1. A javaslat célja
Az ezen cím alá sorolt javaslatok célja kettős, egyrészt arra irányulnak, hogy ahol erre lehetőség nyílik, a törvényhozó mentesítse a bírósági intézményrendszert az olyan jellegű feladat ellátása alól, amely más szervezet révén hatékonyabban elvégezhető. A bíróságok ehhez képest azon feladatokra koncentrálnának, amelyek csak általuk teljesíthetők. Másfelől indokolt számba venni azokat az elgondolásokat is, amelyek előmozdítják a jogviták mind korábbi fázisban (lehetőleg a per kezdetét megelőzően) történő eldöntését.
2. A javaslat lényeges elemeinek összegezése
2.1. Egyes, a bírósági fejezetet indokolatlanul terhelő adminisztratív teendők átcsoportosítása.
A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.) elfogadása mint mondani szokás "új alapokra helyezte" az állami segítségnyújtás rendszerét. Bevezetésre került a peren kívüli jogi tanácsadás és okiratszerkesztés szolgáltatása, az adminisztratív teendőket (a rászorultság, illetve a jogosultság vizsgálata, engedélyezése) az IRM Igazságügyi Hivatala (IRM IH) látja el. Ehhez képest ma már értelmetlen, hogy a polgári peres eljárásban igénybe vehető kedvezményekről (pl. a személyes költségmentességre való jogosultságról) továbbra is az eljáró bíróságnak kell állást foglalnia, a pénzügyi lebonyolításról pedig a bíróságok gazdasági hivatala gondoskodik.
A Jst. szabályai változtattak volna ezen a hibás gyakorlaton, de a törvény ezzel összefüggő rendelkezései 2006. január 1-jén nem léptek hatályba. A hatályba lépés bizonytalan időre történő elhalasztásának indokául a költségvetési fedezet hiánya szolgál, noha az ezirányú változtatás végrehajtható lenne úgy is, hogy a költségvetés terhei összességében nem nőnek. Az IRM IH adminisztratív kiadásainak - nem szükségképpeni - emelkedését mindenképp ellensúlyozná a bírósági fejezet költségeinek csökkentése. Az adminisztratív szabályok módosításának következtében a bíróságokon érdemi munkát végző szakemberek (bírák, titkárok) energiájukat valódi feladatuk ellátására fordíthatnák, a bíróságok gazdálkodási-adminisztratív létszáma pedig csökkenhetne.
2.2. Ösztönzés a bírósági fejezet beszerzéseinek a központi közbeszerzésbe történő bekapcsolására.
Vitán felül kedvező hatással járna, ha a bírósági fejezet (szerződéses úton) csatlakozna a kormányzati központosított beszerzési rendszerhez legalább azon beruházások, beszerzések vonatkozásában, ahol ennek ár-, díjcsökkentő hatása prognosztizálható. A központosított közbeszerzésben való részvétel nem jelentené az OIT hatáskörének elvonását a beszerzés szükségességét illető döntésre vonatkozóan. Az állam akár egyfajta pénzügyi ösztönzők alkalmazásával (a központosított közbeszerzésben a bírósági fejezet valamivel több pénzt költhetne el, mint egyébként) is elősegíthetné az együttműködés sikerességét.
2.3. A megyei bírósági végrehajtás speciális szabályainak megszüntetése, a feladat ellátásának az önálló bírósági végrehajtókhoz rendelése.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) a végrehajtási eljárások szervezeti, személyi feltételrendszerét alapjában változtatta meg azáltal, hogy a feladat ellátásának jogát (kötelezettségét) döntően az ún. önálló bírósági végrehajtóra (végrehajtói irodára) ruházta. (Lásd a Vht. XVI. fejezetében foglaltakat.) Az önálló bírósági végrehajtó - csakúgy, mint a nem állami szolgálatban álló közjegyzők - megjelenése fontos elmozdulást jelentett a piaci szemlélet ésszerű mértékű érvényre juttatása irányában.
A Vht. új szabályainak bevezetése ugyanakkor érintetlenül hagyta az ún. megyei bírósági végrehajtó intézményeit. A megyei bírósági végrehajtó a Vht. 255-259. §-ai alapján olyan állami, bírósági alkalmazott, aki meghatározott kivételes esetekben (így pl. gyermektartásdíj behajtása, a fogvatartottal szemben a bv. szervezetet megillető követelések érvényesítése stb.) eljár az önálló bírósági végrehajtó helyett. A megyei bírósági végrehajtás megyénként egy-két fő végrehajtó, valamint az ő munkájukat segítő végrehajtó-helyettesek, adminisztratív dolgozók foglalkoztatását teszi szükségessé, a rendszer finanszírozása a központi költségvetést terheli. Szemben az önálló bírósági végrehajtók munkájával, ahol az eljárások átlagos hatékonysági mutatója az 50-60%-ot meghaladja, a megyei bírósági végrehajtók munkájának hatékonysága feltűnően gyenge, átlagosan 10-20% körüli.
Célszerűnek látszik ezért a központi költségvetést terhelő, teljesítményét illetően pedig az átlagos színvonaltól elmaradó jogintézményt megszüntetni. A feladat ellátására az önálló bírósági végrehajtók lennének a jövőben jogosultak.
2.4. A perindítás előtti előzetes bizonyítási eljárás lefolytatása kizárólagos bírósági hatáskörben tartásának megszüntetése.
Az előzetes bizonyítás rendeltetése, hogy akár a per megindítását megelőzően sor kerülhessen azon bizonyítási eljárások lefolytatására, amelyek utóbb esetleg már nem lennének elvégezhetők. A Pp. 1991. évi módosítását megelőzően az eljárást a bíróság mellett a közjegyző is lefolytathatta, jellemzően gyorsabban és eredményesebben jártak el, mint a bíróságok. (A gyorsaság az előzetes bizonyítás rendeltetésére figyelemmel nem elhanyagolható szempont.) Helyes lenne ezért, ha a polgári perrendtartás újra lehetővé tenné, hogy az ügyfél a közjegyzőtől is - nemperes eljárásban - kérhesse az előzetes bizonyítás lefolytatását. Természetesen a kereset benyújtását követően csak a bíróság járhatna el.
2.5. A közjegyző feljogosítása az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendelésére.
A jogalkotó 2005-ben megteremtette annak a lehetőségét (lásd a 2005. évi XLVIII. törvényt), hogy bárki nemperes eljárásban kérhesse a bíróságtól igazságügyi szakértő peren kívüli kirendelését. A szabályozás célja az volt, hogy a perben kirendelt szakértői véleménnyel egyenértékű, pártatlan bizonyíték ismeretében mérlegelhesse a fél (a jogvita szereplője) a per megindításának értelmét. Ily módon esély nyílik arra, hogy ha sor kerül utóbb a kereset előterjesztésére, úgy a perben a bizonyítási eljárás lefolytatása kevesebb időt vegyen igénybe, de az is előnyös lehet, ha a szakvéleményt megismerve, a felek peren kívül állapodnak meg egymással.
Az elmúlt időszak tapasztalatai arra utalnak, hogy (a bíróságok nem érdekeltek ezen újszerű nemperes eljárás "népszerűsítésében", talán ennek is betudhatóan) kevesen éltek a peren kívüli igazságügyi szakvélemény bíróságtól történő igénylésének lehetőségével. Indokolt ezért a közjegyzőket is feljogosítani arra, hogy ennek a szolgáltatásnak a nyújtására jogosultak legyenek. Az ügyfél eszerint választhatna, hogy a hatályos szabályokkal megegyezően a bíróságtól vagy pedig a közjegyzőtől kéri-e az igazságügyi szakértő kirendelését.
2.6. A végrehajtó általi helyszíni ténymegállapítás lehetőségének megteremtése.
A bizonyítási eljárás lefolytatásához szorosan kapcsolódó - a bíróság munkájának eredményességét javító - eljárási cselekmény az ún. helyszíni ténymegállapítás ma még nem létező jogintézménye. Lényege, hogy a bíróság megbízásából (azt tehermentesítve) a végrehajtó a felek által előadottak valóságtartalmát a helyszínen ellenőrzi és a tapasztalt tényekről jegyzőkönyvet vesz fel. Az eljárás a szemléhez hasonlítható eljárás. A Pp., illetve a Vht. a helyszíni ténymegállapításra a peres eljárás megindítását megelőzően valamelyik fél indítványára is lehetőséget adna, ezáltal ha utóbb a per megindul, egyes tényállítások már "döntésre éretten" kerülnének a bíróság elé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
