáti János beszédét Tocsik ügyben, Zamecsnik Péter előadását a tokaji pénzszállítási rablógyilkossági perben és Dezső Antal védőbeszédét a móri mészárlással vádolt Kaiser Ede védelmében. Érdekes, hogy a Tocsik ügyben a harmad- és a kilencedik rendű vádlott védelmében elhangzott beszédeket tartalmazza a kötet, Tocsik Márta védőjének beszédét nem.
A kötet előnye, hogy a vád-, illetve védőbeszédeket követően tájékoztat az "eredményről" is, nevezetesen az első fokú, illetve jogerős ítéletről. Azt azonban nem nagyon értem, hogy a jogerős ítéletek után miért kell a vádlottakat vezeték- és keresztnevük első betűjével jelölni, hiszen ez személyiségi jogok jogellenes sérelmét már nem eredményezheti, és a jogerős ítélet kapcsán a sajtó már úgyis beszámolt teljes névvel az esetről. Ki az, aki Tocsik Márta vagy Kaiser Ede nevét nem ismeri? Azt azonban sajnálom, hogy a kötetben nincs egy olyan eset sem, amikor az adott ügyben elhangzott vád- és védőbeszédet együtt olvashatnánk, össze tudnánk hasonlítani és talán a bírói ítéletből is többet lehetne idézni. Ez esetben többet megtudhatnánk a védelem és a vád ún. ügyfélegyenlőségéről is (amely elméleti tételt a gyakorlatot nézve többen vitatják).
A kötet nem titkolt célja, hogy ösztönözzön a jó perbeszédre, mert időhiány miatt ez kezd büntetőügyekben is visszaszorulni. Van ebben a jelenségben egy kis szakmai bigottság is, mintha a retorikai-irodalmi teljesítmény ellentétes lenne a szakmaisággal. Ez nem igaz: a szakmailag korrekt, teljes körű ügyészi, illetve ügyvédi vádindítvány, a bizonyítékok korrekt értékelése, a jogi minősítés elméleti alátámasztása igenis összeegyeztethető a retorikával, a szisztematikus irodalmi jellegű beszédfelépítéssel. Sőt a szakmai teljesítményt csak felerősítheti a retorikai-irodalmi teljesítmény. A perbeszédek értékét emeli, hogy egyedi és megismételhetetlen sajátos szellemi alkotásokról van szó. A stílus az élőszó értéke - mondja Szitás Benedek, aki egész életében a védőbeszédek magas színvonaláért küzdött. A stílushibák egyik alapoka pedig szerinte a felkészü-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
