Az Altmark Trans GmbH ügyben az Európai Közösségek Bírósága a tudomány képviselői és a gyakorlat művelői által hosszabb idő óta várt jogértelmezési kérdést válaszolt meg 2003. július 24-én. Az Európai Bíróság a német Szövetségi Közigazgatási Bíróság (Bundesverwaltungsgericht) előzetes döntés iránti kérésére fogalmazta meg azokat a szempontokat, amelyek alapján eldönthetjük, hogy a közszolgálati kötelezettség veszteségének tagállam általi kompenzálása a Szerződés állami támogatási joga (az Európai Közösséget megalapító Szerződés - továbbiakban: Szerződés - 87. cikke) szerint állami támogatásnak minősül-e, amelyet a tagállamok engedélyezés végett a közösségi versenyjog alkalmazása feletti hatósági felügyeletet ellátó Európai Bizottságnak bejelenteni kötelesek. Mivel az Európai Bíróságnak ebben a nagy fontosságú kérdésben megadott jogértelmezése lakonikusan formai és a Bíróság mellőzi a konzekvens érvelést, ezért az ügyben megszületett főügyészi indítványok és az Európai Tanács, valamint a Bizottság által korábban kibocsátott politikai jellegű dokumentumok alaposabb megismerésével deríthetünk csak fényt az ítélet szövege mögött megbúvó elméleti ellentétekre és azok jogalkalmazási következményeire.
A Szerződés 87. (92.) cikk (1) bekezdése szerinti: "Ha a jelen Szerződés másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlenek a közös piaccal azok a bármilyen formájú állami vagy állami forrásból biztosított támogatások, amelyek bizonyos vállalatoknak vagy egyes áruk termeléséhez nyújtott kedvezményekkel a versenyt eltorzítják, vagy azzal fenyegetnek, feltéve, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják."
Ugyanezen cikk második bekezdése a közös piaccal összeegyeztethető, azaz a tilalom alóli jogszabályi kivételeket, a harmadik bekezdése a Bizottság mérlegelésétől függően az engedélyezhető, azaz a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatásokat sorolja fel.
A 88. (93.) cikk a Bizottságot jelöli ki e szabályok felügyeletére, ezért a 88. cikk (3) bekezdése alapján a tagállamoknak az Európai Bizottságot minden tervezett támogatás bevezetéséről vagy módosításáról időben értesíteni kell. Az érintett tagállam a tervezett intézkedést nem hajthatja végre a Bizottság végleges határozatának meghozatala előtt.
A Szerződés 73. (77.) cikke alapján "a jelen szerződéssel összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek a közlekedés koordinálásának szükségleteit elégítik ki, vagy amelyek a közszolgálat jellegében rejlő bizonyos kötelezettségek ellentételezését alkotják."
A Szerződés 86. (90.) cikkének első bekezdése azt az elvet fogalmazza meg, hogy a versenyszabályok alkalmazása független attól, hogy a vállalkozás a közvagy magánszférában tevékenykedik, azaz "az állami vállalatokra és a különleges vagy kizárólagos joggal felruházott vállalatokra vonatkozóan a tagállamok nem hoznak vagy nem tartanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek a jelen Szerződéssel, különösen annak 12., valamint a 81-89. cikkeivel ellentétesek."
Ugyanazon cikk (2) bekezdése azonban a főszabály alól egy kivételt fogalmaz meg, mely szerint "az általános gazdasági érdek szolgálatát ellátó, illetve a pénzügyi monopólium jellegű vállalatok alá vannak vetve a jelen Szerződés szabályainak, különösen a versenyszabályoknak, azzal a korlátozással, hogy ezeknek a szabályoknak az alkalmazása a rájuk ruházott különleges feladatok teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza. A kereskedelem fejlődése nem befolyásolható olyan mértékben, amely a Közösség érdekeivel ellentétes."
A tanulmányban az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat az egyszerűség kedvéért közszolgáltatásnak fogom rövidíteni. Az Olvasó ugyanakkor ne feledje, hogy itt nem a tagállam jogszabályai alapján meghatározott közszolgáltatásokról van szó, hanem az Európai Bíróság esetjoga által megfogalmazott általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról. A kettő a legtöbb esetben egybeesik, mivel az Európai Bíróság jogértelmezése szerint a tagállamok széles diszkrecionális jogot élveznek abban, hogy meghatározzák az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat.2
Az ügy megítélése szempontjából releváns jogforrás még a Szerződés 295. cikke, amely szerint a Szerződés nem érinti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet.
A Tanács 1191/69-es számú rendelete3 a tagállamoknak a vasúti, közúti és belföldi vízi úton történő szállításokkal kapcsolatos közszolgálati kötelezettségét szabályozza. A rendelet szövege szerint a tagállamok kizárhatják a rendelet hatálya alól azokat a vállalkozásokat, amelyeknek tevékenysége kizárólag városi, külvárosi vagy regionális szolgáltatások nyújtására korlátozódik. A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közszolgáltatási szerződést köthetnek egy szállítási vállalkozással azon célból, hogy a megfelelő - különösen a szociális és környezeti tényezőket, a város és vidéktervezést figyelembe vevő - szállítási szolgáltatásokat biztosítsák, vagy annak a céljából, hogy utasok bizonyos kategóriái számára meghatározott díjat ajánljanak fel. Az állam támogatást nyújthat azon vállalkozások számára, amelyekkel szerződést kötött, a támogatás a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésével felmerült költségek mértékéig terjedhet.
A rendeletnek megfelelően nyújtott állami támogatás kivételt képez a Szerződés 88. (93.) cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettség alól, amely szerint a tagállamoknak az Európai Bizottságot minden tervezett támogatás bevezetéséről vagy módosításáról időben tájékoztatni kell, hogy észrevételeit megtehesse (bejelentési kötelezettség).
A közösségi jog kimondja, hogy nem érinti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet. A tagállamok értelmezése szerint ebből az is következik, hogy szabadon szervezhetik meg a közszolgáltatások nyújtását, azt vagy az állam közvetlenül látja el vagy - egyre gyakrabban -egy harmadik személyt bíz meg ezzel a feladattal. A megbízott személy általában olyan vállalkozás, amely felett az állam meghatározó befolyás gyakorlásának lehetőségével rendelkezik, azaz állami vállalat, de az állam kizárólagos vagy különleges jogot is adhat magánvállalkozások számára, illetve ilyen speciális jogok hiányában is telepíthet állami aktussal vagy szerződéssel közszolgáltatást magánvállalkozásra. Ha a közszolgáltatási feladatot ellátó vállalkozás vagy vállalkozások kiválasztása pályázat útján történik, akkor a megrendelés nagyságrendjétől függően a közösségi, illetve tagállami jogszabályok közbeszerzési eljárás lefolytatását írják elő. Ha az adott szolgáltatást nem lehet több szereplő által nyújtani, mert pl. csak egy szolgáltatásnyújtó lehet gazdasági szempontból életképes, és ezért a tevékenység végzésére kizárólag a pályázaton kiválasztott vállalkozást hatalmazza fel az állam, akkor a vállalkozást kizárólagos joggal rendelkező közszolgáltatónak tekintjük (tipikus a hálózati szolgáltatóknál), ha az állam egyszerre több vállalkozásra telepíti a kötelezettséget, akkor azok különleges joggal felruházott közszolgáltatók.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
