Azon kollégák közé tartozom, akik egész szakmai életükkel a közigazgatáshoz kötődnek.
Szülőfalumban, a Vajdácskai Községi Tanácson kezdtem dolgozni adóügyi előadóként 1974-ben, majd a Sátoraljaújhelyi Járási Hivatal gyakornoka lettem. A Tanácsakadémia elvégzését követően, mindössze 23 évesen kineveztek Bodroghalom Községi Tanács vb. titkárának. Mindennapi gyakorlati munkám végzése mellett - jogi diplomám megszerzését követően különösen - érdeklődéssel vizslattam a közigazgatás működésének elméleti kérdésköreit is, így 1979-től az Államigazgatási Szervezési Intézet (ÁSZI) külsős munkatársaként örömmel kapcsolódtam be a közigazgatás-fejlesztési kutatásokba, melyet felkérésre a mai napig is szívesen folytatok. 1982-től - mikor Szász Endre festőművész úr Magyarországra költözött - a Zemplén egyik gyöngyszemére, Hollóházára "száműztek" faluvezetőnek, majd - a járási hivatalok 1984. január 1-jei megszüntetését követően - Encs város vb. titkáraként a "Városkörnyéki igazgatás az aprófalvas térségben" modellprogram vezetője lettem. Itt ért a rendszerváltás és sok kollégámhoz hasonlóan, munkámat már jegyzőként folytattam.
Az ezredfordulót követően 2002-től a központi igazgatásba kerültem, voltam minisztériumi főosztályvezető, hivatalvezető, szakállamtitkár, míg jelenleg a Miniszterelnökség szakmai főtanácsadójaként tevékenykedem. A hasonló életutat bejárók közül biztosan többen igazolhatják, hogy a közigazgatás helyi szintjétől nagyon nehéz az eltávolodás, az elszakadás. Talán ezzel magyarázható, hogy ezen második időszakomat egy időre megszakítva, újra visszamentem Miskolcra jegyzőnek a kistérségi összefogás "Nagyváros és környéke" mintaprojekt vezetésére. (Ezen kiruccanásom több mint 5 évig tartott.)
Őszintén, ma sem tudom, mi a nagyobb erény: alfától ómegáig egy helyen szolgálni, kezdeni és befejezni, vagy több-kevesebb sikerrel végigjárni a közigazgatás ranglétráit. Összességében utólag talán hálás vagyok a sorsnak, hogy számomra mindkettő megismerése megadatott. A helyi közösségek a közvetlenség, az emberiesség, nyíltság és őszinteség követelményeit közvetítették felém, míg a központi kihívások a koncepcionálás fontosságára, a mélyebb, bonyolultabb összefüggések felismerésére, az érvek megfogalmazására és elfogadtatására tanítottak.
Ma már biztosan állítom, hogy semmit nem ér az az elmélet, amely a gyakorlatban nem ereszt gyökeret, és mihaszna az olyan elképzelés, koncepció, amelyet az érintettek, a települések közösségei nem értenek meg.
Ami a közéleti szerepvállalást illeti, úgy gondolom, hogy mindannyian nem egyszer megtapasztalhattuk, hogy a mindennapi munkavégzésben mennyire fontos az összefogás, mások gyakorlatának megismerése, a helyes út megtalálása, a szakmai megerősítés. Többek között ezért, főként egymást segítő céllal alakult meg a Városi Jegyzők Egyesülete (VJE), majd a Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ), s mindkettő ernyőszervezeteként a Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége, melyeknek alapítója, előbbinek megszűnéséig vezetőségi tagja, míg utóbbiaknak egy ideig elnöke, illetve alelnöke is voltam. Sokunk erőfeszítései révén sikerült elérnünk, hogy ezen szervezetek az akkori kormányzat hivatalosan elismert szakmai tanácsadó szervei közé tartoz-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
