A kontraktuális és a deliktuális felelősségi jogviszonyok eltérő természetére és gyökerére tekintettel a jogalkotó a Polgári Törvénykönyvéről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) új alapra helyezte a kontraktuális kárfelelősség szabályozását. A miniszteri indokolás a változtatás indokát a következőkben jelölte meg: valamely tevékenység üzletszerű folytatása kockázatvállalást jelent, így a szerződésszegési jogviták feloldása nem a magatartás utólagos értékelésével (az individuális emberi hiba, a magatartás szankcionálásával), hanem a tevékenységgel együtt járó kockázat telepítése útján kell hogy megtörténjen. A jogalkotó ezen indokokra figyelemmel megszigorította a szerződésszegő fél kimentését (Ptk. 6:142. §), elszakítva a szerződésszegéssel okozott károkozásért való felelősséget a felróhatósági elvtől; másrészt a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésébe foglalt előreláthatósági korlát szabályával a szerződéskötéskor előrelátható károkra korlátozta a megtérítendő követ-
- 6/7 -
kezménykárok és az elmaradt haszon mértékét. A miniszteri indokolás az előreláthatósági korlátra olyan jogi eszközként tekint, mint amely alkalmas a szerződésből eredő piaci kockázatoknak a szerződő felek közötti igazságos megosztására.[1]
Az előreláthatósági korlátról maga a miniszteri indokolás is részletesebben szól. A Ptk. szabályának alkalmazásához segítséget jelenthet, ha áttekintést ad a tanulmány arról, hogy a common law irodalma hogyan mutatja be, összegzi az előreláthatóság lényegét, s a bíró hogyan dolgozik vele.
a) Az előreláthatósági korlát jogpolitikai célja abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a szerződéskötés előtt a felek mérlegelhetik a szerződéskötéssel járó kockázatokat, erre tekintettel a vállalt kockázatokhoz igazíthatják a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát. A szerződés rendellenes lebonyolódásának kockázatát egyoldalúan az egyik vagy a másik félre telepíteni éppen ezért az irodalom szerint nem igazságos, méltányos, helyes, avagy hatékony. A szolgáltatások árait rendszerint ugyanis akként kalkulálják, azzal a feltételezéssel és várakozással, hogy a szerződés teljesítése során semmi szokatlan vagy előreláthatatlan nem történik. Bár az árképzésre a szolgáltatás értékén túlmenően sok minden hatással lehet még, általában ki lehet indulni abból, hogy az árak lényegében a szerződésszegés előrelátható, kalkulálható kárkövetkezményeire vannak szabva.[2] A szerződési jognak a kockázatokat tehát célszerű azon az alapon elosztania, hogy a felek a szerződéskötéskor bizonyos kockázatokkal kalkulálnak, és viselik magatartásuk kalkulálható következményeit, az ezen túlmutató veszteségekért azonban a szerződésszegő nem tartozik felelősséggel.[3]
b) Az előreláthatósági szabály lényege abban áll, hogy az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie. A szokatlan kárkövetkezményeket csak akkor, ha az adott kockázatot a szerződéskötés időpontjában a szerződésszegő fél ténylegesen ismerte, mert a másik szerződő fél a tudomására hozta ezeket, így különösen a szerződéshez fűződő elvárásait, az áru vagy más szolgáltatás szokásostól eltérő felhasználási módját és célját, vagy egy egyedi üzleti helyzetet. Ha a szerződéskötéskor a szerződő fél nem kap tájékoztatást a szokatlan kárkövetkezmények kockázatáról, akkor feltételezheti azt, hogy az adott szerződéshez kapcsolódóan nincsenek is ilyen kockázatok, ebben az esetben pedig neki sem kell elővigyázatossági intézkedéseket hoznia (nem kell erre költenie). Feltételezheti azonban azt is, hogy vannak ugyan ilyen kockázatok, csak a szerződő partnere jól felfogott üzleti érdekből nem hozza azokat a tudomására, hanem maga teszi - avagy nem teszi - meg az elővigyázatossági intézkedéseket a károk bekövetkezésének elkerülése érdekében (pl. egy korábbi teljesítési időponttal kerüli el egy esetleges késedelem hátrányos következményeit, vagy biztosítási szerződést köt). A common law-ban a szokásos és a szokatlan károk megkülönböztetésének alapja az, hogy milyen tudomással rendelkeztek a felek a szerződés megkötésekor. Ez a tudomás pedig kétféle lehet; az egyik a reasonable man féle tudomás (elvárt tudomás), a másik pedig a sajátos tények, körülmények ismerete (tényleges tudomás).[4] Ez a különbségtétel a Ptk. előreláthatósági szabályában úgy jelenik meg, hogy a törvényszöveg "előre látható volt" fordulatában egyszerre van benne a tényleges és az elvárható előreláthatóság mércéje. Az Indokolás hangsúlyozza is, hogy "a szerződést megszegő fél felelőssége ezért nemcsak az általa ténylegesen előre látott károkra terjed ki, hanem mindarra, amit egy, az ő helyében ésszerűen és gondosan eljáró személy előre látott volna."[5]
Az előreláthatósági korlát szabályának működését illetően a common law gyakorlata alapján érdemes rámutatni arra, hogy míg a szokásos kár megtérítésének szabálya a károsultnak, addig a szokatlan kár megtérítésének szabálya a szerződésszegőnek kedvez. Ez azzal magyarázható, hogy a common law a szokásos kárkövetkezmények kapcsán a reasonable man féle elvárt tudomásból indul ki, független attól, hogy az illető személy valójában tisztában van-e azokkal vagy sem. Az pedig, hogy mivel kell számolnia egy észszerűen és gondosan eljáró személynek (milyen tudomással kell rendelkeznie), attól függ, hogy az adott piaci szegmensen, üzletágban mi a szokásos üzleti gyakorlat, és azt a felek mindegyi-
- 7/8 -
ke ismeri-e, vagy csak az egyike (mert például a másik szerződő fél más piaci területen tevékenykedik vagy egyáltalán nem folytat üzleti tevékenységet). Adásvételi szerződés esetén például tisztában kell lenni azzal, hogy a piaci ár, a keresleti és a kínálati viszonyok változhatnak. Vállalkozási szerződés esetén pedig elegendő a szokásos elmaradt haszon megtérítésére kötelezéséhez az, hogy a szerződésszegő számára nyilvánvaló volt a szerződéskötéskor, hogy a szerződő partnere a szolgáltatás tárgyát üzleti tevékenysége körében kívánja hasznosítani. A szokásos károk megítélésének épp az az indoka, hogy itt nincsen szükség egymás tájékoztatására, információk átadására. A tényleges tudomás (az egyéb sajátos körülmények ismeretének) figyelembevétele viszont a szerződésszegőnek kedvez. A szokatlan kárkövetkezmények megtérítésére kötelezésének ugyanis az a feltétele, hogy a tényleges tudomás alapján a szerződésszegő fél (úgy is) mint reasonable man (észszerűen és gondosan eljáró személy) számolhasson a szokatlan kár bekövetkeztével.[6]
c) Az előreláthatósági szabály tehát arra ösztönzi a szerződő felet, hogy a szerződéskötéskor szükség szerint tájékoztassa partnerét egy esetleges szerződésszegés várható szokatlan kárkövetkezményeiről. Ha pedig a szerződő fél az általa előre látott, de a másik fél által nem ismert kockázatról nem ad tájékoztatást, a bekövetkező kárt neki kell viselnie. A feleket egymás tájékoztatására ösztönző előreláthatósági szabály kívánalmának ellentmondani látszik azonban az, hogy egy adott szerződési kockázatról való tájékoztatás, azaz egy információ "nyilvánossá tétele", az információt ismerő számára kockázatos lehet, ronthatja ugyanis az alkupozícióját, költségeket okozhat. Ha ezen információ elhallgatásától a szerződő fél magasabb profit elérését reméli, üzleti érdeke nyilván nem fogja az információ közlésére ösztönözni. Az információ "nyilvánossá tétele" ugyanis okozhatja akár a szerződéskötés elmaradását, de járhat akár a szerződés más feltételek szerinti megkötésével (nagyobb ellenszolgáltatás vagy felelősségkorlátozás vagy biztosítási szerződés megkötése mellett); előfordulhat azonban az is, hogy a kockázatról való tájékoztatás ellenére a másik szerződő fél nem tesz semmit. Kétségtelen azonban, hogy a károk bekövetkezésének kockázatával járó költségeket az alku során tudja csak a másik szerződő fél beépíteni az ellenszolgáltatásába. Feltehető éppen ezért a kérdés, hogy akkor mégis mi célt szolgál ezzel az előreláthatóság szabálya? Hát azt, hogy megakadályozza, hogy a szerződésszegő a szokatlan károkért helytállni tartozzon! A biztosítási szerződés feladata ugyanis az, hogy a szokatlan és az előreláthatatlan kockázatokkal foglalkozzon.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
