https://doi.org/10.59851/mj.72.04.4
A modern technológiai vívmányok, így az algoritmusok és a mesterséges intelligencia egyre nagyobb teret kapnak az Európai Unió bel- és igazságügyi szakpolitikájában. A bevezetés alatt álló Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) olyan algoritmus-alapú szűrést alkalmaz, amely adatvédelmi és alapjogi kérdéseket is felvet, érintve egyebek mellett a magánélethez való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Jelen tanulmány ezt az összefüggésrendszert vizsgálja, tekintetbe véve az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát is.
Kulcsszavak: ETIAS; PNR; alapvető jogok; mesterséges intelligencia; EU migrációs politika
Modern technologies, such as algorithms and artificial intelligence, are becoming increasingly important in the European Union's justice and home affairs policies. The European Travel Information and Authorisation System (ETIAS), which is currently being implemented, uses algorithm-based filtering that raises issues of data protection and fundamental rights, affecting inter alia the right to privacy and the right to an effective remedy. The paper examines this contextual framework, taking into account the relevant case law of the Court of Justice of the European Union.
Keywords: ETIAS; PNR; fundamental rights; artificial intelligence; EU migration policy
Az új, folyamatosan fejlődő technológiák, különösen (de természetesen nem kizárólagosan[1]) a mesterséges intelligencia, egyre nagyobb figyelmet kapnak az EU-jogban, relatíve új tendenciaként. Ezzel szemben a migrációs és menekültügyi kérdések már hosszú ideje fontos helyet foglalnak el az Európai Unió napirendjén, de különösen a 2015-ös válság óta - e szakpolitikai területek átfogó reformja pedig nem bizonyult éppen egyszerű feladatnak.[2]
E két merőben eltérő természetű jelenség egyaránt szabályozási válaszokat igényel az EU részéről, ha megfelelően kívánja kezelni őket. Az EU nemcsak a migrációs és menekültügyi szabályok megalkotására vállalkozott, hanem a mesterséges intelligencia (MI) szabályozására is.[3] E két említett terület helyenként össze is kapcsolódik, ugyanis az EU többféleképpen beépítette a technológiai eszközöket a migrációs és menekültügyi politikájába. Így például az "intelligens határok" (smart borders) koncepcióra eredetileg 2013-ban tett javaslatot a Bizottság,[4] ennek középpontjában az EU külső határait rövid tartózkodás céljából átlépő harmadik országbeli állampolgárok központi be- és kiléptetési rendszere (Entry/Exit System, EES) áll.[5] Az EU technológiai megoldást használ a műholdakból és más megfigyelési eszközökből gyűjtött határőrizeti információk összegyűjtésére és megosztására is.[6] Általánosabban közelítve a szakpolitikához, meg kell
- 237/238 -
említeni az eu-LISA által kezelt különböző elektronikus bel- és igazságügyi adatbázisokat is.[7] Érthető okokból a különböző biztonsági célokra rendelt rendszerek interoperabilitása is nagy hangsúlyt kapott.[8] Sokatmondó, hogy a határellenőrzés, a migráció és a biztonság területén az EU már négyféle módon alkalmazza vagy alkalmazni tervezi a mesterséges intelligenciát: ezek a biometrikus azonosítás, az érzelem-érzékelés, a migrációfigyelés és -előrejelzés, valamint az algoritmus-alapú kockázatértékelés.[9] E tanulmány az utóbbi kérdéskörhöz kapcsolódik.
A nagy számítási kapacitás és a nagy mennyiségű adat rendelkezésre állása miatt nem meglepő, hogy az EU is kezdi a "techno-szolúcionizmus" jeleit mutatni: számos nem technológiai természetű probléma megoldását is technológiai eszközöktől várja.[10] Az EU határ- és migráció-ellenőrzésének új, nagymértékben a digitális technológiára támaszkodó eszköze az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (European Travel Information and Authorisation System, a továbbiakban: ETIAS).[11] Az ETIAS valójában nem is annyira új fejlemény, hiszen az alapját képező rendeletet 2018-ban fogadták el, tekintve, hogy a Bizottság már 2016-ban javaslatot tett rá a "Pozsonyi Nyilatkozat és Ütemterv" részeként, amelyet az EU-ban történt különböző migrációs összefüggéseket felmutató terrorcselekményekre adott válasznak szánt.[12] Csakhogy az ETIAS gyakorlati végrehajtását különböző okok - így például technikai problémák, az EES csúszása vagy a Covid19-világjárvány - miatt újra és újra el kellett halasztani. A rendszer, úgy tűnik, végül 2026 utolsó negyedévében válik majd a gyakorlatban is működőképessé és alkalmazandóvá, ám a konkrét kezdődátum a kézirat véglegesítésekor még nem volt ismert.[13]
Az ETIAS az utazási engedély új formájaként azon személyek átvilágítását, "szűrését" teszi lehetővé, akiknek nincs szükségük vízumra az EU-ba való beutazáshoz. Az elektronikus ETIAS-rendszer lényege, hogy a vízummentességet élvező személyek alá kell vessék magukat egy automatizált kérelmezési folyamatnak, amely személyes adataik automatikus feldolgozásával jár - ez az automatikus feldolgozás pedig "találatokat" eredményezhet.[14] A találatokat eredményező kérelmeket az ETIAS Központi Egysége[15] manuálisan ellenőrzi, és az ETIAS nemzeti egységei manuálisan dolgozzák fel, a találat okától függően eltérő lehetőségekkel.[16] Az ETIAS olyan szűrési szabályokra - az ETIAS-rendelet megfogalmazásában: "profilalkotást lehetővé tevő algoritmus" - támaszkodik, amelyeket az ETIAS központi egysége (amely a Frontexen, azaz az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségen belül működik[17]) határoz meg, és amelyek a biztonsággal, az illegális bevándorlással vagy a magas járványveszéllyel kapcsolatos konkrét kockázati mutatókra (indikátorokra) épülnek.[18] Az e kockázati mutatókkal kapcsolatos találatok végső soron az utazási engedély megtagadásához vezethetnek. Az algoritmus pozitív döntései nem igényelnek emberi közreműködést, így a döntéshozatali rendszer a pozitív döntések tekintetében automatizáltnak, találat és elutasítás (azaz negatív döntés) vonatkozásában pedig félautomatizáltnak tekinthető.[19]
- 238/239 -
Az ETIAS mindenesetre magába foglalja az algoritmus-alapú profilalkotás és döntéshozatal egy formáját, amely valamilyen formában mesterséges intelligenciára támaszkodik. Az alábbiakban az ezáltal felvetett potenciális alapjogi kérdéseket fogjuk vizsgálni.
Az algoritmus-alapú döntéshozatal számos általános és konkrétabb alapjogi kihívással jár együtt. Először is, ahogyan Gerards összefoglalta, az algoritmusok emberi konstrukciók (ami azt jelenti, hogy működésükbe emberi hibák is beágyazódhatnak), gyakran nem semlegesek (a felhasznált adathalmazokban meglévő elfogultság és sztereotípiák miatt) és átláthatatlanok (azaz sok algoritmus, különösen a mélytanulást vagy gépi tanulást alkalmazó algoritmusok összetettsége még a "bennfentesek" számára is nehezen érthető, így létrehozva az úgynevezett "fekete doboz hatást").[20] Ezek az általános jellemzők kihathatnak az egyenlő bánásmódra és a diszkrimináció tilalmára, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogra.[21] Mint kimutatták, a gépi tanulási rendszerek alkalmazása nem egyszer diszkriminatív eredményekhez vezetett, mivel nem megfelelő adatokat használtak a rendszerek "tanításához".[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
