Megrendelés
Jegyző és Közigazgatás

Fizessen elő a Jegyző és Közigazgatásra!

Előfizetés

Dr. Dudás Ferenc: Irodalomterápiával szervezeti (vagy akár perszonális) bajaink orvoslásáért, avagy nekünk miért csak Murphy, Parkinson és Pareto jutott? (Jegyző, 2019/2., 40-42. o.)

Ma egyre nagyobb a terepe a különféle önismereti (életvezetési) csoportoknak. Az egyik legújszerűbb és pozitív élményt kínáló kurzusok között érdemes egy pillantást vetni az ún. biblioterápiás lehetőségekre. Ez tulajdonképpen az irodalmi művészetterápia lehetőségeivel és eszközeivel kínál támogatást a komfortzónából történő kilépéshez, illetve önmagunk megújításához.

Ha beül egy ilyen kurzusra, akkor a közigazgatással foglalkozó és abban szocializálódott ember kissé elveszettnek, árvának érzi magát. Magányosnak, hiszen a különböző irodalmi művek és alkotások döntően más, fontosabbnak tűnő professziók képviselőihez szólnak. A kortársak közül Dragomán György, Grecsó Krisztián, vagy Háy János nem éppen e hivatás étoszát állítják a középpontba. De a klasszikusok is mostohán bántak azokkal, akik ezen a területen pusztítják a kenyeret. Bár ha az időben még távolabb visszamegyünk, akkor Platón, Arisztotelész, vagy akár Seneca mondtak és írtak olyanokat, amelynek bőségesen vannak máig ható üzenetei. Persze ne legyünk csőlátóak. Hisz Arany János a Fülemilében olyan muníciót adott a mai jegyzőknek és birtokvitákkal (háborítással) foglalkozó ügyintőzőknek, hogy plasztikusan mondva, a fal adja a másikat. Hisz Péter és Pál a naptárban még csak elvannak egymás mellett. No, de szomszédként? Az már egészen más tészta. Mert e soroknál, van-e kifejezőbb? "Zenebonát, örök patvart. Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok."

De ő egyébként nem gyönyörű?

- 40/41 -

Persze, erre Váci Mihály azért még rá tud tenni. Aki Utazás bürokronéziában című opusában jól odamond és beolvas minden érintettnek. Hivatalnoknak és ügyfélnek egyaránt. Mert számára e világ: "Hivatal, tintaízű tenger, szívet nyelő lassú mocsár, telve csámcsogó, süllyedt szennyel."

S az ügyfél: "Kis ügyünk Mindenséggé torzul, fájó fogként szopják bajunk, sírnak, mert a szemükbe por hullt, s rohamban elborul agyuk." Kár is folytatni, koncentráljunk inkább a szakmai nagyágyúkra. Kezdjük Parkinsonnal, aki viccnek indult. Már színrelépésekor azt mondták: tegnap humor, holnap komoly! S aztán immár szak- és kötelező irodalommá vált. Írása és munkássága többszólamú, mert humorként olvassuk, de ő maga sem ellensége az oldott megközelítésnek. A könyv előszavában például ezt írja: "Egyik másik olvasó úgy vélheti, hogy részletesebb leírását kellett volna adnom az elméleteinken alapuló kísérleteinknek és számításoknak. Vegye azonban figyelembe, hogy egy aprólékosan részletezett könyvet kénytelen lenne hosszabb ideig olvasni és drágábban megvenni."

Hát nem jópofa? S tőle indul az a sarkítottnak tűnő, de máig ható megközelítés is, hogy: "...a közhivatali szervek személyi állományának fejlődése úgyszólván teljesen független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől, s törvényszerűen állandó szaporodást mutat akkor is, ha a hivatali szervtől megkívánt teljesítmény állandó marad, vagy csökken." Mindezt egyébként Sárközy Tamás professzor mai nyelven úgy fogalmazta meg: 1. Az íróasztal magának ad és csinál munkát. 2. A mai közigazgatásban túl sok a főnök és roppant kevés a zongoracipelő. Lehet ezzel vitatkozni, de kérdés: lehet-e ezzel vitatkozni?

Egyébként, íme a mű:

Pedig ideje belátni, hogy nélküle ma már nem képzelhető el sikeres szervezeti megújítás, vagy akár az eredményes struktúraváltás. Emiatt érdemes felütni és haszonnal forgatni.

A másik örök számunkra Murphy, akinek fő tantétele abban összegezhető, hogyha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik. E premissza egyébként - a korabeli valójában - az Edwards légi támaszponton öltött testet, ahol az egyik szerelő (laborhuzalozó) megkapta a századosától: "Ha el lehet szúrni, holtbiztos, hogy maga elszúrja." S Arthur Bloch jóvoltából közkincs is lett, majd ez vált a Murphy törvénykönyve húzó gondolatává, szellemi alapkövévé.

Nem Eddie írta, de ő itt is jól mutat. S aki olvassa - remélhetően - azért jól mulat:

Bár, ha jól végiggondoljuk, akár ő is írhatta volna. Bloch pedig azt keresi és kutatja, hogy miért romlik el minden? A sok féligazság és sztereotip megközelítés sorában ott vannak és megjelennek azok a nagy igazságok és általunk állandóan elkövetett hibák, amelyek végigkísérik folyamatosan javításra (korrekcióra) szoruló életünket.

S elég csupán beleolvasni a Murphológia bevezetőjébe, vagy a vezetőknek szóló Spark-féle 10 parancsolat sem piskóta. Íme, a teljesség igénye nélkül:

1. Légy azon, hogy ábrázatod rendkívüli fontosságot sugalljon!

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére