Máshoz nem hasonlítható fejlődésen megy keresztül az Internet változása egy olyan információs korszakban, mely az új évezred kezdetével éppen egybe esik. Az Internet az utóbbi években majdnem robbanásszerűen fejlődött. Senki sem tudja pontosan megbecsülni azoknak a számát, akiknek hozzáférése lehet az Internethez, azonban becslések szerint napjainkban világszerte 200 millió ember rendelkezik hozzáférési lehetőséggel. Fontos leszögezni, hogy az Internet elsősorban az információáramlás, marketing, szolgáltatások vagy "telemunkák" területén rejt gazdaságilag nagy lehetőségeket magában. Az Internet - ezzel egyidejűleg - a napjainkban megfigyelhető informatika és jog összekapcsolódásának iskolapéldája. A nehézségek azonban abból a körülményből fakadnak, hogy a jog már alig-alig tud lépést tartani a technikai fejlődés vívmányaival: Különleges helyzetet teremt az Internetjog azzal, hogy egyrészről a tényállások külföldi vonatkozása miatt a különböző jogrendszerek gyakran összeütköznek, másrészről pedig azzal is, hogy minden jogterületet, így a magánjogot, közjogot és a büntetőjogot is felöleli. Az Internetjog ilyen komplexitása és sokrétűsége miatt a problémák - még csak közelítően - részletes elemzése is lehetetlen e tanulmány keretein belül. Ebből kifolyólag ennek a tanulmánynak az a célja, hogy az Internetes adatforgalom olyan alapvető problémáira korlátozódjon, melyek az Internet-szolgáltatók büntetőjogi felelőssége körül rajzolódnak ki.
Az Internet eredete egészen a hatvanas évekig nyúlik vissza. Az USA védelmi szakemberei célul tűzték ki, hogy a katonai számítógépek decentralizált hálózatát építsék ki, annak elkerülése végett, hogy egy esetleges rakétatámadás miatt a hálózatban megsérüljön a védelmi rendszer kommandó- és kommunikációs struktúrája. Ezért olyan üzembiztos számítógépes rendszerre volt szükség, amely nélkülözni tud egy központi szervert és amelynek egyes részei egymástól függetlenül működőképesek. Egy ilyen hálózat előnye elsősorban abban rejlik, hogy az információcsomagok különböző utakon juthatnak el a célállomáshoz. Ha a hálózat egy része megsérül, úgy ez nincs kihatással a rendszer egészére. Ebből kifolyólag hozták létre 1969-ben az Internet elődjét; egy elsősorban katonai hálózatot, amely katonai állomások és kutatóobjektumok különböző nagyteljesítményű számítógépeinek összekapcsolásából állt össze ARPANET ("Advanced Research Project Agency Net") néven.
Nagyon gyorsan kiderült, hogy ennek a rendszernek az előnyeit nemcsak katonai célokra lehet fordítani. Ennek a rendszernek a segítségével ugyanis nagyobb távolságra lévő kutatócsoportok tudtak közös munka kapcsán együttműködni, mégpedig anélkül, hogy költséges és időigényes megbeszélések váltak volna szükségessé a helyszínen. Ezzel egyidejűleg lehetőség nyílt arra is; hogy hatalmas mennyiségű adatok áramoljanak szét a lehető legkevesebb időn belül. A hálózat civil felhasználásának döntő állomását jelentette 1983, amikor is az ARPANET a civil területet szolgáló kutatási és a tisztán katonai (MILNET - "Military Network") részre vált szét. Említésre méltó továbbá, hogy Európában létrehozták a MILNET alrendszerét, a MINET-et. Az USA-ban ezt követően 1986-ban az ARPANET
technológiája alapján kifejlesztették a "National Science Foundation Network" (NSFNET) hálózatot, amely az információ terjedését nagymértékben megkönnyítette és meggyorsította. A nyolcvanas évek végéig az előbbiekben említett hálózatokon kívül számos további hálózatot hoztak még létre. Ezeket csatolták végül a "hálózatok hálózatához", vagyis a mai Internethez.
Az Internet két tényezőnek köszönheti viharos fejlődését a kilencvenes években: egyrészről megszűnnek a hálózati korlátozások a kutatás- és főiskolai területen, másrészről pedig a World Wide Web (WWW) és az ehhez kapcsolódó "Browser"-ek fejlődésnek indulnak, ami mindenki számára lehetővé teszi a hálózatban való könnyű eligazodást. Elsősorban a WWW járult hozzá az Internet karakterének megváltozásához, mivel nagymértékben megkönnyítette a multimédiás tartalom átültetését a hálózatba, így pl. hang- és képadatokét. Ezzel végső soron az Internet kereskedelmi használata vált lehetővé. Ehhez kapcsolódóan kell megjegyezni, hogy az "Internet" és a "WWW" szinonim használata nem helyes. A WWW esetében tulajdonképpen egy Internetes szolgáltatásról van szó, amely a maradék Internetes szolgáltatásokat, úgy mint E-mail vagy Telnet szolgáltatásokat egy egységes használati területté olvasztja össze és ezzel végső soron az Internet valamennyi funkciójához nyit kaput. Ezzel szemben az Internet meghatározhatatlan számú és különböző nagyságú számítógépek és hálózatok világméretű összefonódása, amely ugyan minimális szervezési struktúrával rendelkezik, de a fentiekben már bemutatott alapelvnek megfelelően nincsen központi számítógép és kapcsolási állomás. Az utóbbi években tapasztalható fejlődés nemcsak a magánháztartások által megnövekedett használat eredménye, hanem a fokozatosan terjedő kereskedelmi használatnak is köszönhető. Az Internet gyors fejlődése és az egyre elterjedő kereskedelmi használat eredményeképpen számos új jogi kérdés merült fel, melyek közül itt csak a problémakört tisztázó aktuális kérdések kerülnek bemutatásra.
Mielőtt az Internetes adatforgalommal kapcsolatos jogi kérdéseket tekintenénk át, három lényeges szempontot kell kiemelni. A problémakör nehézsége maga abban áll, hogy a jog csak nagyon nehezen tud lépést tartani a rohamosan fejlődő technikai fejlődéssel. A gyors fejlődés eredménye például a már említett WWW, melyet 1989-ben hálózati "Hypertext-Projekt"- ként javasolt a nagyenergia-fizika területén a nemzetközi együttműködés számára Robert Cailliau és Tim Berners-Lee a genfi European Laboratory for Particle Physics (CERN) előtt, ami 1990-ben meg is valósult.
1992- ben a WWW-szerverek száma elérte az 50-et,
1993- ra a 250-et, majd 1994-ben 2500 szerver létezett már,
1995-ben ez az szám meghaladta az 50 000-et,
1996-ban a 400 000-et, végül 1997-ben már 650 000-et
meghaladó szervert tartottak nyilván. Továbbá fontos leszögezni, hogy az Internetjog nem egy pontosan körülhatárolható jogterületet alkot, hanem a különböző jogterületek (úgy mint: polgári jog, közjog és büntetőjog) szabályanyagát érinti. Végül meg kell jegyezni, hogy az Internetjog a hálózat államhatárokat átlépő volta miatt szokatlanul külföld-vonatkoztatott jogterület.
A polgári jog területén, így például az elektronikus akaratnyilatkozatok esetén jobban szemügyre kell venni a szerződések létrejöttét. További nehézségeket jelent, hogy a nemzetközi üzleti életben milyen alakszerűségeknek tegyenek eleget a szerződő felek; esetleg a nemzeti jognak megfelelő írásbeli alakot vagy közjegyző által hitelesített okiratot részesítsék előnyben. A problémát az érdekek figyelembevételével lehet megnyugtatóan megoldani, vagyis tekintetbe kell venni egyfelől az akadálytalan üzleti élethez nélkülözhetetlen elektronikus úton létrejövő szerződéskötési lehetőségeket, másfelől pedig az alaki kötelezettségek mögött rejtőző figyelmeztetési-, tájékoztatási- és bizonyítási funkciókat. Ezzel párhuzamosan ezen elektronikai úton létrejött nyilatkozatok eljárásjogi kérdései is felmerülnek a bizonyítás kapcsán. Mivel a digitális dokumentumok nem minősülnek okiratnak, a német polgári perrendtartás (továbbiakban ZPO) számos rendelkezése, így a 415. § és köv. nem nyernek alkalmazást. Ezek a dokumentumok a szakértői bizonyítás tárgyaként azonban a ZPO 286. § (2) bekezdése alapján szabad bizonyítás tárgyát képezik. Ebből kifolyólag ajánlott a fontosabb szerződéseket nemcsak online, hanem kifejezetten a hagyományos módon is megkötni, vagy legalábbis tartósnak mutatkozó jogviszony esetén megegyezni az elektronikai úton tett nyilatkozatok bizonyítékkénti minőségében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
