Egy hosszabb konzultációs és jogalkotási folyamat végén, 2022. szeptember 14-én az Európai Parlament elfogadta az Európai Unióban irányadó megfelelő minimálbérekről szóló irányelvi szabályozást, amely várhatóan hamarosan hatályba is lép, implementációs kötelezettséget róva e területen a tagállamokra, így Magyarországra is. Az irányelv illeszkedik abba a 2017-2018 óta tartó szociálpolitikai reformfolyamatba, amelyet a Szociális Jogok Európai Pillére katalizált, és amelynek középpontjában az Európai Unió szociális oldalának megerősítése és modernizálása áll. E folyamatnak pedig központi kérdése a munkavállalókat megillető alapvető jogok magasabb szintre emelése, kiterjesztése és olyan módon történő fejlesztése, hogy azok valódi és hatékony védelmet nyújthassanak napjaink komoly gazdasági, munkaerőpiaci és társadalmi kihívásaival szemben. Az új irányelv ennek megfelelően a korábban lerakott szociálpolitikai (munkajogi) alapokra építkezik, de a minimálbér-megállapítás és az azt védelmező munkajogi garanciák terén érdemi újdonságokat is bevezet. A témakör expanzív jellegére figyelemmel, elemzésünkben az irányelv szociálpolitikai jelentőségének áttekintésére, lényegesebb rendelkezéseinek bemutatására és a magyar munkajogra potenciálisan kifejtendő hatásának áttekintésére szorítkozunk.
1. Bevezető gondolatok
2. A megfelelő minimálbérek uniós szintű szabályozásának illeszkedése a kurrens uniós szociálpolitikai reformfolyamatba
3. Az európai minimálbér-irányelv kulcsfontosságú rendelkezéseinek vázlatos elemzése
4. Az irányelv rendelkezései a hatályos magyar jog fényében
5. Várható-e változás Magyarországon a minimálbér összegszerűségében?
6. Az irányelv lehetséges hatásai a munkaerőpiacra, lehetséges elvárások munkáltatói oldalról
Újabb mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió (a továbbiakban: EU) szociálpolitikai - munkajogi - jogalkotása, ugyanis a 2022. szeptember 14-én elfogadott irányelvtervezettel[1] immáron biztossá vált, hogy az EU-nak lesz saját minimálbérszabályozása.[2] Pontosabban olyan szabálytömeggel bővül az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 153. cikkén alapuló másodlagos jogi eszköztár,[3] amely határozottan állást foglal a munkavállalói szegénység és a társadalmi kirekesztődés ellen,[4] illetve a szociális védelem magasabb szintre emelése mellett. Az új normaanyag kifejezetten a tagállamokban irányadó minimálbér-szabályozásokról szól.[5]
Az egyelőre még hatályba nem lépett[6] új szabályozással összefüggésben előzetesen két tényezőre szükséges felhívni a figyelmet. Egyik oldalról a jogintézmény ismert jellege ellenére napjainkban sem lehet túlhangsúlyozni a minimálbér-szabályozások fontosságát, ugyanis a társadalmi és szociális inklúzió egyik olyan alappillérének számít, amelyben kiemelt szerepe van a szociális partnereknek, a kapcsolódó szociális konzultációknak.[7] Ez pedig egy törékeny és állandó figyelmet igénylő rendszer a jogalkotó, a jogalkalmazó és a szociális partnerek részéről egyaránt, különös figyelemmel
- 1/2 -
napjaink bizonytalan gazdasági, szociális és munkaerőpiaci helyzetére.[8] Másként fogalmazva: a stabil munkaerőpiac és a hatékonyan működő gazdaságok makroszinten nem nélkülözhetik ezen munkajogi normákat jogrendszerükből, mikroszinten szemlélve a kérdést pedig számos munkavállaló számára - gyakorlatilag mindennapi megélhetési kérdést, létfenntartási szükségszerűséget jelent a minimálbérszabályozás fenntartása és folyamatos fejlesztése.[9] Másik oldalról pedig az a tény, hogy mindezen szabályozások szellemiségét - megerősítve az uniós szociálpolitika kapcsolódó jogelveivel, például egyenlő bánásmód vagy tisztességes munkafeltételek biztosítása - az uniós jogalkotó irányelvi szintre emelte összeurópai perspektívában, mindenképpen egy új kezdetet jelölhet a tagállamok és az EU szegénység és munkavállalói szociális érdekek sérelme elleni közös harcában.
Ugyanakkor mindemellett arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az új irányelv inkább szolgál egyfajta speciális iránytűként a tagállamok számára, mintsem konkrét kötelezettségek halmazaként.[10] Ennek legfőbb oka az, hogy az európai minimálbér-szabályozásnak nem lehet az a végső célja, hogy tagállamokon átívelően egységesítse a minimálbérek összegét, hiszen ez lehetetlen és nemkívánatos volna a tagállamok közötti alapvető gazdasági és munkajogi differenciákat mérlegre téve.[11] E paradoxon ellenére a szabályozás egységes szellemisége, előremutató törekvései és általános munkajogi kontextusa mindenképpen új fejlemény és jelentős lépés a munkavállalók hatékony szociális védelme felé.[12]
Minderre figyelemmel a következő néhány oldalon megkíséreljük az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa az Európai Unióban irányadó megfelelő minimálbérekről szóló irányelvének (a továbbiakban: irányelv, minimálbér-irányelv) többszempontú vizsgálatát, kitérve elsősorban az irányelv és a Szociális Jogok Európai Pillére (a továbbiakban: Pillér) kapcsolatára, elhelyezve az új szabályokat az EU szociálpolitikai rendszerében, áttekintve az irányelv kulcsfontosságú rendelkezéseit, és néhány felvetést megfogalmazva arra nézve, hogy mindez milyen hatással lehet a közeli jövőben a vonatkozó magyar szabályozásra nézve.
Mára világossá vált, hogy a Pillér megkerülhetetlen minden, az EU aktuális munkajogi és szociális, munkaerőpiaci trendjeit középpontba állító diskurzusban, így jelen elemzés sem hagyhatja azt figyelmen kívül. Ennek az az oka, hogy egyfelől 2017-2018 óta szemmel látható előrelépés történt az EU jogalkotásában a szociálpolitika területén,[13] hiszen határozottabb, dinamikusabb és expanzív normaalkotást fedezhetünk fel, összehasonlítva a megelőző periódusokkal. Másfelől pedig - ahogyan erre jelen új irányelv is több ponton rámutat[14] - ezek az újabb jogalkotási termékek számos nóvumot foglalnak magukban, de egyúttal egymás mellé illesztve azokat, egy egyre inkább koherens, és a munkavállalói jogokat és érdekeket hatékonyabban védeni szándékozó szisztéma rajzolódik ki előttünk. Megítélésünk szerint jelen irányelv is illeszkedik e sorba, hiszen céljai között általánosságban megjelöli a munkavállalók helyzetének javítását, de ugyanígy a gazdasági fejlődés, a minél magasabb szintű foglalkoztatottság előmozdítását is.[15] A későbbiekben bemutatandó szabályai pedig ugyanezen irányba mutatnak: megszorítások és korlátozások között ugyan, de a lehető leghatékonyabban kívánja érvényre juttatni a munkavállalók szociális érdekeit egy olyan területen, amely jelentős mértékben hordoz magán tisztán gazdasági és szociális jellemzőket is.[16]
Az irányelv preambuluma maga utal explicite a Pillérre, kiemelve annak 6. és 8. cikkét mint az európai minmálbérszabályozás (egyik) inspirációs forrását.[17] Mindkét cikkről elmondható, hogy az igazságos és méltányos munkafeltételek körében relevánsak,[18] márpedig e kérdéskör a Pillér egyik központi elvét jelöli. Fontos kiemelni, hogy e cikkek - de általánosságban a Pillér szellemisége is - a munkavállalói jogok
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
