https://doi.org/10.59851/psz.9.2.5
A 2023. november 22-én megtartott parlamenti választásokon Geert Wilders Szabadságpártjának (PVV) győzelme komoly kihívás elé állította a holland konszocionális demokrácia modelljében meghatározó szerepet játszó politikai pártokat. A PVV 2006-ban történt megalapítása óta ellenzékben politizált. A 2010-ben alakult Mark Rutte vezette kormány külső támogatójaként ugyan nem kapott helyet a hárompárti koalícióban, támogatásának megvonása kormányzati válságot idézett el. A 2012-es választásokon viszonylag gyengén teljesítő párt a holland belpolitika aktuális problémáira, mint a tömeges bevándorlás, az iszlám lakosság számának növekedése és a multikulturalizmus olyan válaszokat tudott adni, amellyel elsősorban a vidéki szavazók körében növelni tudta támogatottságát. A PVV felemelkedése azt mutatja, hogy a holland pártrendszer, amely a második világháború után a négy nagy ideológiai pillérre épült, és kormánykoalíciók létrehozásával stabil konszenzust biztosított a pártok politikai elitje között, a legújabb politikai környezetben nem lehetséges.
A pártok nagy száma ugyan állandó jellemzője a holland belpolitikának, viszont a politikai tabló mindkét oldalán, olyan tényezők jelentek meg, amelyekre az együttműködés helyett a politikai feszültségek növelése jellemző. Köszönhető ez a jelenség egyfelől annak, hogy az ezredforduló után létrejött új jobboldali és új baloldali pártok a korábbi pártokból jöttek létre, részben azért mert egy-egy részterületet (pl. az állatvédelem [PvdD]), vagy egy meghatározott társadalmi csoport (agrárszektor [BBB], illetve a nyugdíjasok [50PLUS]) érdekeit akarták megjeleníteni. Az új, kisebb pártok ugyan nem váltak sem 2021-ben, sem 2023-ban kormányzati tényezővé, amely alól egyetlen kivétel az NSC, arra mégis alkalmasak, hogy a hagyományos pártok, mint a VVD vagy a PvDA jobb- és balközép szavazói bázisát megosszák, veszélyeztetve ezzel a koalíciókötést és az eltérő politikai táborok közötti együttműködés lehetőségét. A pártrendszerben bekövetkezett változások mögött a holland társadalomban is jelentős eltolódások zajlanak a II. világháború óta eltelt évtizedekben. Az egykori ideológiai pillérek nem működnek, a szavazók motivációit sokkal jobban befolyásolja, hogy a két legfontosabb kérdésben, azaz milyen lesz a holland társadalom, meddig terjed az eltérő kulturális és vallási identitású társadalmi csoportok befogadása, illetve milyen szerepet szánnak Hollandiának az európai politikában meghatározóbb lesz, mint a korábbi oszloposodott szubkultúrához való tartozás.
Kulcsszavak: szélsőjobboldal, parlamenti választások, "Wilders-jelenség", konszocionális demokrácia, kormányválságok
The victory of Geert Wilders' Party for Freedom (PVV) in the parliamentary elections on 22 November 2023 was a major challenge for the political parties that play a dominant role in the Dutch model of consocational democracy. The PVV has been in opposition politics since its formation in 2006. As an external supporter of the Mark Rutte government formed in 2010, it did not get a seat in the three-party coalition, but the withdrawal of its support provoked a government crisis. The party, which performed relatively poorly in the 2012 elections, was able to respond to current domestic problems in the Netherlands, such as immigration, the growing Islamic population and multiculturalism, by increasing its support, especially among provincial voters. The rise of the PVV shows that the Dutch party system, which was based on the four major ideological pillars after World War II and ensured stable consensus between the political elite of parties by creating coalitions, is not possible in recent political environment.
While the large number of parties is a constant feature of Dutch domestic politics, factors have emerged on both sides of the political table that are characterised by increasing political tensions rather than cooperation. This phenomenon is due to the fact that new right-wing and new left-wing parties that emerged after the turn of the millennium were formed from the former parties, partly because they wanted to represent a particular sub-area (e.g. animal protection [PvdD]) or the interests of a particular social group (the agricultural sector (BBB/ or pensioners [50PLUS]). Although the new, smaller parties did not become a governmental factor in 2021 or 2023, with the sole exception of the NSC, they are capable of dividing the centre-right and centre-left voter base of traditional parties such as the VVD or the PvDA, thus threatening the coalition-building and the possibility of cooperation between the different political camps. Behind the changes in the party system, there have also been major shifts in Dutch society in the decades since World War II. The former ideological pillars are no longer functioning, and voters' motivations are much more influenced by the two most important issues - what Dutch society will be like, how far the inclusion of social groups with different cultural and religious identities will be allowed, and what role the Netherlands is expected to play in European politics.
Keywords: extreme right, parliamentary elections, "Wilders phenomenon", consociational democracy, government crisis
- 87/88-
A holland politikai rendszer a konszocionális demokrácia (consociational democracy) modelljébe illeszkedik a II. világháborút követő évtizedekben. A politikai pártok nagy száma és az arányos választási rendszer egy oszloposodott társadalom kialakulásával párosult, amelyben a hagyományosnak tekinthető vallásfelekezeti és gazdasági/társadalmi törésvonalak mellett létrejött politikai pártokat a nagyfokú együttműködés és kompromisszumkötés képessége jellemezte. Az ezredforduló környékén azonban, nem minden előzmény nélkül, ezek a törésvonalak elmosódtak. A holland társadalom több szempontból homogénebbé vált, s a Szabadságpárt (PVV) megalakulásával teret nyert a populizmus. A PVV 2010-ben fogadta el programját, majd Mark Rutte első koalíciós kormányát (2010-2012) kívülről támogató politikai erőként hívta fel magára a figyelmet. A tanulmány annak az elemzésére vállalkozik, hogyan tudott győzni a PVV a 2023. évi előrehozott parlamenti választásokon, milyen következményekkel jár egy alapvetően liberális értékeken nyugvó politikai kultúrával rendelkező demokratikus politikai rendszerben Geert Wilders pártjának győzelme a politikai döntéshozatalra és alkotmányos berendezkedésre. Mindeközben érdemes megvizsgálni azt is, milyen okok rejtőznek a "Wilders-jelenség" mögött és milyen hatásai lehetnek az európai politika időszerű kihívásaira.
Hollandia 1814-ben vívta ki függetlenségét. Egy évvel később keletkezett írott alkotmánya a XIX. századi politikai és polgári fejlődés egyik korai példájának tekinthető.[1] Az 1848-as forradalmak hatására azonban liberális elveken nyugvó alkotmányt fogadtak el, amely angol mintára kiterjesztette a parlament hatáskörét és csökkentette az uralkodói jogköröket.[2] Az 1848-as alkotmány több módosítást követően a mai napig hatályban van. Az alkotmány kimondja, hogy Hollandia alkotmányos és örökletes monarchia.[3] Az alapvető jogokat rögzítő fejezet után az államfői jogkörök részletes szabályozása következik. Az uralkodó alkotmányban rögzített jogait a 18. életév betöltése után gyakorolhatja. A törvényhozás és a vég-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
