A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 2008. szeptember 1-jétől érdemi változásokat vezetett be az elektronikus hirdetésekre vonatkozó törvényi szabályozásban is. A kereskedelmi kommunikációt érintő szabályozásbeli átrendeződés ugyanis az elektronikus hirdetésekre vonatkozó elsődleges szabályokat tartalmazó "E-kereskedelmi" törvényt (az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, továbbiakban: Ekertv.) is hangsúlyosan érintette, a törvény - szintén 2008. szeptember 1-jei hatállyal - jelentősen módosult.
A megváltozott szabályozás a kereskedelmi kommunikáció terén igyekezett egyfajta "tisztázó" átrendeződést is megvalósítani. Ennek eredményeként a reklámokra, így az annak egyik altípusaként megjelenő elektronikus hirdetésekre vonatkozó általános rendelkezések részben a reklámtörvénybe kerültek át (a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény, továbbiakban: Grt.), míg a speciális, azaz kifejezetten az elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos tartalmi, valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) ezzel kapcsolatos eljárásával összefüggő alaki rendelkezések továbbra is az Ekertv.-ben maradtak.
Megjegyezni kívánom, hogy a deregulációnak és a szabályozás rendszertani tisztázásnak ez a kissé "felemás" módja a többi érintkező területen (reklámjog, tisztességtelen verseny elleni jog, és a ma is dinamikus mozgásban lévő médiajog) is megfigyelhető, ami alatt alapvetően azt értem, hogy bizonyos párhuzamosságok felszámolása mellett a szabályozási modell érdemi egyszerűsítéséről nem beszélhetünk (annak ellenkezőjéről - különösen az eljárási szabályok és kompetenciák körében - sokkal inkább).
A jogszabályváltozás egyik leglényegesebb alapkérdése, hogy az a karakteres különbségtétel, ami a reklámozást illetően az általános szabályok körében is végbement, az elektronikus piactéren közzétett reklámozás illetve tágabb értelemben vett kereskedelmi kommunikáció körében is végbement. Ez azt jelenti, hogy az elektronikus hirdetések körében is más megítélés alá esik aszerint, hogy a reklám címzettje magánszemély, vagy vállalkozás.
Az elektronikus úton küldött kéretlen reklámok, reklámlevelek, hirdetések (spamek) fogyasztói megítélése az utóbbi időkben sem változott sokat. A kéretlen reklámcélú megkeresések - különösen akkor, ha viszonylag rövid idő alatt megszámlálhatatlan számú ilyen elektronikus levél érkezik - a fogyasztókat egyre jobban irritálják, de a spam-kérdés továbbra is problémát jelent a hírközlési szolgáltatóknak és a hatóságoknak is. Lényeges kérdés, ami jogon kívüli, de mégis normatív összefüggéseket is indukál, hogy egy széles körben negatív fogadtatású reklámjelenség óhatatlanul a reklámszakma megítélésére is visszahat, így a kérdés szaketikai kezelése a reklámszakmának is fontos stratégiai ügye.
A Nemzeti Hírközlési Hatóság, amely a korábbi szabályozási keretek között a z elektronikus hirdetések körében az elsődleges panaszfelvételi fórum volt, a spam kérdést az utóbbi időkben dicséretes transzparenciával és a hozzáférhetőség teljes biztosításával kezeli. A spam-ek ellen folytatott küzdelem kapcsán ugyanis az a dilemma is állandónak bizonyul, hogy a normatív. állami (jogi) és önszabályozási (általános reklámetikai és az internetes közeg speciális ágazati etikai szabályai) eszközök mellett a hatékony védelmet más természetű, például technikai megoldások (spam-szűrők) alkalmazása, illetve hangsúlyosan a fogyasztói tudatosság, és az ehhez kapcsolt önvédelem szintjének emelése jelentheti.
Azt lehet mondani, a hatósági szerepvállalás Magyarországon megfelelő irányú, és "Európa-kompatibilis". A Nemzeti Hírközlési Hatóság megbízásából például az elektronikus úton küldött reklámokra vonatkozó szabályozást áttekintő, és a hatóság honlapján hozzáférhető átfogó tanulmány készült, de emellett a hatóság letölthető spam-szűrő programokat tartalmazó oldalakat is népszerűsít és elérhetővé tesz a honlapján keresztül. Az elektronikus hirdetések célközönsége jellemzően az internetes közegben napi rendszerességgel mozgó, de legalábbis alapvető tájékozódó képességgel bíró fogyasztókból áll, így a magyar hírközlési hatóság által választott - az internet nyilvánosságát felhasználó - megoldása kellőképpen hatékonynak nevezhető.
Jelen tanulmányban a továbbiakban kéretlen reklámozásra vonatkozó megváltozott szabályozási környezet néhány fontos elemét, és a lehetséges eljárási kompetenciákat és lehetőségeket vizsgálom.
A kéretlenül küldött elektronikus hirdetések (spam) elleni fellépésre a fogyasztónak továbbra is többféle jogi lehetőség van. Döntése szerint, különböző szervek és civil fórumok előtt, különböző törvényi, és szaketikai rendelkezések alapján van lehetősége eljárást indítani. Az eljárásokat a címzett (érintett) egymástól függetlenül külön-külön, vagy akár egyszerre, egymás mellett is kezdeményezheti.
Az elektronikus hirdetéssel összefüggésben a jogi kifogások közül leggyakrabban kéretlenséget említik, de szükséges rögzíteni, hogy az elektronikus hirdetés valójában csak közzétételében speciális, tartalmát tekintve ez is reklám, így az általános jogi és etikai tartalmi elvárások az elektronikus hirdetéssel szemben is hagyományos módon merülnek fel. Leegyszerűsítve a kérdést, az elektronikus hirdetések jogszerűségének, vagy adott esetben etikai megfelelőségének vizsgálatakor is felmerül a szokásos előkérdés, miszerint egyáltalán reklámról van- e szó, illetve az elektronikus közegben közzétett reklám gazdasági reklám, avagy sem. Politikai hirdetés, vagy társadalmi célú reklám is közzétehető ugyanis elektronikus közegben, és ilyen - nem kereskedelmi, hanem társadalmi üzenetet hordozó - reklám is megjelenhet reklámlevél formájában is, de a nem gazdasági célú reklámozásra a kereskedelmi kommunikációra vonatkozó szabályozás - sem a Grt., sem az Fttv., - nem vonatkozik.
A gazdasági üzenetet hordozó internetes reklámok esetében is külön vizsgálat tárgya, hogy a reklám - a reklámmegkeresésekre vonatkozó speciális, Ekertv.-beli szabályoknak megfelelően - szabályosan (azaz engedéllyel), vagy "kéretlenül" (azaz az erre vonatkozó "opt in" szabályok megsértésével) érkezett.
A kéretlen elektronikus reklámmegkeresés - minden további tartalmi vizsgálat nélkül - jogellenes az Ekertv. vonatkozó rendelkezései szerint. Azonban a jogszerűen érkezett elektronikus hirdetés is lehet jogellenes, a reklámokra vonatkozó egyéb - ezúttal döntően a reklámüzenet tartalmára előírt - szabályozási keretek átlépése esetén.
Amennyiben az elektronikus hirdetés (reklámmegkeresés) az elektronikus kereskedelmi forgalom és kommunikáció speciális előírásainak megfelelően, a fogyasztó előzetes, kifejezett beleegyezése ("opt in") alapján érkezett, nem minősül ugyan spam-nek, de - például megtévesztő, vagy jogellenes összehasonlító üzenetével, tiltott termék vagy szolgáltatás népszerűsítésével - a Grt., az Fttv., a Tpvt., illetve egyéb jogszabályok rendelkezéseibe ütközhet (éppen úgy, mint bármely reklámeszközön közzétett reklám).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
