Általános jelleggel megállapítható, hogy minden egyes társadalmi jelenséget hűen tükröz, hogy a törvényhozó milyen szintű szabályozással él az adott jelenséghez illeszthető jogintézményt illetően. Az élettárs fogalmát, és rendszerbeli helyét tekintve az egyes szintek valóban a jogintézmény társadalom általi megítélésének váltakozásaihoz - bár többnyire csak utólag - igazodva, az idők folyamán jelentős változáson estek és napjainkban is esnek át.
Induljunk ki a hatályos magyar fogalom-meghatározásból, mely az élettársakra vonatkozóan mondhatni egyértelmű és kielégítő szabályozást ad: "Az élettársak - ha jogszabály másként nem rendelkezik - két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy."1 Ezt a fogalmat azt követően iktatták be ily formában a törvénybe, hogy az Alkotmánybíróság 1995-ben kimondta, hogy azonos neműek között is létrejöhet élettársi jogviszony (ellentétben a házassággal).2
A külső szemlélő számára meglepő csupán az a tény lehet, hogy a mára oly jelentőségteljessé vált jogintézmény a Családjogi Törvény3 helyett a Polgári Törvénykönyv4 záró rendelkezései között nyert elhelyezést a fogyasztói szerződés, illetve az összefonódás fogalommagyarázata között, a jogszabály 685/A. §-ában. Természetesen ez az anakronisztikus helyzet komoly történelmi előzményeket hordoz.
Az 1959-ben megalkotott Polgári Törvénykönyvünk még nem tartalmazott rendelkezést az élettársi viszonyról, de a státushoz a különböző jogágak már kodifikálása előtt is fűztek valamilyen jogkövetkezményt.5 A szabályozás hiányát polgári jogi vonatkozásban csak a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata pótolta annak kimondásával, hogy az élettársak között vagyoni közösség jön létre, amelynek rendezésénél - ellenkező megállapodás hiányában - a polgári jog szabályait kell megfelelően alkalmazni.6 A Bíróság ezzel az együttélés ezen formáját nem a családi jog körébe tartozóként, hanem a polgári jogi társaság atipikus eseteként határozta meg.
A Ptk. módosításáról szóló 1977. évi IV. törvény7 a PK. 94. számú állásfoglalás szövegét átültette a törvénybe, (mintegy jogszabályi rangra emelve az abban foglaltakat) azáltal, hogy beiktatta a törvény 578. §-ába a következő, élettársakra vonatkozó rendelkezéseket: "Az élettársak - házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő nő és férfi - együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít."8 Mindezzel a jogalkotó egyrészt definiálta az élettársak fogalmát, másrészt szűkszavúan bár, de rendezte a vagyoni viszonyaikat is.
A törvény ezen eredeti szövegváltozata közel húsz évig kiállta az idő próbáját. Bár rendszerbeli helyét illetően történt egy apró változtatás9, de a fogalom maga teljesen érintetlenül maradt. Mivel azonban a jogi szabályozás és a korábbi bírói gyakorlat is, akkor még csupán a különnemű párokat sorolta a fogalomkörbe, a közelmúlt társadalmi változásainak hatására annak újragondolása egyre inkább elkerülhetetlenné vált.
Az Alkotmánybíróság a 14/1995. (III. 13.) számú határozatával jelentős változtatást hozott a szabályozás sorsát illetően, megállapítva a szakasz nemi diszkriminatív voltát. Ellentétes ugyanis az Alkotmánnyal, hogy a Ptk. az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben együtt élő személyek vonatkozásában csak a férfi és nő együttélésében ismeri el az élettársi kapcsolatot, mivel a jogviszony ezen jellemvonásait vizsgálva teljesen közömbös, hogy azonos vagy különneműekről van-e szó.10
Az e döntés hatására megszületett 1996. évi XLII. törvény11 megteremtette jogunk élettárs-arculatának mai formáját. A Ptk. 578/G. § (1) bekezdése ismételten deklarálja, hogy az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, a törvény 2. §-a pedig a fentebb (jelen pont 1. bekezdésében) említett, fogalomra vonatkozó definíciót tartalmazó 685/A. §-al egészítette ki a Polgári Törvénykönyvet, amely most már egyértelműen, nemtől függetlenül is lehetőséget ad valamely együttélés élettársi kapcsolatkénti elfogadására. Ezen új törvényi értelmező szabály megalkotásával egyúttal megszüntetésre került a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütköző jogi szabályozás.
A fogalom továbbfejlesztett változata az új Ptk. Családjogi Könyvének normaszöveg tervezetében (lásd továbbiakban: "Javaslat"-ként is) jelenik meg, mintegy a fogalom-meghatározás következő állomásaként, mely azonban lényegileg és tartalmában a hatályos definícióval megegyező, a jogviszony kizártságára tartalmaz csupán néhány jogszabályi feltételt. Igazából szembeötlő különbségként még az is megállapítható, hogy a hatályos Ptk. élettársat, míg a Javaslat élettársi jogviszonyt említ. A Családjogi Könyv meghatározása a következőképpen hangzik: "Élettársi jogviszony áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri (féltestvéri) kapcsolatban."12 A normaszöveg tervezet élettársakra vonatkozó részének az az óriási előnye, hogy itt már nem pusztán a fogalom, hanem a jogintézmény jellegzetességének részletszabályai is megjelennek, és nem csupán a korábbi, szűkszavúan rendezett vagyonjogot illetően.
Azon kérdés eldöntése, hogy az élettársak, akárcsak fogalmilag is, a polgári jog vagy az attól elkülönülő, önálló jogágat alkotó családi jog kereteibe tartoznak-e, nem volt egyértelmű a jogi szabályozást megelőzően sem, annál is inkább, mivel a mértékadó Legfelsőbb Bírósági állásfoglalásokban is egymásnak ellentmondó mondatok kerültek megfogalmazásra a kérdés megítélését illetően. "Az élettársi viszony családjogi kapcsolatot nem teremt" - mondja a Legfelsőbb Bíróság 103. számú Polgári Kollégiumi Állásfoglalása, majd némileg ugyan másként, de a lényeget tekintve hasonló elvet fogalmaz meg a 94. PK is, a következők szerint: "Családi jellegű társadalmi viszonyok …. nemcsak házastársak és vérrokonok, hanem olyan különnemű személyek között is fennállhatnak, akik házastársak módjára, és házasságkötés nélkül élnek együtt". Eddig mindenki számára egyértelmű, hogy a családjogba tartozó jogintézményről van szó. Azonban később ugyanezen PK a következő, nem éppen az előbb elmondottakból levezethető következtetést állapít meg: "az élettársak között tulajdonképpen szerződés van, amely leginkább a polgári jogi társasághoz hasonlít." Most aztán feladva a lecke, hogy eldöntsük, miről is van szó. A családi jog, vagy mégis inkább a polgári jog kell, hogy adja a jogintézmény kereteit.
A választ megkaptuk az első törvénybeli elhelyezéssel. A jogalkotó akkor ugyanis a Polgári Törvénykönyvben jelölte ki az élettársak helyét. A törvény ezen eredeti szövegváltozatában13 a fogalom az 578. §-ban nyert elhelyezést, melyben az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó utalás is fellelhető volt.
Az 1989. január 1-jétől hatályos módosítás14 új alcím alá helyezte a fogalmi meghatározást, mely azóta és jelenleg is "A közös háztartásban élők vagyoni viszonyai" címet viseli és egyúttal áttette azt az újonnan megalkotott 578/G. §-ba, bár változatlan szöveggel. Jelentős változást az alkotmánybírósági határozat nyomán létrehozott módosítás15 tartalmazott, mely egyrészt az élettársak vagyoni viszonyainak meghatározását magából a definícióból mellőzte, másrészt pedig a férfi és nő helyett most már nemtől független két személyről esett szó. A fogalom ezzel átkerül 685/A. §-ba, míg a továbbra is szűkszavúan rendezett vagyoni viszonyaik, immár attól elkülönítve megmaradtak korábbi helyükön, az 578/G. §-ban.
A fogalom-meghatározás azóta is külön, az értelmező rendelkezések között helyezkedik el, mely arra utal, hogy e rendelkezést nem csak a Ptk. alkalmazása során, hanem egyrészt valamennyi polgári jogi jellegű jogviszonyban, ezen túlmenően pedig minden olyan esetben is alkalmazni kell, amikor jogszabályi rendelkezés az élettársra utal. Ez alól kivétel az az eset, ha külön jogszabály az általa szabályozott sajátos élethelyzetre tekintettel az élettárs fogalmát ettől eltérően határozza meg.16
Az I. Koncepció17 a fogalom elhelyezkedésére vonatkozó konkrétumot nem tartalmazott. A Kodifikátorok nagy többsége számára azonban nyilvánvaló volt, hogy a fogalomnak a Családjogi Könyvbe kellene kerülni, de körvonalazott elképzelések is csupán arra vonatkozóan keletkeztek, hogy a rájuk vonatkozó vagyonjogi rendelkezéseket a házassági vagyonjogi részt követően, az egymás tartására vonatkozó részt pedig a házastársi tartást követően kell majd elhelyezni, megemlítve az esetleges regisztráció lehetőségét is.
A II. Koncepció18 úgy foglal állást, hogy az élettársi kapcsolat magánjogi szabályai az új Kódexben ne a hagyományos polgári jogi részekben (kötelmi jog vagy dologi jog), hanem a Családjogi Könyvben kerüljenek szabályozásra. Az eddigi, kizárólag a közös vagyon megszerzésére vonatkozó rendelkezések pedig bővüljenek ki a tartási és lakáshasználati jogokkal.
A Javaslat19, mint az ide kapcsolódó "fejlődési szint" - jelenlegi - utolsó állomása, teljesen konkréttá tette az eddigi elképzeléseket, ugyanis a Családjogi Könyv Harmadik részében önálló jogintézményként helyezte el az élettársi jogviszonyt, annak fogalmával, és részletszabályaival együtt.20 Úgy tűnik ezzel sikerül majd feloldani azt a korábbi méltatlan helyzetet, mely a jogintézményt - "természetes tartalmával" ellentétben, néhány mondattal "elintézve" - a Polgári Törvénykönyv hátsó soraiba tartozó szabályozásra "kárhoztatta".
A továbbiakban szeretnék kitérni az élettárs fogalmának elemeire, amelyekből az élettársi kapcsolat lényegi tartalma alaposabban átláthatóvá válik, és amelyek áttekintésével közelebb kerülhetünk a kodifikációs folyamatban felmerülő, a jogintézményt érintő néhány lényeges kérdés megválaszolásához is. A fogalmat nyolc lehetséges elemre osztva vettem vizsgálat alá, többnyire a törvényi sorrendet alapul véve.
A hatályos szabályozás tartalmazza ezt a kitételt, lehetőséget adva más jogszabályok21 számára az eltérésre, amennyiben ez a jogszabály által szabályozott sajátos élethelyzetre tekintettel indokolt. Eddigi kutatási eredményeim alapján két ilyen jogszabállyal találkoztam. Az egyik az egészségügyi törvény22, mely a reprodukciós eljárást kizárólag különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél teszi lehetővé. A sajátos élethelyzet itt nyilvánvalóan abból adódik, hogy gyermek nemzésére férfi és nő csupán együttesen alkalmas.23 Két nő vagy két férfi nemi kapcsolatából gyermek természetes úton ugyanis egyébként sem származhat. Amennyiben akár a férfinál, akár a nőnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton, nagy valószínűséggel egészséges utód nem származhat, sor kerülhet tehát ebben az eljárásban való részvételre.24
A jogszabály általi eltérésre a másik példa pedig az előző jogszabály fent hivatkozott szakaszához kapcsolódó azon Csjt.-beli szabály, mely apasági vélelmet keletkeztet azon férfi vonatkozásában, aki az anyával külön törvény rendelkezései szerint lefolytatott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) vett részt, és a származás a reprodukciós eljárás következménye.25 A Csjt. itt nem emeli ki konkrétan a különnemű élettárs kritériumot, de ez következik abból, hogy apaként férfiról beszél (és nőről még esetlegesen sem), valamint hogy külön törvény rendelkezéseire utal, mely nem más mint az egészségügyi törvény. Ha nem is expressis verbis, de az argumentum a maiori ad minus elvéből adódóan kikövetkeztethető, hogy itt is az élettársak fogalmának különneműek körére szűkítéséről van szó. Egyéb eltérő jogszabályi rendelkezést nem találtam.
A korábbi, élettársakra vonatkozó fogalom-meghatározás ilyen jellegű kitételt még nem tartalmazott, sőt nem találunk ilyet a jövőben elfogadásra váró normaszöveg tervezetben sem. A Javaslat azzal indokolja a jogszabály eltérő rendelkezésének lehetőségére utaló jelenleg hatályos szabály mellőzését, hogy mind a magánjog, mind más jogágak számára irányadó, egységes élettárs fogalmat kíván megalkotni. Kérdés, hogy milyen technikai bravúrral oldható így meg a reprodukció? Esetlegesen nem különnemű élettársakról, hanem együtt élő férfiról és nőről beszél majd a törvény. Lényegét tekintve azt hiszem ugyanott vagyunk, mert ezen elképzelés ismételten a diszkrimináció határát súroló alkotmányjogi kérdéseket vethet fel.
A magam részéről szerencsésebbnek tartanám a jelenlegi megoldást, hiszen nem arról van szó, hogy jogszabályok tucatjai kívánnak eltérni az alapfogalomtól, csupán tényleg azok, ahol a jogviszony sajátos jellege ezt nyomós indokok alapján megkívánja. Ilyen pedig, valljuk be őszintén, nem olyan túl sok van.
Az, hogy élettársi kapcsolatnak azok az együttélések minősíthetők, amelyben két fő szerepel, onnan következtethetjük ki, hogy a korábbi törvényi szóhasználat férfi és nő kapcsolatáról beszélt anélkül, hogy bármelyik szót többes számba tette volna. Jelenleg pedig még következtetés levonására sincs szükség a kapcsolatban élők számát illetően, ugyanis a törvény 1996 óta kifejezetten két személy kapcsolatát tekinti élettársi kapcsolatnak. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy teljesen nyilvánvalóan és magától értetődően, személy fogalom alatt itt kizárólag a természetes személyeket érthetjük.)
A Javaslat a két személyre vonatkozó szövegezés tekintetében nem tartalmaz változást. Ha a házasságnál elvárt monogámia elvéből levezetve jutunk el az élettársi jogviszonyhoz, mint a hozzá leginkább hasonlatos jogintézményhez, erről az oldalról is csupán két személy együttélésére következtethetünk. Magyarországon, mint ahogy a nyugati és keresztény kultúrájú országokban is megfigyelhető, a monogám kapcsolatokat ismeri el a társadalom és az állami hatalom, szemben a poligámiával, melyet ezen kultúrák társadalmi berendezkedésében elsősorban erkölcsi megvetés övez, sőt házasság esetében büntetőjogi következménye is van.
Felmerül ugyanakkor mégis a kérdés, hogy az esetlegesen - házasságon kívül - együtt élő több személy, akik között érzelmi és gazdasági közösség is létezik, kapcsolatuk rendezését mi alapján várhatják, hiszen együttélésük kifejezetten nem tilos.26 A jelen szabályok szerint gyakorlatilag élettársként megjelölhető egy személy akkor is, ha emellett ugyanazon háztartásban többen is élnek együtt. A tényleges helyzetet ugyanis senki nem jogosult vizsgálni, nyilvántartás pedig nem készül róluk. A helyzetet ilyenkor a benne szereplőket tetszőlegesen "párosával állítva" lehet értékelni, és vagyoni viszonyaikat a Ptk., a szülő-gyermek viszonyt pedig a Csjt. alapján megítélni. A javaslat már körültekintőbb volt akkor, amikor olyan rendelkezés bevezetését tűzte ki célul, mely szerint új élettársi jogviszony keletkezését kizárja egy már fennálló élettársi kapcsolat megléte. Itt most már csak azt kell bizonyítani, hogy melyik volt az első, főként ha valaki folyamatosan "kétlaki" életet élt anélkül, hogy erről a másik fél tudott volna.
Ez a pont túl sok magyarázatra nem szorul. A felek úgy tekinthetők csak élettársaknak, ha nem kötnek házasságot. Ha az élettársi kapcsolat egy sikeres próbaházasságnak tekinthető, és ezt követően megtörténik a tényleges házasságkötés is, innentől kezdve a feleket már nem élettársaknak, hanem házastársaknak hívjuk. A bírói gyakorlat szerint ennek - többek által részben vitatott - vagyonjogi következményei is vannak, nevezetesen, hogy a házastársi vagyonközösség kezdete nem a házasságkötéssel esik egybe, hanem visszaható hatályú lesz az élettársi kapcsolat keletkezésének időpontjára.27
A feleknek közös fedél alatt, egyazon háztartásban kell élniük, amely jelenti egyúttal a közös életvitelt, valamint azt is, hogy az életfenntartást közösen kell végezniük, melybe beletartozik a közös háztartás költségeinek viselése, illetve az ahhoz való valamilyen formában történő hozzájárulás.28 Mindez általában kifelé is megnyilvánul pl. abban, hogy rendszeresen közösen mutatkoznak, együtt szórakoznak, kirándulnak. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntése is érvként hivatkozott azon körülményre, hogy a feleket a környezetük is élettársaknak tekintette, ami elsősorban a környezet részben objektív és szubjektív értékelésén alapul.29
A bírói gyakorlat az egy háztartásban élést nem tekinti azonban minden körülmények között elvárható feltételnek. Ezt támasztja alá az a jogeset is, amelyben a bíróság úgy foglalt állást, hogy nem feltétele az élettársi viszony megállapíthatóságának az egy közös lakásban való együttélés, amennyiben az egyéb körülmények, feltételek fennállnak.30
Fogalmilag nehezen meghatározható, szubjektív kategória, ezért nehezen is bizonyítható. Az egymásról való kölcsönös gondoskodás, a rendszerint szexuális kapcsolatban is megnyilvánuló érzelmi élet és az összetartozásukról a külvilág számára megnyilvánuló kép a meghatározó. Ám, ha ezen ideálisnak mondható feltételek valamelyike nem teljesül maradéktalanul, mondhatni a felek érzelmi összetartozása igen laza és ellentmondásos, de együtt élnek, és nem folytatnak külön gazdálkodást, sőt vagyoni kérdésekben közösen rendelkeznek, és harmadik személyekkel szembeni kapcsolatukban összehangoltan léptek fel, ez a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint is megalapozta az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát, főként akkor ha korábban házastársakként éltek együtt, de azt a bíróság időközben felbontotta.31
Az élettársi kapcsolat fennállásának megállapításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a felek között az érzelmi kapcsolat mellett gazdasági közösség is fennálljon. A gazdasági együttműködés számtalan formában jelentkezik, ezért a bírói gyakorlatnak kellett kialakítani azokat az elveket, amelyek mellett megállapítható, hogy melyik a gazdasági együttműködésnek az a formája, amely alapot ad az élettársi kapcsolat megállapítására. Ennek tekintetében elsősorban a felek "közös cél érdekében való együttműködésének" szentel nagy jelentőséget a bírói gyakorlat, valamint a közös életvitelnek és jövedelmük közös célra történő felhasználásának. Ezt támasztja alá a következetes bírói gyakorlat is, pl. abban a határozatában32 amelyben kimondta, hogy "az élettársi kapcsolat keletkezése csak akkor állapítható meg, és akkor jár közös tulajdon keletkezésével, ha a felek közössége vagyoni viszonyaikra is kiterjed." Egy másik jogeset összefoglaló része az alábbi konklúzióban foglalta össze az eset megoldását: "Az élettársi kapcsolat fennállását nem zárja ki az, hogy a feleknek külön néven álló folyószámlája van, és arról önállóan, egymástól függetlenül rendelkeznek. Önmagában a pénzkezelés módja sem dönti el az élettársi viszony létezését. A vagyonközösségi igényt azonban pusztán az élettársi kapcsolat fennállása még nem alapozza meg, ahhoz szükséges ugyanis a közös vagyonszerzés és annak bizonyítása is, hogy a közösen szerzett vagyon az élettársi közösség megszűnésekor még megvan."33
A közös gazdasági cél kitűzése és az együttes tevékenykedés ennek elérésére tehát elengedhetetlen kritérium. Lényegtelen továbbá az is, hogy a "pénzt ki kezeli", csupán a közös tevékenység a meghatározó.34 Egyetértek Besenyei Lajossal, aki indokoltnak tartja a gazdasági közösség előbb említett megítélésén alapuló gyakorlatot. Ezt támasztja alá az is, hogy a hatályos Ptk. elsősorban a vagyoni viszonyok oldaláról rendelkezik az élettársi kapcsolatról, így ennek a tényezőnek mindenképpen kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani.
Bár a megfogalmazás folyamatos eseménysort sugall, kérdésként vetődik fel, hogy az érzelmi és gazdasági közösségnek mennyi ideig kell fennállnia ahhoz, hogy élettársi kapcsolatról beszélhessünk.
A hatályos szabályozás szerint nincs meghatározott időtartam, amit a feleknek "teljesíteni" kellene, azonban a törvényi fogalom-meghatározás, mivel "együtt élő" személyeket említ, mégis valamiféle elvárást tartalmaz velük szemben. A nyelvtani értelmezés szerint itt egy folyamatnak kell megvalósulni, amelynek időtartamát jogszabályi elvárások megfogalmazása híján a bírói gyakorlatnak kellett kialakítani.
Két szélső álláspont foglalható el.35 Az egyik szerint tulajdonképpen nincs szükség a felek tényleges együttélésére, elegendő ha kifejezésre juttatják azon akarat-elhatározásukat, hogy életközösséget akarnak létrehozni, és innentől kezdve, minden további jogcselekmény nélkül élettársaknak kell őket tekinteni, feltéve, hogy az egyéb jogszabályi elvárásoknak megfelelnek.36
A másik szélsőséges álláspont szerint, meghatározott, viszonylag hosszabb időtartamú együttélés alapoz meg csupán élettársi kapcsolatot. (Megjegyzendő, hogy a Javaslat sem vár el az élettársi viszony megállapíthatóságához huzamos időt, azonban meghatározott jogkövetkezményeket pl. a tartás, és a lakáshasználat terén csupán konkrét ideig tartó együttélésekhez fűz.)
A bírói gyakorlat sokszor inkább az arany középutat választja, amikor is elegendőnek tartja a viszonylag rövid ideig tartó együttéléseket is ahhoz, hogy megállapítsa az élettársi viszonyt. Mindebből az is következik - argumentum a minori ad maius - hogy teljességgel elegendő az is, ha a felek csupán megkezdik a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben való együttélést - melynek külső megnyilvánulása a közös lakhely megválasztása - és akár néhány napig, hétig, vagy hónapig élnek csak együtt. Egy konkrét esetben például, a bíróság megállapította az élettársi kapcsolatot akkor is amikor a felek együttélése 1994 decemberétől 1995 május közepéig tartott.37
Véleményem szerint az időtartam helyett inkább arra kell hangsúlyt fektetni, hogy ezekben az esetekben nem a felelőtlen, futó párkapcsolatokról, kalandokról van pusztán szó, hanem mindenképpen valamiféle tartós, érzelmi és gazdasági kötelékről.
A Ptk.-beli fogalom a "házasságkötés nélkül" kitétellel kizárja az élettársak köréből azokat akik között egyidejűleg házastársi kapcsolat is fennáll. Ezen fogalmi elem kifejtése a 3. pontban már részletesen megtörtént, ezért erre jelen esetben már nem térünk ki, lévén, hogy ugyanarról van szó, részint negatív megközelítésben.
További kizáró okot a hatályos szabályozásban, egy külön jogszabályban lelhetünk fel, mely szerint élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban.38 Bár látszólag mindkét esetben a házasság a kizáró ok, de míg az első esetben a felek egymás közötti házasságát, addig a másodikban valamelyik vagy mindkét fél más személlyel fennálló házasságát kell kizáró oknak tekinteni az adott törvényi tényállásban.
Az újonnan jelentkező társadalmi igények hatására a fogalom meghatározása további pontosításokra szorul, elsősorban a kizáró okok körének bővítését illetően, melyre vonatkozó elképzeléseket a normaszöveg tervezetben találjuk meg. A Javaslatban ugyanis már nem csupán az előbb említett kizáró okot említi, hanem felvonultat egy sor olyan esetet is amelyekkel jelenleg a házasság jogintézményénél, a házassági akadályok körében találkozhatunk.
Kizárt tehát az új elképzelések szerint az élettársi jogviszony azon személyek között is, akik közül az egyik valaki mással házassági életközösségben vagy élettársi kapcsolatban él. A monogámia tehát nem csupán a kettős házasság tilalmát, hanem azt is jelenti, hogy aki élettársi kapcsolatban él, az sem másvalaki házastársa, sem pedig élettársa nem lehet. Megjegyzendő, hogy a Javaslat - több külföldi ország gyakorlatával és jogirodalmi véleményével szemben - nem mondta ki, hogy maga a házassági kötelék zárná ki más személlyel az élettársi kapcsolat létrejöttét,39 ugyanis életközösség hiányában a házasság puszta létét nem sorolja a kizáró okok körébe. Tehát a kettős házasság tilalma, ahol ugyanis elegendő a kötelék megléte, nem ültetődött át maradéktalanul az élettársi jogviszonyra.
A fentieken túlmenően a Javaslat az egymással egyenesági rokonságban és a testvéri vagy féltestvéri kapcsolatban lévők közötti élettársi kapcsolatot is kizárja, nyilvánvalóan elsősorban a Büntető Törvénykönyv40 vérfertőzés tényállásába ütközésére tekintettel.
Mint láthatjuk, a bírói gyakorlat nem követeli meg valamennyi tényállási elem szoros értelemben vett együttes fennállását - vagyis a feltételek nem szigorúan konjunktívak, - hanem a körülményeket együttesen vizsgálva dönt az élettársi kapcsolat fennállása kérdésében. Egy konkrét ügyben megfogalmazott indokolása szerint ugyanis, - mellyel magam is messzemenően egyetértek - "ha a körülmények által indokoltan a teljes körű élettársi kapcsolat egy - egy eleme adott esetben bizonyos időszakban nem állapítható meg, ez egymagában nem akadályozza a kapcsolat élettársi jellegének megállapíthatóságát".41
Egy, a gyakorlatban előforduló tipikus esetben mindez úgy nyilvánul meg, ahogy azt Besenyei Lajos korábban idézett tanulmányában összefoglalóan megfogalmazta, hogy ugyanis "ha a felek közösen gondoskodnak egymásról, az életvitel költségeit közösen fedezik, esetlegesen rendszeres szexuális kapcsolatot tartanak fenn, de külön fedél alatt élnek, megállapíthatónak tartjuk az élettársi kapcsolatot, ha ehhez a gazdasági közösségben élés is járul."42 ■
JEGYZETEK
2 14/1995. (III. 13.) számú AB határozat.
3 1952. évi IV. törvény - A házasságról, a családról és a gyámságról (továbbiakban: Családjogi Törvény vagy Csjt.)
4 1959. évi IV. törvény - A Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.)
5 Pl. az 1951. évi 30. sz. tvr. - a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról, elismerte az élettárs (nő) özvegyi nyugdíját, az egyéb feltételek fennállása esetén.
6 A 369. számú állásfoglalással módosított 94. számú PK állásfoglalás.
7 A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről (I. Ptk. Novella, hatályba lép: 1978. március 1.)
9 1988. évi XXV. törvény - a Polgári Törvénykönyv módosításáról
10 Lásd részletesen a 14/1995. (III. 13.) AB Határozat indokolását.
11 Hatályba lép 1996. 06. 19. napján.
12 Családjogi Könyv 86. §.
13 I. Ptk. Novella (1977. évi IV. törvény).
14 1988. évi XXV. törvény - a Polgári Törvénykönyv módosításáról.
15 1996. évi XLII. törvény - A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról.
16 Complex CD jogtár, a 685/A. §-hoz fűzött indokolás.
17 A Kormány 1061/1999. (V. 28.) Korm. határozatával módosított 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozata alapján elkészült az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója, amelyet a Kodifikációs Főbizottság 2001. november 8-ai ülésén elfogadott
A Kormány az 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozatával elrendelte a koncepciónak a Magyar Közlönyben történő közzétételét. (Megjelent a Magyar Közlöny 2002. év 15. szám II. kötetben.) (továbbiakban: I. Koncepció)
18 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója, a Kormány 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozatával elfogadott szöveg, amely e határozat mellékleteként megjelent a Magyar Közlöny 2003. évi különszámában. (továbbiakban: II. Koncepció) C/II/3.
19 A Polgári Törvénykönyv normaszöveg tervezete, Harmadik Könyv, Családjog
Letölthető: http://irm.gov.hu/download harmadikkonyv_csaladjog.pdf/harmadikkonyv_csaladjog.pdf (továbbiakban: Családjogi Könyv)
20 Családjogi Könyv 68-101. §.
21 Ptk. 685. § a) pontja határozza meg, hogy a fogalom szempontjából mit kell jogszabály alatt érteni.
22 1997. évi CLIV. törvény - az Egészségügyről (továbbiakban: Egészségügyi Törvény) 167. § (1) bekezdése (hatályos: 1998. július 1-jétől).
23 Nem térünk ki most arra az esetre, ha a gyermek születése az ún. klónozás eredménye, mely egyébként is a nemzetközi jog szabályai értelmében tilos eljárás.
24 Mellékesen megjegyzem, hogy a különnemű élettársakon kívül természetesen házastársak számára is adott ez a lehetőség.
25 Csjt. 36. § d) pontja. 26 Hogy a fejtegetésem nem puszta fantázián alapul, erre nézve szabad legyen megemlíteni, a közelmúltban a Kossuth Rádióban hallott nem mindennapi esetet, melyben arról volt szó, hogy két nő és egy férfi, mindkét nő oldalán két-három közös gyerekkel élt együtt, valós érzelmi és gazdasági közösségben, a riportok kicsengése szerint végtelen boldogságban, kiegyensúlyozott lelkiállapotban és nagy szeretetben.
27 Lásd Complex CD Jogtár 578/G. §-hoz fűzött indokolás.
28 Besenyei Lajos: Az élettársi viszonyról. In.: Tanulmányok Dr. Bérczi Imre egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára, Acta Universitas Szegediensis Tomus LVIII. Fasc. 3., Szeged, 2000. p. 29.
29 BH 1988. 184.
30 Pf. II. 20 035/1990/4.
31 Besenyei: i. m. p.29., BH 1994. 33.
32 FPK 1996/57. sz.
33 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1. Pf. 20 543/2000/5.
34 Besenyei: i. m. p. 29., BH 1996. 258., BH 1988. 184.
35 Besenyei: i. m. p. 28.,
36 Ezt támasztja alá a 30. lábjegyzetben hivatkozott eseti döntés is.
37 Besenyei: i. m., p. 28., BH 1999. 111.
38 Egészségügyi törvény 167. § (1) bekezdés.
39 Családjogi Könyv Harmadik rész, I. cím, a 86. §-hoz fűzött indokolás 2. bekezdésében.
40 1978. évi IV. törvény - A Büntető Törvénykönyvről (továbbiakban: Btk.) 203. § (1) és (3) bekezdései.
41 BH 2001. 596.
42 Besenyei: i. m., p. 29.,
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Hegedűs Andrea egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
